Gyakorlóterepünk, mentsvárunk és gyógyszereink: kedvenc házi növényeink

Kert

Gyakorlóterepünk, mentsvárunk és gyógyszereink: kedvenc házi növényeink

 Mi mindenre jó a növénytartás? Nagyjából mindenre.

Úgy nőttem fel, hogy ha édesanyámra volt szükségem, két helyen kereshettem. Elképzelhető volt, hogy a konyhában lesz, vagy orchideái, a terasz növényládái, a kert gyöngyöző virágai közül fog előkerülni. Mai napig, különösen a hétvége csendes, reggeli óráiban, amikor az a puha fény szűrődik be a nappalinkba, ha jól fülelünk, meghallhatjuk növényekkel suttogó, kedves hangját, ahogy éppen lelkigondozást tart a leveleseknek.

Ismerem ezt, mert ez az a hangszín, amellyel egy édesanya megszólítja gyermekét. Mondanám, hogy féltékeny vagyok – de már nem. Mióta felfedeztem, hogy ez a hang bennem is képes megszólalni, hiszem, hogy mindannyiunkban ott lapul! És mire jó ez az egész? Mit szólnak ehhez a növények és mi mit kaphatunk tőlük tiszta levegőn túl? Utánajártam:

Te az enyém – én a tied

Bár a növényekkel egyelőre nem tudunk szavak szintjén párbeszédet folytatni, mégis könnyedén megérthetjük, ha közölni szeretnének velünk valamit. Némi utánaolvasás, figyelem és törődés révén minden növényünkkel megtalálhatjuk azt a hangot, amitől kivirul. A növényekkel való párbeszéd, a szimbiózis egyfajta formája emlékeztethet minket az anya-gyermek, teremtő-teremtmény kapcsolatokra, így érthető módon megjelenhet bennünk a büszkeség, a hála és a gondozásra való késztetés is.

Egyfajta gyakorlóterep ez, melyben új szerepet ölthetünk magunkra, felismerhetjük erősségeinket és gyengeségeinket egyaránt.

A növények talán elsőre nem tűnnek társas lénynek, de a természetkönyvek alapján igen összetett és bonyolult kommunikációs formákat használnak annak érdekében, hogy egymást segítsék. Érthető módon mi ebből a kommunikációból csak részleteket érzékelünk, de az pont elég lehet ahhoz, hogy életben tartsuk kedvencünket. Mert igen, egy növény lehet éppoly kedves társ a számunkra, mint bármely négylábú. Ráadásul nem hemperegnek meg a sárban, nem rágják szét a lábtörlőt, nem kaparják szét az ajtókat, és este sem dörgölőznek a fejünkhöz vagy nyávognak a fülünkbe. Ha introvertált személyek vagyunk és igazán fontos nekünk a csend, akkor a növények tökéletes házi kedvenceink lehetnek, hiszen a lehető legkifinomultabb módon képesek életet lehelni a négy fal közé.

A végtelen zöld békéje

Ráadásul a növények igenis hatással vannak ránk lelkileg is. Egyre több kutatás igazolja, hogy már önmagában a természet, a növények megfigyelése, a közöttük való tudatos jelenlét pozitív hatást gyakorol mentális egészségünkre. A harag, a félelem, a stressz szintje csökken, míg munkakörnyezetben a növények jelenléte nem csupán nyugtatólag hat, de teljesítményjavuláshoz is vezethet. Mióta itthon van velem Panni (első nevelt növénykém, egy díszbors) egészen más érzés az otthoni munkavégzés. Ha a laptop felett ránézek, mintha visszamosolyogna rám új hajtásai és virágai mögül. Az, hogy a növények jótékony hatása miben rejlik, igen összetett, ám egy dologban minden kutató egyetért: a zöld szín önmagában is egy, a természetben döntő mértékben előforduló, számunkra ismerős szín, így békességet, nyugalmat, feltöltődést szimbolizál.

 
Panni maga Fotó: Horváth Andrea

A munka gyümölcse

A kertészkedés már a szimbiózis egy egészen magas szintjét jelenti. Itt jelezném, hogy mindenki kicsiben kezdi, de aztán az első sikerek hatására exponenciálisan nőhet a növénytartási vágy. Ez már csak azért is egészséges, mert a növénygondozás nem kevés munkát jelent – különösen, ha egy egész kertünk van. Míg a hobbinknak élünk, észrevétlenül a demencia ellen dolgozunk, és testünk is sokkal fittebb válik. Ha pedig a lakásban maradnánk, akkor sincs semmi veszve: választhatunk növényeket, amik sötétebb helyeken is jól érzik magukat, de olyanokat is, amik éppenséggel a gyakori locsolást nem igénylik. Ha pedig kicsit több helyünk lenne, jöhet a balkonkertészkedés!

A növénynevelés sokkal egyszerűbb, mint amilyennek tűnik, de aztán sokkal nehezebb, mint amilyennek hittük! De megéri, minden percében megéri.

A nyitókép a szerző tulajdona.

Ha kedvet kaptatok a kertészkedéshez, itt egy kis videós segítség az induláshoz, de ha inkább olvasnátok még a kertészkedésről, ezt ajánljuk

„A virágnak megtiltani nem lehet” – minden, amit tudni akarsz a virágokról, de sosem volt alkalmad megkérdezni
Sosem felejtem el, mennyit hezitáltam, milyen virágból álljon az esküvői csokrom. Nem akartam tucatvirágokat, szerettem volna, ha igazán emlékezetes lesz a csokor. Végül a flamingó mellett döntöttem és igazán elegáns és egyedi lett a végeredmény. A virágot azóta is szeretem, ajándékba adni, kapni. Nincs esküvő, ballagás, névnap, születésnap, randi virág nélkül. De hogy honnét érkeznek hozzánk ezek a csodák, mi történik a kulisszák mögött, azt eddig sűrű homály fedte... Interjú.