A hópelyhek keletkezésére, teljességgel egyedi szerkezetük kialakulásának szabályrendszerére vonatkozóan a mai napig csak kevés biztos információval bír a tudomány. Keletkezésükhöz extrém hideg viszonyok szükségesek, amikor a mikroszkopikus méretű vízcseppek megfagynak, majd egy mag körül csoportosulva összetapadnak.
Bár nincsen két egyforma hópehely, alapszerkezetük mégis minden esetben egy hatszög formára vezethető vissza.
Kezdeti alakjuk a föld felé hullva a különböző hőmérsékletű és páratartalmú rétegeknek köszönhetően tovább alakul, az önálló pelyhek mellett összetett formák is kialakulhatnak.
Az emberiség több módon is próbálkozott már a hó mesterséges „előállításával”, ilyen gyakorlat például, amikor a felhők magasságába mesterséges lecsapódási gócokat (pl. ezüst-jodidot) juttatnak. Indirekt módon hóképződés alapja lehet a magasba jutott por, korom vagy egyéb szerves anyag is.
A hó fehér színe a fagyott víz szerkezetének köszönhető, amely gyakorlatilag a teljes fényskálát képes visszaverni.
A történelem során azonban több esetben is előfordult, hogy színes hó hullott, aminek sok tévhittel ellentétben akár teljesen természetes oka is lehet. Egyes algák a havat piros, de akár zöld színűre is festhetik, míg a nagyobb viharok során a légkörbe került sivatagi por sárgára, narancssárgára festheti a hótakarót.
A hó színét az ember környezetpusztító tevékenysége is változtathatja. A légkörbe került por, korom, illetve egyéb kőolajalapú szennyeződéseknek köszönhetően a hó színe szürkére vagy akár egészen feketére is változhat… Sárga hóból nem eszünk! – tartja a mondás, a hó sárgaságát azonban nem kizárólag a vizelet okozhatja, az alatta lévő falevelek, esetleg sárga színű algák ugyanilyen színt kölcsönözhetnek neki.
A hópelyhek formáját nagyon sokan kutatták már, közülük is kiemelkedik a 19-20. század fordulóján élt Wilson Alwyn Bentley, aki mikroszkóp alatt több ezer hópehelyről készített gyönyörű fényképeket. Gyűjteményéért kattints ide! És egy kis gyors gyönyörködésért kattints a fotóra:
Az egyedileg álló (nem összetapadt) hókristályok leggyakrabban hatszögletűek. A sugaras szimmetriájú szerkezet ágai elvben azonosak is lehetnek, alakjukat azonban a hókristály képződésekor folyamatosan alakuló mikrokörnyezet, valamint a lehullás során változó légköri rétegek is befolyásolják. Belátható, hogy két tökéletesen egyforma hópehely kialakulásának gyakorlatilag egészen minimálisan van csak esélye…
Végezetül essen pár szó a hó csúszósságáról is, ami a jókedvű szánkózás és síelés mellett már csak azért sem elhanyagolandó, mert egy szánon való csúszáshoz 10-szer kevesebb energia szükséges, mint a kerekeken való guruláshoz! A csúszósság oka valójában igen egyszerű: a hó felső részecskéi a ránehezedő súly következtében megolvadnak, és az így megjelenő vízréteg csúszóssá válik.
Ha te is a tél szerelmese vagy, talán érdekelhet téged a 21. századi szánkológia, a szánkóverseny mint olimpiai szám vagy néhány klassz, téli kirándulóötlet!
