Kert

Fiókamentés a gyakorlatban: ezt tedd, ha kismadárra bukkantál

Adriék azok közé az emberek közé tartoznak, akik egy percet sem gondolkodnak rajta, hogy megtegyék-e: ösztönből állnak meg segíteni. Így történt ez aznap is, amikor pogácsasütés közben érkezett a telefon: Szia, Bogi, Adri vagyok! Találtunk egy rigófiókát, mit csináljak?  

Már maga a kérdés is megnyugtató, és az is, hogy elhangzott. Fontos lenne, hogy minél többen gondolkodjanak, mielőtt cselekvésre adják a fejüket, pláne, ha állatok élete múlik rajta. Ugyanis ha nagyon akarunk segíteni, de nem ismerjük az alapszabályokat, többet árthatunk, mint amennyit használ a munkánk. Adriék esetében jól alakult a történet, ők tudták, hogy minden mozdulatnak, az összes döntésnek súlya van.

Útjukba akadt egy magányos rigófióka, aki láthatóan megsérült. Szülők, fészek, bármilyen más kapcsolódási pont sehol, a macska viszont már ráugrott az adódó lehetőségre, ezért szóba sem jöhetett, hogy leteszik a madarad valahol a bokorban vagy egy fa ágán. Bár tudták, hogy legtöbbször csak biztonságba kell helyezni a szárnyast, és várni kell arra, hogy jöjjön érte a szülő, erre ezúttal esély sem volt. Ekkor hívott fel Adri, és hozta el hozzám a sérült kalandort, akit legjobb tudásunk szerint elláttunk, és a műhelyben, csöndes, nyugodt körülmények között biztonságba helyeztünk. Éjszaka többször megetettük csipesszel (idehaza alapfelszerelés az etetőcsipesz és a lisztkukac), majd látva a kiegyensúlyozottságát és az erős szabadságvágyát, kihelyeztük a garantáltan macskamentes övezetbe, távolról lesve, hogy vajon támaszra talál-e. Látszott már az elején, hogy vagány kis rigóról van szó – tíz perc sem telt el, és már le is szólította az egyik távoli rokont, aki (meglepő módon) pozitívan vette az ismeretlen közvetlenségét. Az ifjú madárka segítségre lelt, így nyugodt szívvel engedtük vissza természetes környezetébe. Egy igazi happy end volt ez, amire öröm emlékezni – mert Adriék tudták, hogyan kell cselekedni.

Nagy általánosságban azonban sajnos nem ez a jellemző. Még mindig sokan vannak, akik sérült madarat látva inkább elfordítják a fejüket, mintsem megmozdítsák a kezüket. Emellett sajnos – minden társadalmi edukáció és természetvédelmi kampány ellenére – még mindig magas azoknak a száma is, akik bár jóindulattal közelítenek, ismeretek hiányában helytelenül döntenek, sok esetben a fióka halálát okozva túlzott gondoskodásukkal.

Bár a berobbanó tavasz az igazi fiókaszezon, számos másodköltésre vagy akár harmadköltésre is számíthatunk az előttünk álló nyár során. Ezért vegyük át újra a legfontosabb tudnivalókat, hogy segíteni tudjunk egy bajba jutott állatnak!

Mi a teendő, ha kismadarat találunk?

Valóban sebesült?

A legfontosabb, hogy ha fiókára bukkanunk, először bizonyosodjunk meg róla, hogy valóban bajba jutott. Sok madárfaj fiókája még azelőtt elhagyja a fészket, mielőtt teljesen kitollasodna és repülni tudna (a rigó tipikusan ilyen faj). Ha az apróságon nem látható sérülés, nyílt seb vagy lógó végtag, akkor ne fogjuk be őt, mert a szülei valahol a közelben tartózkodnak. Pontosan tudják, mi a dolguk: biztonságos helyet fognak keresni, és ha elmegyünk onnan, a szülők hamar feltűnnek majd. Egy kivétel azonban van: ha nem vagyunk biztosak abban, hogy a fiatal madarunk teljesen rendben van, és nyílt a terep, kevés a búvóhely, a sűrű bokor, menedék, és még macskák is ólálkodnak a közelben, akkor ne eresszük szélnek azt a kis fiókát, mert nagy eséllyel préda lehet belőle!

Egy dolgot mindvégig szem előtt kell tartanunk: a természet törvényei teljesen máshogy működnek, mint az emberi világ. A vadon mindennapjaiban mások a játékszabályok, és bármennyire is nehéz, az elhullás, a fiókák elvesztése, a betegségek, konkurenciaharcok, a ragadozás megszokottak, hovatovább szükséges részei az élet körforgásának. 

Sérült madár gondozása

Ha olyan fiókába botlunk, aki gyenge, nyílt terepen esedezve mozog, könnyen meg tudjuk fogni vagy láthatóan sérült, akkor szüksége van ránk. A Hortobágyi Madárpark tájékoztatójában olvashatunk erről egy életszerű példát: „Rozsdafarkúaknál szokott lenni, főleg nagyobb méretű fészekalj esetén, hogy a fészekalj jól fejlett fiókái a szülőkkel együtt elhagyják a fészket, és a fészekben ottmarad egy-két fejletlen fióka. Egy idő után ők is kiugrálnak, és testvérek, szülők híján a fészek közelében mászkálnak, vergődnek a földön. Szemügyre véve tollazatuk fejletlen, ők maguk is senyvedtek és persze röpképtelenek is. Ebben az esetben is nekünk kell nevelnünk őket a továbbiakban, ha nem szeretnénk, hogy elpusztuljanak.

Ember által, megfelelően nevelve, az esetek többségében jól ki lehet őket kupálni, és ezt követően visszakerülhetnek a természetbe”. 

 

Ha madarat találunk, a helyes döntés meghozatalában segíthet a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület plakátja, ami egyszerűen levezeti a mérlegelés szempontjait és a teendőinket:

Forrás: MME

Erre figyelj madármentésnél

Ha úgy döntenél, magad próbálkozol a madár megsegítésével, tartsd észben: fiókát menteni nem könnyű! Lehet, hogy jól mutatnak a mosolygós szelfik a közösségi hálókon, és nagyon trendi lehet fiókamentőként gyűjteni a lájkokat, de a való életben ennél sokkal komplikáltabb a feladat. Először is nem árt ismerni a fajokat, tudni, milyen madárral van dolgunk. A befogáshoz pedig biztos kéz kell. A ragadozómadarak karmolnak, csípnek, egy madarat nem lehet a szárnyánál fogva rángatni, mert ezzel akár csonttörést is okozhatunk!

Mindig zárt dobozban vagy letakart kalitkában szállítsuk, ellenkező esetben megijed, vergődik, nekiütközik a doboznak, rácsoknak, összetöri magát, veszélyes stresszhelyzetbe kerül. A fiókákat pár óránként etetni kell, a kicsiknek melegre is szükségük van, de az ijedt állat sokszor nem fogadja el a táplálékot, így etetni kell. Az etetés sem egy sétagalopp: beavatott, ügyes kezek kellenek hozzá. Ráadásul még a magevők is rovarokkal etetik a fiókákat, akiknek méretétől függően kell megválasztani az etetett táplálék méretét is.

A kismadarak akár egy szem napraforgótól is megfulladhatnak, az itatás pedig kész türelemjáték.

Egy szó, mint száz: nagyon tudni kell, mit csinálunk. 

Mindezek miatt én azt javaslom, ha valaki nem teljesen biztos magában, akkor inkább tárcsázza a legközelebbi madármentő állomást, állatkertet, vadasparkot vagy természetvédelmi szervezetet. Az országban egyre több helyen fogadják szakértők a bajba jutott állatokat, így egy valóban segítségre szoruló fióka nélkülünk sem marad árva. Az MME Hivatalos mentőközpontok országos listája ITT elérhető

Ezt a cikket Adrinak, Zoénak és Kiarának ajánlom – hálából, egy kis rigó életéért

Ajánljuk még:

 

Már követem az oldalt

X