A virágos mezőn szelfizni csak pontosan, szépen – vagy inkább sehogy!

GolfÁramlat

A virágos mezőn szelfizni csak pontosan, szépen – vagy inkább sehogy!

Az utóbbi évben picit közelebb kerültünk a természethez: sokan nekiálltak kertészkedni, mások megismerkedtek a kovászkészítés fortélyaival – mert az is része ám a természet folyamatainak! És fotók hada lepte el a virtuális mezőket, ahol boldogságtól sugárzó arcú földlakók derékig-nyakig virágokban elmerülve néznek farkasszemet saját kamerájukkal. De csak óvatosan ezzel az újkeletű és ártalmatlannak tűnő mániával!

Szombaton az épp aktuális kertlátogató-kertkóstolgató programomra igyekeztem, amikor Baracska határában tömegek vetették be magukat a facéliásba. Vészfékezés, megállás az úton, nagymama-mama-gyerek ki a kocsiból, és szaladtak, mert az a lila növény megszökik! Mi csak álltunk, vártuk, hogy nagypapa megforduljon az autóval, míg a család bőszen üvöltötte át a túloldalra: gyere, siess, nézd a levendulát, milyen kék! Ez mézontófű, véletlenül sem levendula, mondtam nekik magamban csöndesen, egy pompás méhlegelő és silótakarmány. Nem rohan el, ezért kár volt veszélyeztetni másokat.

Pár perccel később, Pettend határában szép pipacsos mező következett, hárman nyomtak előttem satuféket, és mit sem törődve azzal, hogy ez mégiscsak a hetes út, országút vagy mi, ugrottak ki, és szaladtak át. Ott már egy hölgyemény szelfizett, nyitott ajtajú kis kocsija mögött torlódott a sor. A végtelennek tűnő várakozás közben persze virágos gondolatok jártak a fejemben. Hogy megváltozott hirtelen a világ! Milyen menő lett mézontófű-mezővel fotózkodni – amiről, persze, a legtöbben azt sem tudják, eszik-e vagy isszák, és levendulának titulálják.

És aki nem tesz ki magáról egy valamirevaló pipacsmezős instás képet, az talán nem is létezik. Először a repce a sláger, az egyik mobilszolgáltató a reklámjában is buzdít erre, és hamarosan nyílik – tényleg – a levendula, készülődik a napraforgó... Csalánosba, apróbojtorjánba, vadrózsába is lehetne, de az annyira nem trendi, és csípősen-szúrósan kellemetlen is lehet.

Virágos mezőben szelfizés közben rengeteg veszély leselkedik a meggondolatlanokra, és lehet, hogy törvényt is sértünk vele, vagy épp vétünk a KRESZ szabályai ellen. Ha szerencsénk van, akkor nem gázol el egyetlen autó sem, nem kapunk rendőrségi bírságot tiltott helyen történő megállásért, sem a forgalom akadályoztatásáért. Nem követünk el birtokháborítást, nem küldi ránk a gazda a kutyáit, nem kerget el a mezőőr, nem akadunk bele a villanypásztorba. De arra is érdemes gondolni, hogy mi van, ha esetleg éppen egy nappal előtte permetezték le a mezőnket – tehát ha odahaza vörös, viszkető foltok éktelenkednek a legkülönbözőbb testtájainkon, gondoljuk csak a jó szelfizésre!

A rendszeres hírolvasó figyelmét talán nem kerülte el, hogy néhány napja egész repcetáblákat semmisíttetett meg a Nébih, a túlzott növényvédőszer-tartalom miatt – gondoljuk csak meg, ha abban fürödtünk meg esetleg délelőtt, akkor erősen lehet okunk aggodalomra.

Ha nem ismerjük a növényeket, könnyen hemperedhetünk allergén növénybe – és annak akár kórház is lehet a következménye, enyhébb esetben beérhetjük egy kiadós szénanáthával. Városi emberek számára meglepő lehet, hogy a növények közt állatok is laknak – az apró hat- és nyolclábúaktól kezdve kisebb rágcsálókon át a morcos vaddisznókig és a hangyabolyig – és mindez előfordulhat bármely virágos mezőn, ahová egyébként csak könnyed lábakkal szökkenő őzeket vagy egy megmeredt gímszarvast várunk fotóháttérként.

Jó, hogy a természet szépségeit elkezdtük értékelni, de talán ezt is ésszel és értelemmel kellene, mások életét és munkáját tisztelve, a szabályok betartásával! És mindenképpen figyelembe véve azt, hogy az a mező valakié, lehet, hogy épp az a valaki dolgozott vele, így rengeteg energiája és pénze fekszik benne, ne tegyük tönkre más munkáját, tulajdonát a magunk szórakoztatásáért.

Nyitókép: Michael Morse/Pexels 

Ajánljuk még:

Hajdúsági fiúból David Attenborough kollégája: portrénk Szentpéteri Józsefről

A Hajdú-Bihar megyei Tedejen, a falu legszélső házában, a természet közelségében nőtt fel. Gerald Durrell nyomdokain járt, már kisgyerekkorában beszippantotta a természet, középiskolásként  magával ragadta a természetfotózás, a National Geographic-ban jelentek meg képei, David Attenborough-val a tiszavirágzásról forgatott. Már egészen fiatalon címzetes egyetemi tanár lett, aztán a biológiától nem elszakadva új utakra lépett. Ma a kommunikációban találja meg a sikereit, a nyilvánosság előtti beszédre tanítja hallgatóit. Szentpéteri L. Józseffel, vagy ahogy nemzetközi színtéren ismerik, Joe Petersburgerrel beszélgettünk.