Kúszó- és futónövények, amik jól jönnek a kertben

Legutóbbi sövényajánlónk után több kommentelő hiányolta a télen-nyáron takarást biztosító megoldásokat, de továbbra is azt kell mondanom: nem csak az örökzöld sövény a sövény. A lombhullató fajoknak kifejezetten fontos szerepe van egy egészséges ökoszisztémában, így alkalmazásukat kár lenne elkerülni. De hogy mindenkinek kedvezzünk, ezúttal olyan növényeket gyűjtöttünk, amelyek takarásukkal garantálják a privát szférát, miközben teret hagynak változatos természeti értékeinknek is. 

A divatkertészet térhódításával a klasszikus borostyánnal tarkított házfalak és a loncokba boruló kerítések festményi képe tűnt el ideiglenesen az utcákról, azonban az elmúlt években reneszánszukat élik a futó- és kúszónövény-társítások. Egyre több pergola borul zöldbe, kelendőek az apácarácsok, és a mesebeli rózsafuttatók is helyet kapnak a kerti kompozíciókban. Őshonos lombhullató fajaink nemcsak hagyományainkat elevenítik fel a kerítések mentén, hanem kertünk élőlényeit is ellátják minden földi jóval: madarainkat fészkelőhellyel és élelemmel, beporzóinkat virágaikkal, kisemlőseinket árnyékkal és biztos otthonnal. Kedvező hatást gyakorolnak a talajra és a környezet számos más elemére is.

Lombhullató sövényeink mögé tehát ültethetünk örökzöld futókat, kúszókat is. Ez akkor is kiváló megoldás, ha csak később, a sövényünk ültetése után jövünk rá, hogy nem tökéletesek. A fektetve ültetett és így vezetett futóink nagy területen, sűrűn átszövik a kerítést, így bizonyos fajok esetében meglepően hamar válhatunk láthatatlanná. Természetesen számos olyan körülmény van, ami meghatározza az ültethető növények fajtáját és az ültetés lehetőségeit is – az első és legfontosabb a rendelkezésre álló hely. Ha annakidején túl közel ültettünk a kerítéshez, akkor aligha marad helye bármelyik növénynek felfutni. Ilyenkor,

ha a sövény fajtája engedi, érdemes megpróbálkozni a hátsó metszéssel.

Ezt azonban csak olyan növény esetében alkalmazzuk, ami lassú növekedésű, és értelemszerűen valahol átjárható, mert ellenkező esetben, az időszakos újrakarcsúsítás hiányában a kerítésre futtatott növényünknek nem lesz sok esélye a túlélésre.

Nemcsak akkor célszerű kúszónövényeket ültetnünk, ha el akarunk bújni, hiszen ezek a fajok a takaró funkciójuk nélkül is díszíthetik kertünket. Különleges hangulatot kölcsönöznek a falra futtatva, egy boltíven vagy rácson, de akár a rézsűt is behálózhatjuk velük. Számos fajuk pollenadó, hasznos búvóhelyei kertünk élőlényeinek, és a mikroklímát is javítják.

Mielőtt bemutatnánk kedvenc futóinkat, tegyünk rendbe egy nagyon fontos dolgot:

a futó és kúszó növények nem azonosak.

Nevüket mindketten onnan kapták, hogy támasztékok mellett felkapaszkodva növekednek. Ebben csavarodó száruk, kacsok vagy léggyökerek segítik őket, azonban vannak olyan fajok is – gondoljunk csak a futórózsákra – amelyek nem kapaszkodnak, csak támaszkodnak. Az ilyen fajoknak erős támasztékra van szükségük, falfelületek vagy kerítések takarására használhatjuk őket, de rávezethetjük pergolákra is.

Kúszó növényeink sajátossága, hogy alapvetően a talajon terjeszkednek, míg kapaszkodó növényeink támaszték mentén, felfele növekednek.

Alapvetően felfelé nővő ismert fajok a

• borostyánok,
• futóloncok,
• lila akác,
• kúszó hortenzia,
• trombitafolyondár
• és a vadszőlő.

Most újra ketté válnak útjaink: beszélhetünk olyan fajokról, amelyek képesek egy épített, simított felületre is kapaszkodni, és olyanokról, amiknek szükségük van a vezetésre.

Borostyán

Ha épített kerítésünk van, falazott, vagy bármilyen építészeti- vagy szövetanyaggal kivitelezett, akkor a borostyán jó választás lehet, hiszen kiválóan kapaszkodik felfelé. Örökzöld, számos fajtáját ismerjük eltérő környezeti igényekkel, így választék van bőven. Igazán szépen árnyékban és félárnyékban növekedik, így tökéletes egy lombhullató sövény mögötti kerítéshez is- de azoknak sem kell lemondania róla, akik naposabb helyre szeretnék ültetni!

 

Tapasztalataim szerint a Hedera algeriensis Gloire de Marengo, azaz a Tarka levelű kanári szigeteki borostyán jól tűri a napot, bár tény, hogy egy védettebb, félárnyékos helyen jobban érzi magát. A legtöbb helyen a Hedera helix Arborescens, az Erdei borostyán is szépen fejlődik napon, de bármelyik fajtát is választjuk, ha azt látjuk, hogy növényünk lassan növekszik, mindenképpen öntözzük! Borostyánból választhatunk sárgatarka és fehértarka fajtát, kisebb és egészen nagy levelűt is, a hagyományos fajtáktól a legújabb típusokig – számtalan félét. Arra az egyre figyeljünk, hogy ne az invazív budai borostyánt nevelgessük!

Vadszőlő

Ugyancsak több fajtája van a vadszőlőknek: kacsokkal vagy tapadókoronggal kapaszkodóak. A tapadókorongos szépen felfut a falon, a kacsos drótkerítésre, egyéb támasztékos megoldásokhoz ajánlott. Tapadókorongos változata a Parthenocissus tricuspidata ’Veitchii’, kiváló dísze egy falazott kerítésnek. Kedvelt kacsos vadszőlő a Parthenocissus quinquefolia és különböző fajtái, de a tarkalevelű borostyánszőlő, az Ampelopsis ’Elegans’ is bámulatos növény.

 

Lonc

A lonc falra nem, inkább drótkerítésre vagy rácsra futtatható, azt viszont hamar benövi. Számos fajtája van a legkülönfélébb virágszínekben, és örökzöld lonc is kapható. Egyik kedvencem a Lonicera japonica ’Halliana’, a japán futólonc, ami gyönyörű virágzuhatagával hívja fel magára a figyelmet. Villámgyorsan behálózza a korlátot:

nálunk három év alatt egy kész növényfalat épített magából.

Izgalmas típusok a szamócalonc, búbos lonc és a skarlát trombitalonc is, sőt ezeknek kompozícióját is megtervezhetjük.

 

Lila akác

A lila akácnak erős támasztékra van szüksége, mert idősebb korára szép súlya lesz, cserébe igénytelen növény, de visszametszésére ügyeljünk, mert hamar birtokba veszi kertünket. Lila, rózsaszín és fehér fajtái is vannak, és egészen elképesztő küllemmel rendelkezik a Millettia japonica, azaz a nyári lilaakác is. Törzsesre is nevelhetők, megfelelő odafigyeléssel kiválóan formálhatók.

 

Hortenzia

A kúszó hortenzia nagyon szép, de páraigényes. Inkább félárnyékos helyre ültessük, és ügyeljünk az öntözésére! A jó hír viszont, hogy tapadókorongos, így a borostyánhoz és vadszőlőhöz hasonlóan nem igényel támasztékot, falra is felfuttatható. Különleges fajtája a fehértarka, Hydrangea anomala subsp. petiolaris ’Silver Lining’.

 

Iszalag

Hosszú virágzási idejű kúszónövény az iszalag. Érzékeny a közvetlen, erős napsütésre, ezért érdemes alacsony növésű, dús lombú növényekkel társítanunk. Nem szereti a szárazságot, ezért öntöznünk kell, cserébe kiváló takarást biztosít a kerítésen. Rózsaszín, fehér, lila és kék, örökzöld, sárga változatok közül válogathatunk, a legkülönfélébb virágformákban.

 Hegyi iszalag, ami némiképp másképp néz ki, mint a sokak által ismert erdei fajta

Minden, mi jó

Természetesen számos más fajta is rendelkezésünkre áll. Viszonylag gyorsan növekszik, pergolák és térelválasztó rácsok befuttatására alkalmas az ötlevelű akébia (Akebia quinata), ám még nála is gyorsabban nő a tatáriszalag (Fallopia baldschuanica). A görögtekercs (Periploca graeca) a meténgfélék családjába tartozó, kezdetben gyors növekedésű lombhullató kúszónövény – mérgező, de szép. Akár három méterig is felfut az ázsiai holdmag (Menispermum dauricum), de ha jól védett helyen lakunk, még golgotavirágokkal is próbálkozhatunk.

Bárhogyan is döntünk, mindenképpen a növény igényeit figyelembe véve válasszunk, és alaposan gondoljuk át, hogy a tervezett ültetési helyen hosszú távon is jól érezheti-e magát a kiszemelt fajta. Figyeljünk rá, hogy támaszték nélküli helyre (sima felületek) csak tapadókorongos növényeket ültessünk! Kivételt képeznek az olyan növények, mint a bevezetőben említett futórózsa (esetükben a kapaszkodásra nem hajlamos fajok). Bármilyen növénnyel is indulunk, ne felejtsük el az ültetés utáni időszakban kötözéssel, hajtásigazgatással a helyes irányba terelni, hogy valóban azt a látványt kapjuk, amit elképzeltünk.