Kult

Filmek a válás lehetetlenségeiről, és arról, hogyan lehet túlélni

A válás még mindig tabu. Nem beszélünk róla, nem illik, kényes téma, amiről mindenkinek megvan a maga véleménye. Rengeteg verziója és lebonyolítása létezik, annál is többféle módon lehet megélni. Egyesek kudarcot látnak benne, mások bűnt, de van, aki a boldogság egyetlen járható útját. Az elmúlt években a filmipar felismerte a téma jelentőségét, elkezdte a társadalom érzékenyítését, és a közbeszéd tárgyává tett egy új műfajt: a válásfilmet.

A következő három film rengeteget tanított nekem emberi kapcsolatokról és az emberi lélek kiszámíthatatlanságáról. Olyan kérdéseket tettet fel, amikre nem létezik egyetemes válasz – de ebben az esetben nem is a válasz a fontos, hanem a kérdéseken való elmélkedés. Nőként vagy férfiként, tinédzserként vagy nyugdíjasként, házasként, elváltként vagy szingliként is érdemes megnézni őket, elgondolkodni a feltett kérdéseken.

Házassági történet (2019)

Noah Baumbach Házassági története egy békésnek induló, végül mocskos utálkozásba hajló válástörténetet mesél el. Nem titok, hogy a rendező saját válásának történetét dolgozza fel a filmben, aminek két főszereplője a vezető színészként dolgozó Nicole (Scarlett Johansson, aki a forgatás ideje alatt szintén épp a válásán ment keresztül) és a színházi rendezőként elismert Charlie (Adam Driver). Nicole és Charlie a házasságuk kezdetén szentül hitték, hogy szerelmük elfér a közös karrier mellett, ám viszonylag hamar kiderül, mekkorát tévedtek.

A fájdalmas felismerés ellenére nem volt kérdés, hogy csendesen és békésen szeretnének elválni egymástól, hiszen mindketten felnőtt emberek, igenis képesek arra, hogy higgadtan kezeljék az elszakadást, közös gyermekük lelki egészségére is gondolniuk kell. De aztán valami félresiklik. Higgadt, értelmes felnőttekből mocskolódó tinédzserekké válnak, akik maguk sem értik, hogy kerültek egy aljas hazugságokkal teli válóper közepébe, ahol az ügyvédek versenyt űznek abból, hogy egymás ellen hangolják őket. Mintha egy tragédiában lenne győztes. Mintha a válóper egy gyorsfutam lenne, ami nem ismer emberséget.

Lehet-e úgy szeretni valakit tiszta szívből, hogy már elég a közös életből? Meg lehet-e vetni valakit ezért az érzésért? Lehet-e higgadtan, önreflexíven, méltóságteljesen végigvinni lelkileg egy ilyen megterhelő folyamatot? Miért kell „győztest” választani egy válás során? Lehetséges a családi struktúra felbomlását higgadtan végignézni?

A film elérhető a Netflix kínálatában.

A tintahal és a bálna (2005)

Noah Baumbach nevéhez nem csak a Házassági történet köthető: korábbi filmjében, a 2005-ös A tintahal és a bálna-ban a gyerekek szemszögéből mutatja be egy család felbomlását. Nincsenek miértek, nincsenek magyarázatok, a két szülő veszekedését is alig látni a filmkockákon.

A fókusz kifejezetten a gyerekek, Walt (Jesse Eisenberg) és Frank (Owen Kline) megélésen van, akik csak tehetetlenül szemlélik az eseményeket, gyakran azt sem értve, mi és miért történik körülöttük. A bizonytalanság úgy kívánja, hogy szövetségest válasszanak maguknak: keresik a vétkest, a főgonoszt, aki ellen fordulhatnak, és a megmentőt, akibe kapaszkodhatnak. A családi otthon csatatér lesz, felsorakozik a két ellentétes tábor: Walt az apjával van, Frank pedig az anyjával érez.

A film számtalan kérdést feltesz: létezik gyerekbarát válás? Lehetséges csapatmunkában végigvinni egy olyan folyamatot, ami tulajdonképpen az elválásról szól? Vagy felesleges efféle álomképekbe ringatni magunkat?

A film elérhető a Netflix kínálatában.

A viszony (2014)

A válogatás végére egy kakukktojást hagytam, ugyanis A viszony nem egy film, hanem egy öt évadból álló sorozat. Az egyszeri, maximum százhúsz perces játékfilmes kifejtési móddal ellentétben így sokkal több időnk van arra, hogy megértsük Noah (Dominic West) és Alison (Ruth Wilson) történetét, akik megmagyarázhatatlanul vonzódnak egymáshoz annak ellenére, hogy mindketten házasok. Hogy végre együtt legyenek, mindkettőjüknek el kell válniuk házastársuktól, ezt pedig két külön szemszögből, Alison és Noah emlékfoszlányaiból mutatja be a rendező.

Érdekes megfigyelni, hogy emlékeinket hogy manipuláljuk öntudatlan, főleg abban az esetben, ha bűntudatunkat akarjuk csillapítani. Emiatt szinte sosem egyezik Alison és Noah visszaemlékezése, sok esetben olyan, mintha két külön történetet mesélnének el.

Mi vajon torzítjuk az emlékeinket? Barátaink elbeszéléséből vajon hány megváltoztatott emlékről gondoljuk azt, hogy rendíthetetlen igazság? Miért hisszük, hogy külső szemlélőként megfelelő értékítéletet tudnánk hozni egy-egy válás kapcsán? Miért gondolkodunk kategóriákban, miért akarunk feltétlen „bűnös” és „elszenvedő” címkéket aggatni a házastársakra? Elítélhetünk-e valakit, aki válni szeretne, mert a boldogságot keresi?

A film elérhető az HBO GO kínálatában.

Egy másik, hasonlóan megterhelő és sokakat érintő témáról, a demenciáról is rengeteg filmalkotás készült, a legjobbakat szintén összegyűjtöttük nektek. 

Nyitókép: Házassági történet / Netflix

 

Már követem az oldalt

X