Felesleges szemétből lesz a lakás dísze: dekortippek a kerti hulladék felhasználására

Vesszőket elégetni nemcsak hogy vétek, már a rendelet is tiltja. De a patakba bedobálni, kivinni a rétre, vagy műanyag zsákba gyömöszölve várni vele a zöldhulladék-elszállítást sem a jó megoldás. A „zöldhulladék” szó amúgy is megérne egy külön misét… Annyi jóra lehet használni azt a „hulladékot”! Például akinek van fatüzelésű kályhája, kandallója, szépen ládákba rakva gyűjtögeti a begyújtáshoz, de a nyári bográcsolásnál is nagy hasznát vehetjük a venyigéknek. (Talán ez többeknek teljesen magától értetődő, de tapasztalatom szerint, akik nemrég cserélték fel a várost a vidéki életre, nem mindig gondolnak bele.)

Ám ezek a vesszők kitűnőek ahhoz is, hogy egyszerű és természetes díszek készüljenek belőlük, akár a lakásba, akár kültérre, de még ajándékba is.

A hosszú vesszők, indák, amelyeket a szőlőről, vadszőlőről, lila akácról, iszalagról vágunk le, ilyenkor könnyen alakíthatók. Legegyszerűbben koszorút, gömböt formálhatunk belőlük. Aki biztosra akar menni, a koszorúhoz az első ágakat alakítsa a megfelelő méretűre, dróttal erősítse össze őket, majd ebbe kell belefonni szorosabban vagy lazábban, kinek, hogy tetszik, a további vesszőket. Az első vessző köré szépen tekerjük a következőt, ameddig tart, majd fogjunk egy újabbat, a végét szorítsuk a két, már összefont közé, és tekerjük, fűzzük újra. Az indákból font koszorúk készítésére hamar rá lehet kapni, mert gyorsan, gyönyörű eredménnyel kecsegtet!

Érdemes kipróbálni hosszú nyírfavesszőkkel is, amelyek finom hajtásai játékos tömörséget kölcsönöznek az alkotásnak. A kész koszorúkat ajtó- vagy ablakdísznek, húsvéti „fészeknek”, később adventi- vagy kegyeleti koszorú alapjának használhatjuk fel. 

A különböző méretű gömbök is a koszorúhoz hasonlóan készülnek el, csak 3D-ben. Az első, vékonyabb indát kezdjük el összetekerni, gubancolni, mintha egy gombócba gyűrnénk, majd ahogy növekszik, úgy tekerjük, fűzzük össze a vesszőket, az újabbakat az előzőekbe fonva. A maroknyitól az egyméteres átmérőjűig, csak kedvünk és a vessző mennyisége határozza meg, mekkora gömb lesz a végeredmény. Ezeket magukban kerti dekorációként tehetjük egy-egy ágyásba, nagyobb füves területre, a kisebbek cserépre ültetve, zöld ágakkal, termésekkel dekorálva dobhatják fel a látványt.

A gyümölcsfákról vágott kisebb ágacskák felhasználásával készíthetünk kedves ajtó- vagy ablakdíszt. A kívánt méretűre vágott ágakat kötözzük össze erősen. Színes spárgával vagy rafiával már színt és stílust is tudunk adni a kompozíciónak! A felső részére kerülhet az függesztéshez alkalmas szalag, a kis „ablakot” pedig kedvünk szerint tovább dekorálhatjuk. A tavaszt idéző munkákhoz jól illenek a kis toll-madarak, pillangók.

Szintén kis gyümölcságak alkotják a természetes „vázát”. Válasszunk egy egyszerű poharat vagy üres konzervdobozt. Vágjuk az ágakat a megfelelő hosszúságúra, és ragasszuk őket egymás mellé olyan hosszú spárgára vagy szalagra, ami körbeéri. Ha elkészült, több szál összefogott spárgával kössük a pohár vagy doboz köré. Az elkészült edény vázaként, ceruzatartóként, virágtartóként pompásan illik a natúr miliőbe.

A cserjék közt több olyat találunk, amelyek színes vesszőikkel is díszítenek, ilyen például a som, amelynek vörös és sárga vesszejű fajtái kedveltek. Ez utóbbinak levágott vesszőiből készült az ajtónk mellett álló kis „virág”, amelyre az unokahúgom biggyesztett egy pici pillangót. A vesszők végeit erősen összedrótozva formálódnak a szirmok, amelyekből aztán összeáll egy pompás fantázia-virág. Lehet szabályos, vagy aszimmetrikus formát kialakítani – én jobban szeretek a természethez közeli, nem teljesen szabályos formákkal játszani.

Szárnyaló fantáziával és kreatív kezekkel a kincsesládában elrejtett kosarakat, tálakat is átváltoztathatjuk teljesen egyedivé, új szerepet adhatunk az ősszel gyűjtött terméseknek, kallódó kellékeknek.

Csak néhány ötletet szerettem volna adni ahhoz, hogy a kertben fellelhető „zöldhulladékból” mennyi mindent lehet készíteni – de a lehetőségek tárháza végtelen. A tavaszi szél érkezésével talán mindenkinél feléled az alkotó kedv is, és miközben a fákat termőre metszi, megregulázza a vadszőlőt, egyben csodás alkotásokkal is meglepi környezetét. Kíváncsian várom az eredményeket!