A hazai ökoközösségek videós előadásai közben irigykedem néha, látván, hogy két-három hektárnyi terület micsoda szabadságot ad az embernek. Közben tudom, hogy én mégsem erre a bizonytalan szabadságra vágyom. Mert jó lenne, ha mindent megtermelnénk magunknak itthon, de az is jó lenne, ha nem kellene izgulnom, vajon tudtam-e annyi borjút fialtatni, hogy eladva őket, kijöjjön az autószerelés ára, ha már a legközelebbi orvosi rendelő is 50 km-re van földúton.

A tanyasi önellátás egyszerűen nem mindenkinek való. Mindettől függetlenül, a városban élve sem muszáj teljesen alárendelnünk magunkat a mókuskeréknek. Megpróbálhatunk kibúvókat találni és függetlenedni kicsit a rendszertől.

1. Élelmiszer-önellátás

Egy miénkhez hasonló, átlagos 800 nm-es telken tapasztalataim alapján bőven elfér 100-200 nm-nyi veteményes és 7-8 gyümölcsfa, ha az ember hajlandó lemondani a térkőről és medencéről. Dézsákban, párkányokon és vödrökben is lehet termeszteni, tovább növelve a területet. Bár ez a konyhakert valószínűleg nem fedezi egész évben egy átlagos, 4 fős család teljes zöldség- és gyümölcsszükségletét, de permakultúrás módszerekkel elképesztően sok élelmiszert meg lehet termelni tavasztól őszig.

Az állattartás némileg macerásabb, egy szagos disznóólat nehéz vita nélkül besuvasztani a szomszéd háza mellé, de akit nem zavar, hogy saját magának kell megölnie a jószágot, és aligha mehet nyaralni, az tyúkokkal vagy kacsákkal nyugodtan próbálkozhat – így lesz friss tojás, és házi hús is kerülhet az asztalra.  

2. Közműmentesség

A tanyavilágokban jellemzően két módszer létezik. Aki nagyobb tőkével vág a dologba, kiépíthet magának egy napelemes-hőszivattyús rendszert, így kevésbé lesz rászorulva a központi hálózatra. Mások szerényre veszik a figurát, és forrásvizet használnak, valamint fával fűtenek, áram pedig vagy van, vagy nincs. Egy kisvárosi telken – anyagiaktól függően –, a forrásvíztől eltekintve tulajdonképpen bármelyik verzió megvalósítható, sőt, az esővíz gyűjtésére is lehetőségünk nyílik, de ezek csak részmegoldások: el kell fogadnunk, hogy a közműről való teljes lecsatlakozás nem fog sikerülni modern keretek között.

Öröm az ürömben, hogy a részmegoldás is közelebb áll az önellátáshoz, mintha egyáltalán nem próbálnánk meg saját forrásból energiához jutni.

3. „Csináld magad”-életmód

Az önellátás egyik nagy, ám érdekes kihívása, hogy a hétköznapi feladatok túlmennek a hobbiszintű fúrás-faragáson. Természetesen egy ember nem érthet mindenhez, de megpróbálkozhatsz a DIY-módszerekkel a kertben, a konyhában vagy bárhol.

Mi például betonozunk, pékárut sütünk, kertépítünk, tisztítószereket és kozmetikumokat keverünk be, varrunk, felújítunk, befőzünk, dekorációkat készítünk itthon.

Igyekszünk mindent magunk megcsinálni, hogy ne boltban vásároljunk, és ne szoruljunk drága szakemberek munkájára. Minimalizáljuk a külső segítséget: nem kontárkodunk azzal, ami nyilvánvalóan meghaladja a képességeinket, de nem adunk ki a kezünkből minden feladatot, csak mert egyszerűbb, ha más csinálja meg.

A városi önellátás mértéke tulajdonképpen attól függ, kinek mire van igénye, és mennyi időt hajlandó rászánni. Miért jó egyáltalán belevágni? Azt hiszem, ha nagyon általános választ szeretnék adni, az anyagiakra tippelnék.  Minél önellátóbb valaki, annál kevésbé van rászorulva, hogy egy gyűlölt, de jól fizető munkát kelljen végeznie a megélhetése miatt. Az önellátás mellett megengedhető, hogy az ember kicsit kevesebbet keressen, hisz valószínűleg kevesebbet is költ – vajon mennyit változna a világ, ha minden kertes házban lakó család belefogna?

Ha tovább tájékozódnál a témában, tudd meg, hogy készíthetsz permakultúrás ágyást, és mennyit spórolhatsz havonta a környezettudatos életmóddal!