Férfiruhában harcolt, aztán a börtönben szült: Lebstück Mária főhadnagy története

Az 1848-as forradalomról már az óvodában mesélnek nekünk, aztán az iskolában minden március 15-én, szívünk fölé tűzött kokárdával fújjuk a 12 pontot, énekeljük a Kossuth Lajos azt üzentét, büszkén szavaljuk Petőfi Nemzeti dalát, ismerjük a Batthyány-kormány tagjait, tudjuk, miért került börtönbe Táncsics. Soroljuk a férfiak hőstetteit. És nemhogy nem beszélünk, de hallani se nagyon hallunk azokról a nőkről, akik rendkívüli bátorságukkal, helytállásukkal aktívan közreműködtek a harcban. Sok ilyen nő volt, és közülük is kiemelkedik Lebstück Mária.

Máriából Károly

1830. augusztus 15-én Zágrábban született Lebstück Mária egy gazdag német kereskedőcsaládba. Később a tanulásra kiéhezett tizenhárom éves lányt a Bécsben élő nagybácsihoz, Báró Simonich Boldizsárhoz küldték. A császári ezredes akkora hatással volt a lányra, hogy egészen fiatalon, a forradalom kezdetén bátor döntést hozott:

hosszú haját levágatta, férfiruhába bújt, majd Lebstück Károly néven jelentkezett az egyetemi légióba.

Felvették, és hónapokig vakmerően menetelt előre katonaként úgy, hogy közben senki nem tudta róla, hogy valójában nő. Volt, hogy egymaga egyszerre három rátámadó császári katonával küzdött meg sikeresen, volt, hogy leleményességének és kiváló helyzetfelismerésének köszönhetően több tucat embert mentett meg a biztos haláltól. Tombolt benne a hazaszeretet.

Miután leverték a bécsi forradalmat, hazaszökött Magyarországra, és 1848 novemberében csatlakozott a magyar honvédsereghez. Számos ütközetben részt vett, 1849-ben, a kápolnai csatában megsebesült, s hősies helytállásáért fővadásszá, majd hadnaggyá léptették elő.

Még ekkor sem vonult vissza, helyette még nagyobb erővel folytatta a munkát: a verpeléti ütközetben egyes egyedül 86 sebesült társát juttatta biztonságos helyre. Még ekkor sem sejtette senki, hogy a férfiakat megillető, fess egyenruha valójában egy nőt takar. 

A nagy leleplezés

Buda 1849. májusi ostroma alatt szerettek egymásba Jónák József tüzérőrnaggyal, ám arról nincs információ, hogy a férfi hogyan is jött rá, hogy egy nővel együtt harcol. Végül az elsöprő szerelem vezette arra, hogy Mária szabadságért folyamodjon a hadminiszterhez, hiszen megannyi harc után szeretett volna férjhez menni és családot alapítani.

„Egy egész babérerdőnél egy rózsabimbó többet ér” – mondta, s lemondott kivívott férfi dicsőségéről. Szerelme kérésére, Budavár elfoglalásának győzelmi ünnepén fedte fel valódi kilétét úgy, hogy női ruhában, nőként jelent meg. Senki nem akart hinni a szemének, döbbenten álltak a pár vallomása előtt.

Mária jókora bajba is került, hiszen különös tette miatt Görgey Artúr eleinte kémnek hitte. Jónák Józseffel végül a csatatéren keltek egybe, és nem sokkal később Mária várandós lett. A szabadságharcot leverték a császári erők, így Máriának is bűnhődni kellett:

fél évig az aradi börtönben raboskodott, ahol első gyermekének, Jónák Pálnak életet adott.

Anyai ösztönei még hazaszeretetén is túltettek: fiát többször el akarták tőle szakítani, de ez soha senkinek nem sikerült. Mária elszántsága előtt még rosszakarói is fejet hajtottak, és csakhamar tisztelni kezdték egyedülálló küzdeni akarását. 

Mivel férjét, Jónák Józsefet a szabadságharc bukása után halálra, majd életfogytiglanra ítélték, ezért házasságuk felbomlott. Anyát és gyermekét Aradról kiszabadulván kiutasították az országból, és szülővárosába, Zágrábba száműzték. Itt egyedülálló nőként kellett boldogulnia, miközben a rázúduló népharaggal is meg kellett küzdenie: a horvátok egyáltalán nem örültek Mária felbukkanásának, több ízben meg akarták ölni kisfiával együtt. Végül Jellasics horvát bán – aki szegről-végről rokona volt Mária anyjának – vette védelmébe, és a nép előtt is nagyrabecsülését fejezte ki a nő iránt. Ez mentette meg Máriát és fiát a biztos haláltól.

Később Mária Győrben Pasche Gyula műfestő oldalán találta meg a boldogságot, akihez hamarosan férjhez ment. Ettől kezdve közösen nevelték Mária első házasságából született fiát, akit nevelőapja művészetre oktatott: egész korán nyilvánvalóvá vált, hogy Pál tehetséges festő. A fiút később ez mentette meg a besorozástól, amitől Mária egész életében óvta. 

Máriának és Gyulának egyetlen közös gyermekük született, Antónia. A korabeli adatok hiányosak, ezért nem tudni, miért halt meg a kislány, de a tragédia természetszerűen szörnyen megviselte az asszonyt. Emiatt hagyta ott Komáromot, fiával és férjével 1870-ben visszaköltözött Budára. Gyulával a férfi haláláig boldog házasságban élt. Mária hazánkban

franciát kezdett oktatni, hogy ő is hozzájáruljon egy kis lakás árához és a mindennapi betevőhöz. 

Mindeközben első férje, Jónák József Ferenc József császártól kegyelmet kapott, és szabadult a börtönből. Hamarosan újra megnősült és a budai Ganz gyár igazgatója lett. Mária egy délutáni séta alkalmával találkozott össze első férjével, aki nagyon megörült a szerencsés véletlennek. Mindketten másik házasságban éltek, de a szeretetteljes, baráti kapcsolat mindvégig megmaradt közöttük. Mária második férjének halála után Jónák József élete végéig anyagilag is támogatta az asszonyt, és közös gyermekükkel is jó kapcsolatot ápolt. 

1880-ban Mária fiához költözött Újpestre, a Csokonai utca 4. szám alá, ahol nagy tiszteletnek örvendett, mégis szegénységben tengette hátralévő éveit. Hőstetteivel sosem kérkedett, nem folyamodott az őt megillető segélyekért, de 

idős korára ismét régi, honvéd egyenruháját öltötte magára, s innentől mások előtt csakis ebben mutatkozott,

női ruhát ezután csak otthonában hordott. Betegágyán Jókai Mór rendszeresen látogatta, és Mária tollba mondta neki élettörténetét, aminek köszönhetően megszületett A női honvédhadnagy című írás. 

1892. május 30-án, hatvanegy évesen halt meg Magyarország büszkesége, a szabadságharc kiemelkedő hőse. 1935. március 15-én újpesti otthonának falán emléktáblát avattak, majd közadakozásból a Megyeri úti temetőben síremléket emeltek neki. A IV. kerületben, a 14-es villamos Szent István téri megállójától nem messze utcatábla is őrzi emlékét.

1942-ben Huszka Jenő és Szilágyi László Mária főhadnagy címmel operettet írt a nem mindennapi élettörténetről, amit mai napig elő-elővesznek a színházak.

Felhasznált irodalom: Jókai Mór: A női honvédhadnagy