Hős

Micsoda energia! Valódi Unicum! – 200 éve született Zwack József

Az iparmágnásokat szokás csodálni, tisztelni és kicsit irigykedve figyelni, de általában nem ismerjük az emberi oldalukat, legtöbbjüket szakmai tevékenységük marasztalja az utókor emlékezetében. Zwack Józsefről azonban nyugodtan kijelenthetjük: legalább annyit tett a külvárosi szegényekért, mint a magyar likőriparért majdnem két emberöltőnyi élete során.

A Generális – ahogy idősebb korában nevezték – 94. életévében is üzleti levelek százait olvasta át naponta, míg vasárnapokon a budapesti külváros szegénynegyedeit látogatta, hogy személyesen követhesse anyagi támogatottjai sorsának alakulását. Voltak közöttük gyermekek, akiknek a taníttatási költségeit fedezte, de eladósorba kerülő lányok is, akiket a korabeli illendőség szerint „kistaférozott”, de akadtak szép számmal árva gyermekek is, akiknek árvaházi költségeit fedezte.

 
Zwack József unokahúgával - Forrás: Zwack Múzeum
 

Zwack József 1821-ben született, Baudelaire után pár nappal, a görög szabadságharc évében, kevéssel Napóleon halála előtt. Dosztojevszkij, Flaubert ugyancsak születési év szerinti kortársai voltak egy olyan Európában, amelyben Magyarország éppen a reformkorra készülődött. Kilenc évvel születése után jelent meg Széchenyi Hitel című munkája, egyben a nagy vitát kiváltó reformprogramjának irata, melyben bevezeti a közteherviselés gondolatát.

Zwack József tehát a magyar feudális viszonyok bomlásakor születik és később iparosként maga is igazi reformerként építi fel azóta is virágzó vállalkozását, önerőből.

 
A Zwack-gyár Császári és Királyi Udvari Szállító minőségében – Forrás: Zwack Múzeum
 

Szigorú és fegyelmezett ember volt, az üzletben nem ismervén tréfát, ugyanakkor a jótékonykodással igyekezett visszaadni a sors kegyének ajándékait a legszegényebbeknek. 1902-ben 2000 koronás alapítványt hozott létre, amely keretből a 9. kerületi Mester utcai népiskola négy szegény diákját jutalmazták meg minden évben. Saját gyára munkásai számára pedig nyugdíjalapot képzett, így gondoskodva későbbi jövedelmükről. Szinte csak hétvégenként lehetett „civilben”, hiszen a hét minden napját reggeltől késő délutánig munkával töltötte. Vasárnap azonban nagy sétára indult a budapesti szegénynegyedekbe, de a likőrkirályt adakozó szerepében gyakorlatilag csak a legszűkebb családja ismerte. 

Nem lehet elég korán kezdeni – ez a mondat akár afféle Zwack-örökség is lehetne, hiszen már Zwack József is, aki beleszületett a likőrgyártásba és aki már 19 évesen saját receptúrával kísérletezett, egész életét az idő legeredményesebb befektetésére szánta. 1840-ben alapította meg az első likőrgyárat Pesten, a Marokkó udvarban, amit 1892-re ki is nőtt a cég, így elköltöztek a külső Ferencváros Duna-parti részére, a Soroksári útra, ahol – a háborúk okozta viszontagságokat is túlélve – azóta is működik a Zwack vállalat. 1848-ban, tizenegy nappal a forradalom kitörése előtt, huszonhét évesen vette feleségül Stattler Máriát, akivel közösen négy gyermeke született. Lajos fia a mai Zwack örökösök dédnagyapja.

Az 1873-as bécsi Világkiállításon a Zwack-pavilon osztatlan sikert aratott a közönség köreiben. Gondosan megtervezett szekrényben csapravert likőrös hordókból mérték a kóstolót: uraknak a Sport nevű zamatos likőrt vagy szlivoviczát, a hölgyeknek pedig illatos rózsalikőrt. 1879-ben A Hon című politikai és közgazdasági napilap Zwack József forradalmi újításáról számolt be: a likőrkészítő gépről, amely hatékonyabbá tette a gyártást és minőségibbé a kész terméket. Az 1885-ös budapesti országos kiállításon likőrforrással lepte meg a közönséget a Zwack gyár, amelyből – kis üvegpoharakkal felfogva a párlatot – kedvükre kortyolhattak.

Mekkora lehetett ekkoriban a Zwack-márka? Nagyságát mi sem szemlélteti hitelesebben, mint az 1895-ben elnyert Császári és Királyi Udvari Szállító cím, és természetesen az ezzel járó nemzetközi ismertség és tekintély. Zwack József ekkor hetvennégy éves és még jóval ezután következik a cég életének egyik legemlékezetesebb marketingkampánya, az Unicum arculatát meghatározó „vizesember”-ikon bevezetése 1909-ben. Zwack József végül csak 1915-ben bekövetkezett halálával köszön el vállalati teendőitől, hiszen gyakorlatilag szinte az utolsó percig dolgozott. 

 
A régi lepárló a Zwack Múzeumban – Forrás: Zwack Múzeum
 

Úgy is mondhatnánk, hogy a kezdeti éra a Zwack-birodalom megalapozása, egyben az újítások kora is volt. Zwack József kísérletező kedve egész életét és munkáját meghatározta. 

Ha nem tudnánk, az Unicum ugyancsak kalandos életű receptjét ma is a legszűkebb körben őrzik – a titkos összetevőket is tartalmazó gyógynövény-mixet mai napig valamelyik Zwack családtag adja hozzá a keverékhez a gyártás során – azt is mondhatnánk, hogy az Unicum titka a család évszázadokon átívelő erejében rejlik. Zwack József élete példájával és munkája gyümölcsével alapozta meg ezt az egyedi és titokzatos nedűt, mely nem csak a gyomrot erősíti.

Képek forrása: zwackunicum.hu

Ajánljuk még:

„Csak vetek és aratok!” – Ruth Stout, a kapálásmentes konyhakert influenszere

A 19. század végén született kertészlegenda ezzel a szemlélettel és 35 évnyi tapasztalattal vált a 20. századi környezettudatos kertművelők „influenszerévé”. Ruth Stout szállóigeként emlegetett mondásával – saját korát fényévekkel megelőzve – elindította a természetközpontú konyhakerti megoldások reneszánszát.

 

Már követem az oldalt

X