A bogrács fővárosa, ahol üvegkoporsóban őrzik a halhatatlan hőst

Kult

A bogrács fővárosa, ahol üvegkoporsóban őrzik a halhatatlan hőst

Lendva azt mondja magáról, a hagyományok és a lehetőségek városa. Nekünk maga az élő történelemkönyv: bármerre nézünk, kalandos történelmünk egy-egy fontos pillanatával találjuk szembe magunkat. Az otthonos dimbes-dombos táj, az ismerősnek tűnő homlokzatot mind azt üzenik: itt otthon vagy. És amikor kiderül, hogy Lendva a bogrács fővárosa, amiről eddig azt hitted, hogy ez csak az Alföld tengersík vidékén lehetséges, akkor láthatod meg, hogy itt tényleg sok-sok magyar szív dobog.

Lendvát meglátogatni fentről kell kezdeni. Így egyből képet kapunk különös fekvéséről, stratégiai jelentőségéről.

Jó időben a Vinarium kilátóból, a Muravidék Eiffel-tornyából négy országot láthatunk egyszerre, alattunk pedig hullámzik a szőlőkkel csíkozott Lendvahegy.

Lassan tíz éve vigyázza a környéket ez a több mint 50 méter magas vassszerkezet. A torony eszmei ötlete a marékba fogok pálcikák játéka: a forgás és a tükröződés által létrehozott kapcsolat. A pálcikák között pedig üveglifttel emelkedhetünk a magasba.

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho 

Az alattunk elterülő borvidéken a lendvahegyi turisztikai borút a színes kulturális örökség útján vezet végig, ahol a borkultúra hagyománya és a szőlő-ültetvények változatossága ötvöződik. Ezt a magasból csak sejthetjük, de érdemes elindulni és végigjárni, élvezni a szőlőskertek csöndjét, betérni a családi gazdaságokba, megkóstolni a napsütötte lejtők ízes nedűit.

Ha nincs kedvünk lecsúszni a lendvahegyi kötélpályán, vagy már csúsztunk egy jót, becserkésztük a hegytetőn a Lármafát és megkóstoltuk a helyi jellegzetességet, a gibanicát, akkor a Szentháromság kápolna legyen a következő célpont.

A Prekmurska (muravidéki) Gibanica az egyik legkedveltebb és legismertebb szlovén édesség. A százrétű rétes kétféle tésztarétege közt a diót, a mákot, a túrót és a szilvalekvárt is megtaláljuk, ez a fenséges íz-ötvözet semmi máshoz nem hasonlítható.

Ugyan a kápolna a hegyoldalban áll, Lendva főutcáján egy kerítésre szegezett tábla hívja fel a figyelmet, hogy fent

az üvegkoporsó csak előzetes bejelentkezéssel látogatható.

Tehát érdemes ezt előre megtenni, nem a szerencsére bízni, hogy nyitva találjuk-e a kápolnát. De ha a várban kezdjük a lendvai kalandozást, akkor ott világossá válik, hogy miért is az egyik legnevezetesebb látnivaló az üvegkoporsó.

A festői környezetben álló, egyhajós, nyeregtetős kápolnába a harangtornyon át léphetünk be. A főoltárt tíz szent-szobor díszíti. A szlovéniai magyarság egyik legizgalmasabb és legértékesebb kultúrtörténeti emlékhelye a város fölé magasodó csonkadombi kápolna.

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho  

Azt, hogy a Lendvahegyi Szentháromság kápolnában pihenő mumifikálódott holttestből „Hadik Mihály halhatatlan hős” lett, elsősorban a népi kultúrának, a vallásosságnak és a szájhagyománynak köszönhetjük.

„A népmonda szerint, mely a mi Hadikunk életére vonatkozik, ez fejére a halálos vágást, amely most is látszik, csatában kapta, mely Lendva-lakos, Gyertyános, Kapca falvak és a Mura folyó közötti síkságon vívódott. Hadik Mihály a népmonda szerint személyesen vezette századát, vele harcolt egyetlen fia, a 23 éves Hadik András, akkor Ghilányi huszárezredbeli őrködött; az ütközet azonban a népmonda szerint a magyar seregre nézve oly szerencsétlenül végződött, hogy Hadik Mihály két halálos sebet kapván fejére, futásba keresett menekülést” – írta Hadik Gusztáv az 1890. augusztus 10-én megjelent Alsólendvai Hiradó című lapban.

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho 

Hogy miként alakult tovább a holttest sorsa, hogyan fonódott össze a Hadikok és a Bánffyak élete, azt a vármúzeum kiállításában végigolvashatjuk, természetesen magyarul is.

A tárgyak és történelmi tények mellett még Corvin Mátyásról is megtudhatunk legendákat és pikáns történeteket.

A Hadik-történetet a 2000-es évektől kezdődően kezdte a város a turisztikai marketing céljára használni. A Cuk borászatban megkóstolhatjuk a Hadik vére nevet viselő bort, és szerelmére utaló, Piroska könnyét is. Előbbi rubinpiros, markáns, testes vörösbor, míg az utóbbi egy enyhén rózsaszínű, háromféle vörös szőlőből érlelt küvé. A lendvai vár kapitányának nevét zenei együttes és a helyi íjászok nemzetközi versenye is viseli.

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho  

A várban megismerhetjük a város kalandos történetét. A középkori Magyarország egyik legtekintélyesebb főúri családja, a híres alsólendvai Bánffy családnak 350 évre határozta meg a város és környékének töretlen fejlődését. Nagy Lajos király 1366-ban Alsólendvának a korabeli Buda városával azonos jellegű vásártartási jogot adományozott. A lendvai vár az 1580-as években a török elleni csatákban fontos végvárként játszott szerepet. Később a Nádasdyak, majd az Esterházyak uradalmához került a vár, a kiegyezés utáni fellendülést azonban derékba törte, amikor 1919-ben a térség a délszláv államhoz került.

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho  

A történelem után érdemes a környék gazdasági és szakrális életéről szóló kiállítást is végigböngészni. A Hetés len- és kender-feldogozásról, a tökmagolaj-készítésről, vidék népi táplálkozásáról és a gelencsérek életéről is kapunk egy áttekintést a kiállításban.

A tárlókban talán a legkülönlegesebb látnivaló a magyarság legdíszesebb antropomorf kalácsa, a fumu, amit lakodalomra sütöttek.

Nem mehetünk el Zala György emlékkiállítása mellett sem. Lendva szülötte, a neobarokk szobrászművészetünk egyik legjelentősebb mesterének köszönhetjük többek közt a budapesti Hősök tere szobrainak többségét, a Hét vezért, az Arkangyalt, a Döbrentei téren álló Sisi-szobrot, az aradi Szabadság-szobrot.

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho  

A várból lesétálva egy kedves, marasztaló kisváros kövein kaptathatunk. Az egykori Korona Szálló, a mai Városháza valamikor az Esterházyak vendégházaként szolgált. Laubhaimer Oszkár jegyző villája, a neobarokk építészet kiemelkedő darabja megállásra késztet. Már a kerítése is művészi igényességről tanúskodik. A ház négy saroktornya, a vakolatdíszek szinte mesebelivé varázsolják az épületet, amely ma a könyvtárnak ad otthont. A Fő utcán találunk gyönyörű szecessziós épületeket, mint az egykor volt nyomda és papírkereskedés. Az egyszerűbb, de mégis szemet vonzó, bordó homlokzat mögött pedig a Bánffy-ház a muravidéki magyar közösség kulturális intézményének ad otthont, a magyar konzulátus tőszomszédságában.

A barokk stílusú Szent Katalin templom öt barokk oltárával nem csak a vallásosak számára felemelő látnivaló, ahogyan a csornai hasonmása, az evangélikus templom is.

A lendvai izraelita templom ebben a régióban is a zsidóság emlékét őrzi. Szlovénia területén csak Mariborban és Lendván található zsinagóga.

A zsidó származású polgárok jelentős szerepet töltöttek be Lendván a magyarságtudat és műveltség megőrzésében, valamint nagymértékben hozzájárultak a mai múzeumként működő ernyőgyár, a kötöde, a téglagyár és a nyomdászat kibontakozáshoz is.

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho  

A Lendváról alkotott képünkből nem maradhat ki a „kulturális szentély”, vagyis a Makovecz Imre által álmodott színház sem. Az organikus építészet e remeke is hosszabb tanulmányozást, csodálást igényel. Ezért nem csak körbejárni, közelről és távolról megtekinteni érdemes, a kávézóban leülve el is pihenhet a szemünk egy-egy megkapó részleten. Ottjártunkkor Szlovénia hídjait bemutató, szabadtéri fotókiállításnak is otthont adott a színház előtti tér.

A megpihenni vágyókat a városban termálfürdő várja, a városban egész évben színes programkínálattal csábítják a látogatókat.

Ezek közül is kiemelkedik a „Bogracsfest”, amely ünnepre minden évben augusztus végén kerül sor.

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho   

Lendva óvárosában, a polgári házak ölelésében, a festői szépségű lendvai szőlőskertek alatt már több évtizede zajlik az ország legnagyobb bográcsfőző versenye. A rendezvény gasztronómiai fesztivál is, ahol a bogrács, e hagyományos szőlőtermelői étel mellett, számos más helyi specialitást is megkóstolhatunk: lendvai perecet, tepertős pogácsát.

A bográcsról szóló legenda Magyarországról származik, miszerint egykoron akkor készítették, amikor a pásztorok találkoztak. Mindegyik pásztor ekkor a hagyma mellé az általa őrzött állat húsából hozott, a facsutorájukban tárolt borból is öntöttek a kondérba, és így készült el a kiváló, bogrács nevű étel. Dr. Danilo Türk szlovén államfő 2011. augusztus 26-án nevezte ki Lendvát a világ bogrács fővárosává. Az államelnök elsőként írta be nevét a világ bogrács fővárosának könyvébe. Az ötletadó is évekkel azelőtt az államelnök volt, amikor látogatást tett a Bográcsfeszten. Miután az ünnepélyen a szlovén államelnök és Lendva Község polgármestere a városháza bejáratánál leleplezte a bogrács fővárosát jelképező emléktáblát, mozsárágyú dörgésével röpítették világgá ezt a – Lendva számára történelmi fontosságú – hírt.

olvashatjuk a helyi turisztikai ajánlóban.

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho   

A lendvai bogrács titkát persze nem fogják felfedni teljesen, de annyit azért elárultak, hogy mindenképpen háromféle húsból készül, van benne hagyma, paprika, krumpli, bor és valami „titkos varázslat”, amitől összetéveszthetetlenné válik.

A bogrács-főváros beírta magát a Guinness Rekordok Könyvébe a világ legnagyobb bográcsának elkészítésével.

6 szakácsnak és 20 segédnek 16 órán belül sikerült elkészíteni és megfőzni az eddig legnagyobb ismert mennyiségű, kondérban készült bográcsgulyást, amelynek súlya 1801 kilogramm volt. Ebben 300 kg sertéshús, 250 kg marha- és 150 kg hús, vadhús, 400-400 kg burgonya és hagyma, 4 kg fokhagyma fortyogott 60 liter helyi bor társaságában. Hogy mit, és mennyit tettek bele a rekordbográcsba a „titkos varázslatból”, azt persze homály fedi. De aki kíváncsi rá, járjon utána, augusztus utolsó hétvégéjén újból hadba állnak az üstök, a fakanalak Lendván, megtöltve bográcsillattal az egész vidéket.

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho

Nyitókép: 123RF