Fából vaskarika, műanyag palackból ágyásszegély – Hogyan teszel valóban jót az újrahasznosítással?

GolfÁramlat

Fából vaskarika, műanyag palackból ágyásszegély – Hogyan teszel valóban jót az újrahasznosítással?

Megosztó kérdés, mikor teszünk jót a környezettel, ha a műanyag szemetet az utolsó darabig szelektíven gyűjtjük, elősegítve az újrahasznosítását, vagy akkor, ha mi magunk is megpróbálunk új funkciókat adni a hulladéknak. Mert műanyag palackból ezerféle dolgot lehet készíteni, ám egyáltalán nem biztos, hogy tényleg zöld az az ötlet, amit leutánzunk vagy mi magunk találunk ki.

Én nagyon berzenkedek a műanyag palackok házi „hasznosításától”, és ennek több oka is van. Az egyik, hogy ezek a palackok jellemzően vékonyfalú, nem túl erős műanyagból készültek. Az olcsó előállítás mellett éppen a könnyű súly az, ami olyan vonzóvá teszi a PET-et, hiszen a vásárló nem érzi plusz tehernek a hazacipelését. De éppen az a legfőbb akadálya is a hosszú távú hasznosításának, hiszen alig van tartása, könnyen borul, behorpad, összenyomódik, megsérül – a háztartási feladatok ellátásra nem feltétlenül alkalmas. Cserébe nehezen bomlik le. Amennyiben meg átalakítjuk, például lefestjük, ragasztjuk, később esélye sem lesz az újrahasznosítással foglalkozó iparnak feldolgoznia, miután több olyan komponenst is keverünk a folyamatba, ami nem tartozik oda. Ugyanis az látszik, hogy ezek a házilag barkácsolt tárgyak nem lesznek tartósan otthonunk díszei, tehát előbb-utóbb mégis a kukában vagy a szelektív gyűjtőben végzik.

Amikor egy műanyag palackból például ceruzatartót készítünk, és nem történik más beavatkozás, csak levágtuk a tetejét, majd hővel kicsit megolvasztottuk az éles széleket, az még rendben van. De akkor csúnya lesz, hiszen mitől lenne esztétikus egy műanyag palack levágott része? Szerintem egy sima háztartási bögre pontosan ugyanezt a funkciót el tudja látni, és még lehet szép is, ráadásul érzelmek fűzhetnek hozzá, ha például egy gyerekkori darabról van szó vagy például szuvenírről. Egy applikált, dekorált, festett palack sikerülhet esztétikusra, de ahhoz meg nagy átalakításra van szükség, ami lehetetlenné teszi majd az újrahasznosítását.

Ezekkel a próbálkozásokkal az a legnagyobb baj, hogy lehetnek akár szépek is, de nem egy valódi szükséglet kielégítésének igénye hívja őket életre, nem arról van szó, hogy valóban pont egy műanyag kaktusz, virág és nyuszi hiányzik a háztartásunkba, hanem arról, hogy akkor na, hasznosítsuk újra a PET-palackot. Ennek pedig az a következménye, hogy az eredményt idővel kidobjuk, miután meguntuk a portalanítását.

Olyan sok, természetes anyagból készült tárgy van az otthonunkban, amit újra lehet gondolni. Fából, fémből, agyagból, porcelánból, nádból, üvegből, amelyek megérik a kreatív újragondolást. Bár ezeknél a tárgyaknál is érdemes arra figyelni, hogy ha lehet, maradjon meg az eredeti anyag és ne ötvözzük, ne keverjük mással, mert akkor ugyanoda jutunk – se így, se úgy nem lehet majd újrahasznosítani, ha átalakítva is kitelt a becsülete az általunk kreált tárgynak.

Valójában csapdahelyzet ez, amibe sokan belesétálnak: egyféle zöld szemlélet alapján menteni szeretnék azt is, ami csak további környezeti kár okozása mellett menthető. Ennek mentén azonban néha tényleg nagyobb kár keletkezik, mint haszon. A legjobb, hanem nem vásárolunk olyan műanyagokat, amelyek aztán hulladékká válhatnak.

Mindezt úgy írom, hogy szenvedélyesen újítok fel régi tárgyakat. Apró szekrénykéket, fiókokat, porcelánokat, üvegtárgyakat, régi textileket, csipkéket mentek meg az enyészettől, de nagyon ügyelek rá, hogy a lehető legtermészetesebb formájukban keljenek új életre.

Vannak nálam szabályok: természetes, lélegző alapanyagra, fára, nádra, bambuszra, cserépre nem kerülhet műanyag alapú festék, és porcelánt se vonok be műgyantával. Egyébként is kerülöm a műgyanta használatát, pedig látom, mennyire népszerű a barkácsolás világában. Hovatovább mindent műgyantába lehet zárni, kavicsot, virágot, madártollat, hajfürtöt, zuzmót, mohát, falevelet, akár a „napsugarat” is. Attól kezdve azonban egy biztos: amit elnyelt a műgyanta, az ott is marad az idők végezetéig, és nem bomlik le.

Nemcsak lakáson belüli újrahasznosítás láttán jajdulok fel, ha műanyag palackokkal bűvészkedik valaki, de amikor kint a zöldben, a kertben keresnek új helyet és funkciót a műanyag palackoknak, minden érzékszervem tiltakozni kezd. Miért kell festett műanyag palackokból virágszegélyt készíteni, virágállványt, virágpiramist emelni?

Miért nem jó erre régi tégla, amihez fillérekért lehet hozzájutni és szépen bontja el az idő az anyagát? Vagy miért nem jó ágyásszegélynek öreg deszka, esetleg egy elbontott régi kerítés méretre szabva? Miért nem kaphatnak régi szőlőkarók új életet, vagy egy régi létra? Nekem vérzik a szívem, amikor a levágott ágak, gallyak tűzre kerülnek, de ugyanabban a kertben műanyagpalackokból készült, ágakra lógatott „virágcserepeket” lengedeztet a szél.

Szerintem a virágok se szeretik műanyag palack „otthonukat”, agyagcserépbe kéredzkednének inkább, vagy fából készült edénybe, dézsába, de még egy lyukas, zománcát vesztett „nagybéndő”, egy nagyfazék is kellemesebb otthon számukra, mint a műanyag palackból barkácsolt, tartás és szellőzés nélküli, esetlen dobozka.

Bármennyire is jó a szándék, talán nem kellene „fából vaskarikát” készíteni, mert ez lehetetlen küldetés. A műanyag palackok házi hasznosítása pedig meglehet, jó játék, de sok szempontból értelmetlen, sőt káros a természetre.

Ajánljuk még:

 
X
Már követem az oldalt