Védett növényeink: a tengerparti bagolyfű

A tengerparti bagolyfű (Glaux maritima) elágazó, négyszögletes szárai húsosak, sűrűn álló, keresztben átellenes levelei pedig elliptikusak. Apró, alig pár milliméteres virágai magányosan nőnek a levelek hónaljában: harang alakúvá összeforrt csészelevelei fehérek, rózsaszínűek, de néha akár még piroslók is lehetnek.

Magyarországon a Göcsej, a Kis-Alföld, Mezőföld, a Hanság, a Csepel-sziget és Külső-Somogy területein jegyezték fel előfordulását.

A bagolyfű – bár nehezen észlelhető – jellegzetes bélyegei alapján könnyen azonosítható faj, aminek külön érdekessége, hogy felálló hajtásai felülről nézve szabályos négyágú csillagot formáznak.

Fotó: Wikipedia / Krzysztof Ziarnek, Kenraiz

A botanikai feljegyzésekben aZ 1890-es évek Mezőségének sós helyein előforduló jellegzetes fajaként olvashatunk róla, egy 1976-os Fejér Megyei Hírlapban a Sárkánytónál élő bagolyfüvekről emlékeznek meg, a Felsődunántúli természeti emlékek gyűjteményében pedig a Sárkeresztúr, Sárszentágota és Sárbogárd között fekvő szikes tavak védendő fajaként említik – utóbbiban sziki bagolyfűként.

Fotó: plantillustrations.org / Jan Koeman

Moesz Gusztáv, a mikológia jeles hazai képviselője 1925-ben bukkant a Glaux maritima-ra egy addig a fajra nem jellemző területen, Zamárdinál. Így emlékezett meg róla: „Gombagyűjtés közben, 1925 év folyamán néhány érdekesebb virágos növényre is akadtam, amelyek termőhelyei megérdemlik a feljegyzést. Zamárdiból való néhány órás tartózkodásom két ritkább növénynek a megtalálásával jutalmazott meg. Az egyik a Glaux maritima L., amelyet a Balaton vidékéről még nem ismertünk.”.

Ezt, és a még itt-ott fellelhető pár forrást leszámítva nem sok feljegyzést találunk a növényről, pedig a szoloncsák talajok (Kedvezőtlen fizikai tulajdonságú talajok, amelyek felső szintjeire a vízben oldható nátriumsók felhalmozódása jellemző, kémhatásuk pedig erősen lúgos.) jellegzetes fajaként érdemes lenne többet foglalkoznunk vele.

Fotó: Wikipedia / Stephan Sprinz

Már csak azért is, mert bizony adott esetben

a tengerparti- vagy sziki bagolyfű jelenléte akár egy adott terület védetté nyilvánításához is nagymértékben hozzájárulhat.

Fotó: Wikipedia / Quert1234

Jó példa erre egy 1975-ös határozat a sárszentágotai „Sóstó” és környéke, valamint a sárkeresztúri „Sárkány” és Fehér-tó védetté nyilvánításáról. Ennek indoklásában a hatóság többek között a sziki bagolyfű mint hazai növényritkaság jelenlétével indokolja a döntés meghozatalát.

De ha még alaposabban szemügyre vesszük, akkor népgyógyászati felhasználásával is találkozhatunk. A népnyelvben ugyanis nem véletlenül hívják tejfűnek:

szoptatós anyák tejszaporítás céljából fogyasztották, és az 1870-es évekből származó feljegyzések szerint főzelékként vagy salátaként még az asztalra is került belőle.

Kertészeti alkalmazásával is kísérleteztek, azonban ez a kezdeményezés a kísérleti kerteknél tovább mégsem jutott el.

Fotó: beachexplorer.org

A tengerparti bagolyfű kiváló példa arra, hogy mennyire sok információ, összefüggés, természeti törvény és alkalmazási lehetőség nyílik meg egy-egy növény alapos vizsgálata során. Egy-egy faj utáni kutatás során szinte végtelen azon lehetőségek száma, amelyeket érdemes alaposabban is megismernünk, újabb és újabb bizonyítékokra lelve arra, hogy