Gazdaság összhangban a természettel – ökológiai idill a Muravidéken

A Muravidéki Mintagazdaság a magyar határtól alig pár percre, Lendvától egy kőhajításnyira, Bánután található. Ott, ahol a dombság kisimul, ahol a Muravidék lankái gazdag termőfölddel, erdőkkel, gyümölcsösekkel, szőlőkkel idézik a Dunántúlt. Valójában a Zalai dombság folytatásaként nyújtózik a táj a Mura széles, mocsaras síkságjáig. Igazán szerethető, átölelő vidék, amelyben igazán otthon érezhetjük magunkat, hiszen a kétnyelvű vidéken még sokan beszélnek magyarul.

A hajdan a történelmi Magyarországhoz tartozó Muravidék a magyar határtól Ausztriáig nyúló Mura menti síkságot és az azt északról és délről határoló dombvidéket jelenti. Az egykor Vas és Zala vármegye részét képező vidéken ma már többségben vannak a szlovén anyanyelvű lakosok, magyarokat csak a magyar határ menti 5-15 km-es sávban elterülő falvakban találunk, melyek néprajzilag az Őrség, ill. a Hetés tájegységhez tartoznak. (Forrás: Wikipedia)

Több ízben jártam már errefelé, és féktelen kíváncsiságomnak köszönhetően egyre mélyebben sikerült felfedeznem. Nem csak a tájat, a településeket, a történelmi emlékhelyeket, hanem az itt élő mindennapjait is megismerhettem. Így jutottam el a Bánutára, a Muravidéki Mintagazdaságba. Mikor hírét vettem, tudtam, hogy ezt a csuda helyet mindenképpen látnom kell!

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho 

A Mintagazdaság 20 hektáron gazdálkodik, és magában foglal egy oktatási központot.

Céljuk, hogy minél többeket ismertessenek meg a fenntartható biogazdálkodással, a környezettel való felelős bánásmóddal.

Bemutatják a helyi kultúra sokszínűségét, közös műhelymunkákon gyarapítják a gyerekek tudását, és kielégítik a felnőttek tudásszomját is. A megtermelt zöldséget, gyümölcsöt a muravidéki kéttannyelvű iskolák konyhái dolgozzák fel, vagy helyben fogyasztják el a gyerekcsoportok tagjai.

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho  

A térség mezőgazdasága az elöregedő népesség, a fiatalok elvándorlása a termelők szervezetlensége és a gazdaságok kis méretei miatt nehézséggel küzd. Ezért a Mintagazdaság működtetésével és a mezőgazdasági termelés népszerűsítésével szeretnék ösztönözni a környékbelieket arra, hogy legalább önellátásra termeljenek egészséges ennivalót.

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho 

A gazdaság szíve, és a legtöbb érdeklődésre számot tartó terület az, ahol a lovak, a szarvasmarhák és a mangalicák élnek. Nagy, szabad területen, télen-nyáron szabadtartásban élvezik itt az életet az állatok, a természetes élőhelyükön figyelhetjük meg őket, hiszen a legeltető állattartáson van a hangsúly. Imádnivalók a csacsik, és lehetőség van arra is, hogy répával vagy más csemegével etessük őket. A gyerekek kedvencei a sárban túró, Krškopolje sertések vagy más néven feketeöves sertések.

Ez az egyetlen, máig fennmaradt szlovén őshonos házisertés-fajta.

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho 

Az üvegházakban jól érzik magukat a gyökérzöldségek, november dacára érik a szamóca és hatalmas pokchoi, vagyis bordáskel kelleti magát. Az ágyások közti szalmabálák alkalmi ülőhelyként szolgálnak akkor, amikor éppen az egészséges élelmiszerek előállításáról és a környezet tiszteletéről tanulnak. Az őszi szünetben is sokan megfordultak itt, megismerkedtek az őszi munkálatokkal a veteményesben, együtt ültettek a fokhagymát. Segítettek az ágyások előkészítésében, felfedezték a melegágyat és gyakorlatban is kivették a részüket a komposztálás folyamatából.

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho 

Az üvegházak mellett gyógynövényes kert kínál alapanyagot a teához, a műhelymunka során készülő körömvirág-kenőcsöt. Ez utóbbit a gyerekek odahaza is elkészíthetik, persze, ehhez némi segítség is szükséges. E célból született meg az „Út a gazdaságon át” című kétnyelvű munkafüzet. Színes fotókkal és ábrákkal illusztrált, tömör, közérthető és nagyon izgalmas feladatlapokkal, csupa élvezet már olvasni is. Számot adhatnak benne a gyerekek arról, mennyire figyeltek oda a séta során, de ismereteiket bővíthetik a rendkívül színesen és érdekfeszítően összeállított műben.

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho 

A gazdaságban a hagyományos és a biogazdálkodás mellett új megközelítéseket is alkalmaznak. Ilyen például az akvapóniás rendszer, amely ötvözi a zöldségtermesztést és a haltenyésztést. A körforgásos rendszer úgy van kialakítva, hogy a halak ürülékükkel táplálják a növényeket. A növények által megtisztított vizet visszavezetik a halak medencéjébe.

Az embermagasságú oszlopokról folyamatosan szedhetők a friss saláták, amelyek a közétkezetés konyhájára kerülnek.

Kissé futurisztikus látvány az oszlopokon zöldellő növényzet, de mindenképpen izgalmas és hatékony módszer.

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho 

Az üvegházak mellett különféle bogyós gyümölcsök bokrai sorakoznak. Ezek minden kiskertbe ajánlott, magas vitamintartalmú gyümölcsök. Itt van lehetőség megismerni, megfelelő időben megkóstolni őket, helyben pedig liofilizálással tartósítják az értékes bogyókat.

Hatalmas területen láthatunk spárgát, ami tavasszal az első csemege a gazdaságban.

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho 

Ősszel a zöld levélzetében gyönyörködhetünk, amit régebben a virágcsokrokban is használtak köztes zöldként. „A spárga egészséges, ásványi anyagokban, vitaminokban, rostokban gazdag, gyökerei akár 2 méter hosszúak is lehetnek, a spárga fogyasztás után pedig megváltozik a vizelet szaga” – olvashatjuk többek közt a mintatankönyvben.

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho  

Ottjártunkkor éppen közös műhelymunka zajlott a közétkeztetés szakácsai számára: fenntartható, helyi alapanyagú halételek kerültek ezúttal terítékre. Gyerekek számára a kis pékmesterek műhelymunka során, ahol a mini pizza, és édes lekváros kiflik készülnek az apró kezek nyomán.

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho  

A novemberi időszakban a madárodú készítés a legnépszerűbb közös tevékenység.

Míg készülnek a madárlakok csupa természetes anyag felhasználásával, és vígan járnak a kis kalapácsok, addig azt is megtanulják, hogy a madarak milyen fontos szerepet töltenek be az ökoszisztémában. A nyílt napokon betekinthet minden látogató a gazdaság hétköznapjaiba, és az ilyenkor szokásos dödöllét sem szabad hagyni.

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho  

„Amikor nálunk vannak az unokák, ahányszor csak tehetjük, elhozzuk ide őket. A panelban nem láthatnak olyat, amit itt! Mi is nagyon szeretjük, feltöltődés itt egy délelőtti séta” – mondta mosolyogva egy pirospozsgás arcú hölgy, miközben éppen búcsúzkodtak a mintagazdaságtól.

„A legtöbb gyerek jobban ismeri a képernyőről a zebrát, az elefántot, mint a malacot meg a szarvasmarhát. Ha megfordulnak itt egyszer-kétszer, talán már nem gondolják, hogy a csirkét műanyag fólia borítja, hogy a fekete öves sertések zebrák, és tudatosabban fognak étkezni is”

– búcsúzott tőlünk szakvezetőnk Erzsi, Bojnec Elizabeta, aki hatalmas lelkesedéssel vezetett végig a muravidéki zöld birodalmon.

Nyitókép: Halmos Monika @rozsakunyho