Szeretem a nyarat és szeretek nyaranta biciklizni. Kirándulni két keréken, akár csak a városon kívül, minden cél nélkül. Júniusban a pipacsokkal és szarkalábakkal tarkított, aranyló búzamezők látványa ejt rabul, júliusban a sárgán pompázó napraforgóföldek állítanak meg egy-egy pillanatra, hogy elraktározhassam magávalragadó szépségüket az őszi és téli hónapokra.
Nem őshonos, de szeret itt lenni
Azt hihetnénk, hogy ez a növény „hazai”, pedig a napraforgó nálunk nem őshonos, Észak-Amerika nyugati feléről származik, ahol az indiánok már 3000 évvel ezelőtt termesztették. Európába csak 1569-ben hozták be a spanyol hódítók, és eleinte dísznövényként tartották számon. Magyarországon is dísz-, valamint szegélynövénynek ültették. Még ebben az évszázadban került belőle Ázsiába és Afrikába is, haszonnövényként 1716 óta tekintenek rá, miután szabadalmaztatták a napraforgóolaj sajtolásának módszerét Angliában.
Kifejezetten az olajtartalmuk miatt először a 19. századtól ültettek hatalmas napraforgómezőket Oroszországban, míg Magyarországon a változást a magasabb olajtartalmú fajták, a nagyobb hozamú hibridek behozatala hozta meg 1975 után. Az 1970-es évek végétől a napraforgó olaja keresett exportcikké vált hazánkban.
Napraforgó: az ezerarcú csodanövény
A napraforgó magjai a növény fészekvirágzatának tányérján helyezkednek el, ennek a tányérnak az átmérője 10-40 centiméter lehet. Egyes tudományos megfigyelések szerint a palánták keletről nyugat felé fordulva követik a napot, és éjszaka 180 fokot visszafordulva várják a napfelkeltét. A kifejlett növények már nem forognak, azok (dél)kelet felé fordulva maradnak. Ez a tulajdonsága azért jelentős, mert minél több fény éri a növényt, annál nagyobbra nő és annál több lesz a termése.
A napraforgómag kedvelt madáreleség, ugyanakkor mi, emberek is szívesen rágcsáljuk – nemcsak a nassolási ingerünket enyhíthetjük vele, de rendkívül egészséges is számunkra. 35-60 százaléka zsírsavat tartalmaz, ezek 65-70 százaléka többszörösen telítetlen. A zsírokban oldódó vitaminok közül jelentős az E- és A-vitamin-tartalma. Emellett sok benne a sejtanyagcserében fontos szerepet betöltő lecitin, de magas a fehérjetartalma is.
Mértékkel fogyasztva a napraforgómagnak fontos szerepe lehet a szív- és érrendszeri megbetegedések megelőzésében, hiszen a benne található zsírsavak hozzájárulnak a vér koleszterinszintjének csökkentéséhez és a vérnyomást is kedvezően befolyásolják. Emellett a cukorbetegek, a székrekedéssel küzdők, a kismamák és az idősek számára is értékes tápanyag lehet.
A napraforgómag kiváló B1-vitamin-forrás, amelynek fontos szerepe van a szénhidrát-, aminosav- és az alkohol-anyagcserében. A már említett magas E-vitamin-tartalma pedig jelentősen hozzájárulhat a káros szabad gyökök sejthártya- és DNS-károsító hatásának csökkentéséhez. Ezért hasznos összetevője lehet a daganatmegelőző étrendnek, valamint a sportolók számára is kedvező hatással bírhat. Az ásványi anyagok közül magnéziumot, kalciumot és káliumot tartalmaz nagyobb mennyiségben. A magnézium és kalcium hozzájárul a csontritkulás megelőzéséhez, a kálium pedig támogatja a szív és az idegrendszer működését.
Hogy készül az olaj?
A napraforgóolajat a növény magjából hideg vagy meleg sajtolással nyerik. Ezt eleinte a bőr- és gyapjúfeldolgozásban használták, étkezési célból csak a 19. század eleje óta tartják számon. A 20. század elején az olajból jellemzően szappant készítettek vagy festéket gyártottak, csak 1940 után vált tömegessé az élelmezési felhasználása. Manapság étolajként emlegetjük, és többek között a margaringyártás egyik fontos alapanyaga. De a gyógyászatban is hasznát vették/veszik a finomított napraforgóolajnak: kenőcsök és emulziók alapanyagaként a mai napig használják.
A népi gyógyászatban a nehezen gyógyuló sebek és a száraz, pikkelyesen hámló bőr kezelésére alkalmazták.
A boltokban étkezési célra natúr vagy sózott napraforgómagot találunk, a legtöbbször pirított vagy pörkölt formában. Ha otthon pirítanánk magunknak, kíméletesen tegyük, ügyeljünk arra, hogy a magvak világos színűek maradjanak, mert hőkezeléskor az értékes zsírsavak egy része tönkremegy. A napraforgómag egyébként izgalmas összetevője lehet leveseknek, salátáknak, ragunak, szendvicskrémeknek, müzliknek, süteményeknek és turmixoknak. Sőt, a napraforgó sárga virágait a népi gyógyászat megszárítva és leforrázva teaként alkalmazta magas vérnyomás kezelésére, vízhajtásra és lázcsillapításra! Az olaj kinyerése után visszamaradt darát takarmányozásra, a magot madáreleségként is használják.
Szabadság, életerő, szerelem: napraforgó-szimbolika
A napraforgók a nyár nagykövetei. Sárga szirmukkal és magas, karcsú megjelenésükkel az évszak egyik jelképévé váltak. Sokak kedvenc virága, többek között a szabadságot, a boldogságot, a fényt és az életet szimbolizálja. Vagy éppen a hűséget és az imádatot, ami Klutia (Clytie) nimfa és Apollón mítoszából ered. Ebben az ókori görög mítoszban ugyanis Klutia szerelemes lett Apollónba. Eleinte kölcsönös volt a szerelem, de később Apollón másba lett szerelmes. Féltékenységből és dühből Klutia elárulta kapcsolatukat, majd élve eltemette Apollón új szerelmét – remélve, hogy akkor visszakapja kedvesét. A terv azonban nem járt sikerrel, sőt, Apollón nagyon megharagudott rá, Klutia pedig kétségbeesve ült meztelenül a sziklákon étlen-szomjan, és naphosszat nézte, ahogyan Apollón átviszi a napot az égen a szekerével.
Ahogy ott ült napokig a szabadban, a bőre megsárgult és megbarnult, végül napraforgóvá változott.
Szerelme azonban így is megmaradt, s továbbra is követte Apollónt az égen, arccal mindig a nap felé fordulva…
De nemcsak a görögöknek van meg a saját történetük a napraforgóról. Ezeket a ragyogóan sárga virágokat szent növénynek tartották az inkák, a napistenüket szimbolizálta. Az inka papnők aranyból készült napraforgószerű díszeket viseltek. Az amerikai őslakosok számára is szent jelkép volt: a termékenységet és bőséget szimbolizáló napraforgó többek között bekerült az indiánok spirituális rituáléiba is, például a naptáncba. A napraforgómag pedig fontos táplálék volt számukra és a gyógyászatban is nagy hasznát vették.
Természetesen (?) a kínai kultúrát sem hagyta hidegen a napraforgó létezése: náluk a hosszú élet és életerő mellett szerencsét és tartós boldogságot jelképez.
Európában sem csak egyszerű növényként néztek a napraforgóra. A viktoriánusok számára például a hálát szimbolizálta ez a virág, vagyis ha valakinek napraforgót ajándékoztak, az a felé irányuló köszönetet jelentette. A világ egyik legismertebb napraforgó-ábrázolása kétségtelenül Vincent Van Gogh holland festő nevéhez fűződik. Az első napraforgós képeket 1887-ben festette Párizsban, később pedig Dél-Franciaországba utazott: a napraforgós festményeinek második sorozatát Arles-ban készítette. Önarcképei mellett ezek a festmények a művész máig leghíresebb alkotásai.
Egyesek szerint a napraforgó sárga színe élénkséget, intellektust és élvezetet jelent, mivel a sárga szín hagyományosan többek között a társaságot is jelképezi.
A hippi mozgalmak pedig a fejlődés, a szabadság és a nyitottság szimbólumává változtatták.
Sokan hiszik, hogy spirituális értelemben a napraforgó azokra az emberekre emlékeztet, akik mélyebb lelki megértésre, sőt megvilágosodásra vágynak. A napraforgókkal teli mezők egyben a közösséget és egy adott hit híveit is jelképezhetik.
Ha mindez még nem volt elég, a növény tökéletességének méltatását azzal fejezzük be, hogy a napraforgó magjai egy spirális alakzatban a Fibonacci-sorrendet követik. Erről az itáliai matematikusról nevezték el a Fibonacci-számokat. Eszerint a sorozat minden egyes száma az előző két szám összege. A természetben sokminden ezt a mintát követi, különösen a spirális alakzatok.
Nem csoda, hogy olyan sokan szeretik a napraforgókat, s ha nem is gondolunk mögé mindenféle szabályokat és jelképeket, mindenképp érdemes egy pillanatra belefeledkezni egy végtelen napraforgómezőbe, és a ragyogó sárga virágokban gyönyörködni…
Ajánljuk még:
