Fa „kínai bajusszal” – A 2024-es év fája a bükk

Az Országos Erdészeti Egyesület 1996 óta minden évben megválasztja az év fafaját. A kiválasztást kezdetben a mozgalom kuratóriuma végezte, 2013 óta azonban a Az év fája weboldalán nyílt szavazással dől el, hogy a szakemberek által kijelölt három hazai fafaj közül melyik viselheti az „Év Fája” címet. A versenyzők kiválasztása túlmutat önmagán: az ismertetésük mellett a szakemberek egyúttal az élőhelyük védelmére is fel kívánják hívni a figyelmet. 2024-ben az Év Fája címért a kecskefűz, a rezgőnyár és a közönséges bükk versenyzett, amelyek közül végül toronymagasan a közönséges bükk (Fagus sylvatica) kapta a legtöbb voksot.

Az akár negyven méter magasra is megnövő bükkfák lombkoronája erősen zárt, aminek köszönhetően a bükkerdők gyep- és cserjeszintje gyér. Oszlopszerű törzsük is csak magasan ágazik el, a növekedés során az oldalágak visszaszáradnak, lehullanak. Mindennek köszönhetően a bükkerdőben a fák között messzire elláthatunk.

Az ághelyek és a rejtett göcsök környékén a sima kérgen egy sajátos megjelenésű kéregredő, az úgynevezett „kínai bajusz” alakul ki, amelynek alakjából és méretéből az ághely mélységére és a göcsök nagyságára is következtethetünk, ezek pedig a fa felhasználhatóságát is meghatározzák.

Az ezüstös törzsek fölött napos időben mélyzöld lombkoronát láthatunk, amely nemcsak nyári megjelenésével, de aranyló őszi pompájával is lenyűgözi az erdőjárót. A kezdetben áttetszően sárgászöld, majd zölden bőrszerűvé váló levelek felső része fényes, élük pillásan szőrözött, ami ellenfényben gyönyörűen ragyogó kontúrt ad külön külön mindegyik levélnek.

Nem túl feltűnő virágjaiból töviskékkel fedett kupacs fejlődik, amelyben három élű makkocska termést találunk, ez a bükkösök környékén élő lakosság élelmezésében néhol a mai napig szerepet játszik,

Marcsinak is van egy jó receptje bikkmakos kökénykoszorúhoz.

A barnás színű termést szárítva akár kenyérsütésre alkalmas lisztet is őrölhetünk belőle. A „bikkmakknak” a sertéstartásban is komoly szerepe volt, a félvadon tartott kondákat gyakorta hajtották makkoltatni a bükkös területekre.

A bükkfa a mérsékelt öv északi részén található, jellemzően hatszáz méter fölötti erdők zonális faja. Bizonyos esetekben ennél alacsonyabb területeken is találkozhatunk vele, amennyiben a helyi domborzati és klíma adottságoknak köszönhetően hidegebb, csapadékosabb területek alakulnak ki. Az ilyen völgyzugok, északi kitettségű oldalak bükköseit extrazonális, azaz „normális” élőhelyükön kívül növekvő bükkösöknek nevezzük. 

A bükk fája sokféleképpen hasznosítható, gőzöléses technikával jól alakítható keményfa, így például a thonet bútoroknak is fontos alapanyaga, ugyanakkor könnyen vetemedik, ezért kültéri használatra nem alkalmas. Köszönhetően magas égéshőjének a mészégetés nélkülözhetetlen energiaforrása volt, de faanyagát faszénégetésre is szívesen használják.

A klímaváltozás miatt az egyik legveszélyeztetettebb állományalkotó fafajunk, a hűvös klímát kedvelő fajnak a melegedő éghajlatban való megőrzése a jelenkori erdészet egyik legnagyobb kihívása, ahogyan erről a 2022-es év extrém szárazságának idején mi is beszámoltunk.