Ahol a rózsafeldolgozást Kleopátrától tanulják – a Rózsavilágban jártunk

Alsópetény központjába érve sok minden felkeltheti a figyelmünket. Van itt látnivaló bőven, ám ahhoz, hogy a hely igazi vonzását megértsük, elsőként a rózsafüzérrel övezett portára térjünk be! Nem véletlen, hogy Káli Betty közgazdász és textilrajongó ide álmodta meg a Rózsavilágot, ami ma már nemcsak része életének, de középpontja is. A hajdani, zsidók által lakott ház bejáratán aprócska boltba toppanunk, ami akkor is bolt volt, amikor még a hátsó részekben mészárszék működött. A mostani helyiség inkább illatszertárban kialakított kávézóra hasonlít, mint üzletre, ahová csupán vásárolni tér be az ember. Ide a legtöbben feltöltődni járnak, megmerítkezni a rózsaillatban, megkóstolni a rózsából készült finomságokat és hazavinni valamit abból a mámorító érzésből, hogy az élet olykor valóban lehet rózsás.

Fotó: Gáspár Miklós

A kistermelői bolt polcain rózsaszörp, rózsalekvár, rózsa macerátum, rózsacsatni és egyéb, rózsából készült vagy rózsa felhasználásával kapcsolatos termék pihen. A pulton sütemények és itallap, limonádéval, rózsasziromszórással megbolondított ínyencségek, olyasmik, amikre rá kell kérdeznünk, hogy megértsük, micsodák – és éppen ez a lényeg: máris kapcsolódunk! Az első titok tehát, amit a rózsa felfed magáról az, hogy szükségszerűen kapcsolatteremtésre ösztönöz. Kíváncsivá tesz, nyitottá és befogadóvá, olyanná, amilyennek a Rózsavilágot is érezzük. A boltból két irányba is továbbléphetünk: vár a dombra felnyúló kert, titokzatos zugaival, intim szegleteivel és sokféle színben pompázó rózsáival, de ha türelmesek vagyunk, egyelőre lépjünk inkább a szomszéd szobába! Itt ugyanis látogatói relikviákra bukkanunk, a rózsás vállkendőtől a rózsamintás kerámiákig és a rózsával kapcsolatos irodalomig, amit egy fotelbe kuporodva akár azonnal el is olvashatunk.

Mintha csak a rózsa nyomait szeretné feltérképezni, Betty mindenre gondolt: adni is szeretne, de legalább annyira fontos számára, hogy aki idelátogat, maga is hozzájárulhasson a Rózsavilág alakulásához. A belső szobák szalonhangulatát a gondosan összeválogatott, hajdani örömök és beszélgetések nyomait őrző bútorok és apróságok, falra nyomtatott rózsamintás függöny-negatív határozza meg. Izgalmas ötlet, ami az ugyancsak jó ízléssel kialakított mosdóban is visszaköszön: itt a padlón láthatunk hasonló technikával készült nyomatot. Meglepetésként hat ez az enteriőr, nem számítunk rá, hogy egy vendégmosdóban a padlót fogjuk fürkészni, ahogy arra sem, hogy kézmosás után intenzív illatú rózsamacerátummal kenhetjük be a kezünket. Máris megérezzük a rózsa második titkát: felerősíti érzékeinket. Nagy levegőt veszünk, hogy az illatból minél többet magunkévá tehessünk, és azt reméljük, az adott érzés még sokáig tart.

Fotó: Gáspár Miklós

Az utcafronton végignyúló házból két helyen is kijuthatunk az udvarra: a boltból és az aprócska emlékszobából, de mielőtt még kiérnénk, egy fedett verandának tűnő helyiségben újabb rózsákat csodálhatunk meg, ezúttal ruhákon és egyéb öltözködési kellékeken. Az udvar egyszerre késztet mozgásra, játékra és csendes szemlélődésre. A hátranyúló épületszárnnyal párhuzamosan kialakított alsó rózsakertben gyógynövények, Mária-szobor és asztalok, székekkel, ahová ha kiülünk, rózsák öleléséből fürkészhetjük az udvar rejtettebb zugait.

Odabent éppen a délutáni koncertre készülődnek a lányok. Aprócska lampionok, kis terítők, rózsamandalához előkészített szirmok és egyéb kellékek kerülnek a padra, hogy amikor már kész a színpad, a nézőteret is be lehessen rendezni. Az udvar közepén párnák, babzsákok, amikre gyerekek, de felnőttek is elheveredhetnek, a színpad előtt félkörben székek, a színpad minimalista berendezéséről pedig egy frissen szedett rózsacsokor vonja el a figyelmünket. Azonnal megérezzük a rózsa harmadik titkát: feltétlenül figyelmet kíván. Azonnal fontossá válik, ahogy a környezetébe érünk, és rájövünk: igazi pompája nem színében vagy illatában, hanem abban a titokzatos vonzalomban rejlik, amivel figyelmünket leköti. Meg akarjuk érinteni, pedig tövisei vannak, és ha nem vigyázunk, mintákat karcol karjainkra.

Betty megmutatja nekünk mesés birodalmát. A színpadnál a kerti ösvény emelkedőre vezet: teraszokra lépkedünk tovább. Látszik, hogy a Rózsavilágban még sok a lehetőség, hiszen már megvalósult tervek és félkész testvéreik nyomai késztetnek megállásra. Az öreg diófa alatt játékok, jobbra asztal, székek és egy ágy, ahová leheveredhetünk élvezni a kilátást, a madárfüttyös csendet, egy rózsafröccs és egymás társaságában.

Bettytől kaptunk egy kis vászonzacskót és egy rejtvényt: meg kell keresnünk néhány rózsamintás követ a kertben, a rejtvényfejtés öröme pedig bennünk is felébreszti a hajdan gyereket. Olykor megszólal a szomszédos templom harangja, és megértjük: itt az idő is természetes ritmusa szerint múlik, azok a tevékenységek szabdalják értelmes egységekre, amikben éppen elmerülünk. Különben tényleg megfeledkezünk róla, nem igazán törődünk vele, mert mire az emelkedő közepére érünk, igazán izgalmassá válik a keresgélés.

Fotó: Gáspár Miklós

A rejtvényben különféle színű rózsákat keresünk, kövekre festve, és miközben az útmutatót böngésszük, megtanuljuk, melyik színnek mi a jelentése. Pincebejáratnak tűnő megállóhoz érünk, és miközben azt hisszük, biztosan tudjuk, mi lehet itt, Betty elmondja, hogy itt, Nógrád megyében, az agyagos talajnak köszönhetően sok földalatti járat volt, a templomból kiindulva, és minden portáról rácsatlakoztak, így jutottak el a templomig a háziak hajdanán. Nem borospince tehát, hanem egy alagút bejárata. A meglepetésekben gazdag rózsakert újabb titkát fedte fel előttünk. A boltív melletti „égigérő létra” egyenesen a rózsás mennyországba vezet, hiszen följebb már a rózsaültetvény hagyományos részéhez érünk. Itt szakmai dolgokról is beszélgetünk. Megtudjuk például, hogy a vaníliás aromájú floribunda rózsa, a damaszkuszi rózsa és a centifolia, azaz százlevelű rózsák a legalkalmasabbak a gyűjtésre és feldolgozásra, és hogy illatuk, aromájuk leginkább reggel, még harmatosan a legintenzívebb. Ebben a kertben is ilyen rózsatövek vannak többségben.

„Az Európai Uniónak szigorú szabályzata van arra vonatkozóan, hogy mely vadrózsafajtákat és azok hibridjeit lehet élelmiszergyártásra használni. Ez a szabály egyébként úgy alakult ki, hogy 1997-ig visszamenően megnézték, hogy az Európai Unió területén melyek azok a rózsafajták, amikből már készült valamilyen étkezési vagy szépészeti célú termék, és ezeket engedélyezték. Ugyanakkor, ha valaki másféle rózsából szeretne élelmiszert készíteni, megteheti, csak engedélyeztetnie kell külön. A mi célunk az, hogy minden embernek legyen rózsája. Nem szeretnénk konzervgyárrá alakulni, a termelésbe őstermelőket vonunk be, hiszen teljesen más energiája van ennek, mintha ipari körülmények között állítanánk elő a termékeket. Mindenki a saját földterületén termeszti és gondozza a rózsákat, és dolgozza fel a szirmokat, szigorú receptúra alapján. Két őstermelővel dolgoztunk eddig, és éppen most kapcsolódott be Keszegen egy újabb termelő, aki 200 rózsatövet telepített, ahonnan a szüret utáni tizenöt kilónyi rózsasziromból másfél kiló szárított rózsaszirom érkezett. Ekkora a szárítással járó súlyvesztés – többek között ezért is ennyire magas az értéke” – avat be Betty a Rózsavilág szakmai hátterébe.

Miközben mesél, pontosan érezzük, ő is része ennek a kertnek, ami leginkább mintául és menedékként szolgál. Betty számára a rózsák nem egyszerű virágok, hanem egy másik életminőség megtestesítői, misztikus társak a lélek belső zugainak felkutatásában. „Most, délután nem biztos, hogy érzitek az illatát, mert a kipárolgás reggel történik, amikor harmatos, az illóolaj készítéshez használt rózsákat is akkor gyűjtik. Ugye, ismeritek a hagyományt, miszerint hajdanán az asszonyok reggelente lepedővel harmatos rózsavizet szedtek, azzal mosták meg az arcukat, hogy szépek legyenek?” – mondja, hiszen őt is éppen ez az elemi, természetes és nagyon ősi erő vonzotta ide és késztette a rózsákkal való szorosabb ismerkedésre. Hogy miért éppen Nyugat-Nógrád és Alsópetény, „Nógrád megye Svájca” lett az otthona, erre még visszatérünk, de a „hogyan kerül a rózsa éppen ide, erre a vidékre?” kérdésre egyszerű a válasz: a palóc kultúrában a rózsa nemcsak a díszítőművészetben, de a kertekben is ott pompázik, és a népművészet aranykorát, a 19. század második felét idézi, akárcsak a Rózsavilág kertjének hangulata.

Mitől olyan becses ez a virág? Miért lehet a virágok királynője és hogyhogy oly régóta, már az ókortól ennyire fontos szerepet játszik az emberiség különböző kultúráiban? Legfőképpen azért, mert a rózsát nem szépsége, hanem beltartalma teszi értékessé. Több mint 400 féle olyan hatóanyagot tartalmaz, amit nem lehet mesterségesen előállítani. Tehát a rózsa egyrészt gyógynövény, másrészt szépészeti felhasználásra alkalmas virág, harmadrészt pedig alapanyag a konyhában. 

Fotó: Gáspár Kinga

A rózsa felhasználása

Háromféle formában nyerik ki a rózsa illatát, zamatát, erejét: vizes, alkoholos és olajos környezetben. A vizes technikával rózsavizet készíthetünk szépészeti célokra, az alkoholos áztatással tinktúra készül, a lepárlással rózsavíz és rózsaolaj, a macerálás pedig a rózsaszirmok olajban való áztatását jelenti, amelynek eredménye egy intenzív rózsaillatú olaj, a rózsa értékes hatóanyagaival. Ezt ugyancsak szépészeti és gyógyászati célokra használják.

„Nem könnyű kivonni belőle az illóolajat, mi nem is foglalkozunk ezzel, ugyanis – szürettől függően – 5-8 tonna rózsaszirom kellene egy liter esszencia előállításához. Ilyen mennyiségben csak Bulgáriában, Törökországban és Észak-Afrikában készítenek rózsaolajat, és egy liter ilyen illóolaj értéke kétmillió forint körül mozog. Lehet ugyan vásárolni kétszázezerért is, de nagyon nagyok a minőségbeli különbségek. Úgy kell elképzelni az illóolaj-lepárlást, mint a pálinkafőzést: a harmatos rózsaszirmokat üstökbe teszik és víz hozzáadása nélkül jön ki belőle a legértékesebb és legdrágább rózsaolaj. A lepárlás során egy kétkomponensű anyag keletkezik, amit hűtéssel tudnak kettéválasztani: így készül a rózsavíz és a rózsaolaj. Nekünk egy pici lepárlónk van, amellyel rózsavizet készítünk” – mondja Betty miközben a rózsakert felső teraszain csodáljuk a különböző fajtákat és a kilátást.

Visszatérünk a házba, hogy folytassuk a beszélgetést és az esti koncert előkészületeit, közben újabb és újabb történeteket hallgatok a rózsáról: „Az ókor óta kultúrnövény, sokféle célra használták, de népszerűségét többek között olyan hírességeknek is köszönhetjük, mint Kleopátra, aki még a távközlésben is előszeretettel használta a rózsát: a vitorláit rózsaolajba áztatta, hogy a szél hírét vigye érkezésének. Kedvenc macerátumunk receptje még Kleopátra idejéből származik, Elizabeth Ashley fitoterapeuta könyvében is szerepel.”

Fotó: Gáspár Miklós

Hogy kerül ide ennyi rózsa?

„A parasztházhoz valahogy számomra nem tartozott hozzá a rózsa. Egyszer csak a fülembe jutott, hogy Béren, a Cserhát kapujában, ebben az 200 lelkes kis faluban a polgármester rózsákat akar ültetni a Start Program keretében, hogy lehetőséget adjon a helybéli, hátrányos helyzetű embereknek – főleg nőknek – a munkára. Ültetett is 16 500 rózsatövet. Kikötés volt, hogy a termékeket nem lehet szabad kereskedelemben értékesíteni, hanem vissza kell juttatni az emberekhez. Akkor kezdtünk el rózsával foglalkozni, mert sokan elképzelni sem tudták, hogyan lesz a rózsából termék. A polgármester minden évben megrendezi a Palóc Fesztivált, és az első termék, amit elkészítettünk, a Rózsaszörp volt. Később nyertünk egy pályázatot, amelynek keretében egy éven keresztül termékfejlesztéssel foglalkozhattunk” – avat be a rózsával való találkozás részleteibe Betty, aki a rózsa mellett a textíliákról sem mondott le: belsőépítészeti textiltervezőként vidéki asszonyokkal dolgozott, ma pedig

a Rózsavilág vezetése mellet egy mátraverebélyi textilműhelyben a helyi asszonyokat mentorálja, ahol jelenleg főként textil-újrahasznosítással foglalkoznak.

Betty alsópetényi története ugyanakkor nem a rózsával kezdődik. Huszonéve él családjával Nógrád megyében, ahol egy parasztházat vásároltak, és évekig innen járt be dolgozni, Budapestre. A sikeres közgazdász karrier idővel kiszínesedett: mindig is vonzották a textíliák, és a napi munkája mellett elkezdett textilekkel is foglalkozni, majd fejlesztette is ezt a mesterségbeli tudást. „Gyermekkorom óta nagyon izgatott a textil, autodidakta módon kezdtem el foglalkozni vele, majd Németh Ágnes alternatív művésziskolájába jártam, közben pedig egy belsőépítészeti irodát vezettem” – mondja Betty, aki a kelmék szerelmeseként neves belsőépítészekkel kezdett együtt dolgozni, igazán impozáns projekteken, és közben talált rá új szenvedélyére, a rózsára. Most nyer értelmet a rózsamintás fali- és padlónyomat, valamint a Rózsavilágban gondosan összeválogatott kelmék, anyagok, amelyek nemcsak tapintása, de látványa is simogató.

Közösségépítés, női energia és kreativitás – ezek a kulcsszavak lehetnek Káli Betty Rózsavilágának és a hozzá kapcsolódó, ide vezető történeteknek titkai. A Rózsavilág ugyanis nem egyszerű bolt és rózsafarm, de elsősorban találkozóhely, amelyet helyi igények és évek munkája alakított Nógrád egyik gyöngyszemévé.

Fotó: Gáspár Miklós

„A vidéki asszonyokkal dolgoztam, ismertem az életüket, tudtam, hogy ők nem hátrányos helyzetűek, csak szeretnék a saját minőségüket helyben, a vidéki életben megélni, otthon érvényesülni. Család- és karrierpontként 2018-ban indultunk el, a célunk az atipikus foglalkoztatás elterjesztése volt. Érdekes, hogy éppen utána következett a pandémia, amely megmutatta, hogy erre valóban szükség van. Három család- és karrierpont volt a megyében, és a közeli falvakból oda jártak át az asszonyok, ahová tartoztak. A mi területünk a Belső-Cserhát volt, ez Balassagyarmaton túl Hugyag nevű településig 28 falut jelent.

Szerveztünk itt mentorálást, mentálhigiénés foglalkozásokat, pályaválasztási tanácsadást, és minthogy Nógrád megye aprófalvas vidék, sokszor mi mentünk házhoz.

Ez egy hároméves program volt, sajnos már lejárt, de megmozdult valami, és ez a lényeg. Az asszonyok kaptak egy kis énidőt és megélhették, hogy valaki kíváncsi az életükre, a gondolataikra, problémáikra” – meséli Betty némi nosztalgiával, és kezembe nyom egy kosarat, hogy miközben beszélgetünk, készítsem elő az esti lampionokat. Jólesik részévé válni ennek a belső-külső rózsakertnek.

„Megfoghatatlan, hogyan hat ránk ez a virág, de tény, hogy aki két-három órát a rózsa bűvöletében tölt, azt kiszakítja megszokott helyzetéből, valamit megnyit benne, amiről esetleg nem is tudott, hogy létezik” – mondja Betty, és szabadkozva hozzáteszi, hogy ezt az Ayurvéda is így tartja, bár nem mindenki hisz benne. A tapasztalás azonban egyértelmű. Ottlétünk pár órája alatt nemcsak a séta, a beszélgetés, a készülődés és az intenzív rózsaillat hagyott mély nyomot bennünk, de az a kapcsolódás is, amit az esti koncertre érkező vendégek között éreztünk. Mintha mindenki ősidők óta ismerte volna egymást, pedig sokan Budapestről utaztak hatvan kilométert, hogy itt lehessenek Ruzics Csilla képző- és gitárművész koncertjén.