Bolygóhatárok és átlépésük következményei

Először 2009-ben találkozhattunk a bolygóhatárok kifejezéssel, ami egy bolygóhatár-keretrendszer tudományosan megalapozott állapotfelmérésén alapult, és kilenc olyan folyamatot vizsgált, ami bolygónkat stabilan és rugalmasan, alkalmazkodóképesen tartja. Ez a keretrendszernek azóta a fenntarthatósági tudomány szabványa lett, és a megalkotásában úttörő szerepet betöltő Johan Rockström nevét jegyzi.

A bolygóhatár kifejezés rövid meghatározása valójában a fenntarthatóság alapkérdése: mit bír el a Föld?

Fotó: 123RF

A kilenc bolygóhatár:

• klímaváltozás
• biodiverzitás csökkenése
• földhasználat megváltozása
• édesvízhasználat
• óceánok elsavasodása
• ózonréteg csökkenése
• légköri aeroszolterhelés
• vegyi szennyezés és új entitások bevezetése

Johan Rockström a Potsdami Éghajlati Hatáskutató Intézet igazgatója, nem mellesleg a világ legbefolyásosabb embereinek egyike, a fenntarthatósági kérdések és a globális vízkészletek szakértője, valamint a világ egyik legtöbbet idézett kutatója is. Számos más szerepe mellett a Conservation International vezető tudósa, és olyan nemzetközi találkozók állandó tanácsadója, mint a Világgazdasági Fórum, az Egyesült Nemzetek Fenntartható Fejlődési Megoldások Hálózata (SDSN) és az Egyesült Nemzetek Éghajlatváltozási Konferenciáinak Keretegyezménye (UNFCCC).

Fotó: 123RF

A professzor szerint mi, emberek jelentjük a földi rendszer változásának domináns erejét, és a bolygóhatárok keretrendszere segítségével láthatóvá válik, hogy

tevékenységünk az ellenállóképesség elvesztését vonja maga után.

Erre az ellenálló képességre azonban bolygónknak nagy szüksége van, méghozzá azért, hogy képes legyen fenntartania és kiegyensúlyoznia önmagát.

Ám hármat közülük már áthágtunk – leginkább a biológiai sokféleség elvesztésének határait, valamint a globális nitrogénkörforgásét és az éghajlatváltozásét.

Úgy tűnik, mára jelentős területeket tettünk lakhatatlanná az élet legtöbb formája számára, és ökológiai katasztrófa felé haladunk.

Fotó: 123RF

Már az első, 2009-es elemzés is megmutatta, hogy a kilenc határból hármat már idejekorán átléptünk: az egyensúlyt fenntartó biológiai sokféleség mellett a globális nitrogénkörforgás és az éghajlatváltozás is rossz úton halad. Ez a 2009-es induló jelentés egyben arra is felhívta a figyelmet, hogy bizonyos küszöbök átlépése katasztrofális következményekkel járhat az emberiség egészére nézve, ezért egy új megközelítés javasolt az emberi fejlődés előfeltételeinek meghatározására.

Bolygóhatárok átlépése 2009 – Fotó: nature.com

2015-ben az eredeti rendszert némiképp átalakítva újabb jelentés látott napvilágot: ebben már arról olvashattunk, hogy a társadalom tevékenységei az éghajlatváltozást, a biodiverzitás csökkenését, a tápanyagciklusok (nitrogén és foszfor) eltolódását és a földhasználatot a határokon túlmutató területekre taszították. 

Bolygóhatárok átlépése 2015 – Fotó:  sciece.org

A fenyegetéseket komolyan véve a világ vezető szervezetei felhatalmazást adtak Johan Rockström professzornak és munkatársainak, hogy kiemelt projektként foglalkozzanak bolygónk határainak vizsgálatával, így 2017-ben létrejött a ERC Advanced Grant Earth Resilience in the Anthropocene kutatócsoport, amely a társadalmi világ és a bolygó kölcsönhatásának tanulmányozására szolgáló, több tudományágat átfogó modell kidolgozását tűzte ki célul. 

Rockström szerint az emberiség még soha nem nézett szembe ilyen kihívással, és a hirtelen változások elkerülése olyan társadalmi átalakulásokat igényel, amilyeneket korábban soha. Éveken át tartó kutatómunka után 2022-ben, összesen 14 tudós közreműködésével megjelent az a tanulmány, ami a mindösszesen pár év alatt bekövetkező állapotromlásra hívta fel a figyelmet, megkongatva azt a vészharangot, aminek még ma is hangosan kellene szólnia…

A jelentés szerint az emberiség 2022-re túllépte a környezetszennyező anyagokkal és más „újszerű entitásokkal”, köztük a műanyagokkal kapcsolatos bolygóhatárokat is. Az édesvíz bolygóhatárának újraértékelése azt mutatta, hogy ezt is átléptük, ráadásul a talaj nedvességtartalma is nagymértékben megváltozott. 

Fotó: 123RF

Végül elérkezett a 2023-as frissítés is, ami mind a kilenc bolygóhatárt részletesen tárgyalja, és ami egyértelműen jelzi számunkra, hogy elérkezett az idő a cselekvésre és az újragondolásra. Mára a kezdeti három határnak dupláját, azaz hat bolygóhatárt léptünk át, és a jelentés szerint az ózonréteg leromlásán kívül minden határfolyamatra egyre nagyobb nyomás nehezedik. 

A határok átlépése növeli a nagy léptékű hirtelen vagy visszafordíthatatlan környezeti változások kockázatát,

és a határok együttesen kritikus küszöböt jelölnek ki az embereket és az ökoszisztémákat érintő kockázatok növekedéséhez, amelyeknek mind a részesei vagyunk. Ráadásul mivel a határok egymással összefüggő folyamatok a komplex földi rendszeren belül, az éghajlatváltozásra való globális összpontosítás önmagában nem elegendő a fenntarthatóság növeléséhez: a bolygóhatárok együttes vizsgálatára és kezelésére van szükség, különösen az éghajlat és a biológiai sokféleség csökkenése közötti kölcsönhatás megértésére. 

 

Bolygóhatárok átlépése 2023 – Fotó: Stockholm University

Tavasszal Rockström egy exkluzív interjút adott az Earth.Org-nak, amiben elmondta, hogy égetően fontos egy új globális kormányzási megközelítés elfogadása- egy olyan megközelítésé, ami védi és megőrzi a bolygó szabályozó funkcióit. 

A professzor szerint a 2001-es év jelentette a fordulópontot az éghajlattudomány életében, amikor megjelent az IPCC harmadik értékelő jelentése, benne a hírhedtté vált „hokiütő”-grafikon.

Ez nem mást mutatott meg, mint az elmúlt évezred globális hőmérsékleti változásait, aminek vége felé példátlan, éles felfelé ívelő pályát láthatunk. Világossá vált, hogy az emberi tevékenységek (beleértve a fosszilis tüzelőanyagok elégetését is) a megfigyelt globális felmelegedési trend elsődleges mozgatórugói.

A „hokiütő”-grafikon – Fotó: IPCC AR3 Working Group I (2001)

Nem volt mit tenni: átfogó tanulmányozás alá kellett vonni a földi ökoszisztémában bekövetkezett változásokat, és azok antropogén vonatkozásait. Azonosítani kellett a kritikus földi rendszerfolyamatokat, és meg kellett határozni azokat a küszöböket (határokat), amelyeket nem szabad túllépni a stabil és fenntartható bolygó fenntartása érdekében.

Az interjúban arról is szó esik, hogy az elmúlt évtizedek tétlenségének köszönhetően mára teljesen feltérképezetlen területen találjuk magunkat: gyakorlatilag nem tudjuk, mire számíthatunk.

Az elmúlt kilenc év volt az eddigi legforróbb év, 2024 márciusa pedig a 10. egymást követő legmelegebb hónap volt mind a levegő, mind a tengerfelszín hőmérsékletét tekintve.

A bolygóhatárok változásainak nyomonkövetése – Fotó: Stockholm University

A professzor szerint az még ennél is aggasztóbb, hogy az éghajlatkutatók nehezen tudnak magyarázatot adni ezekre a trendekre, mert sokszor a legnagyobb szaktekintélyek sem értik, mi történik a környezetünkben. Jó példa erre a sokat emlegetett El Niño jelensége, amivel kapcsolatban a tudósok magasabb felszíni hőmérsékletre számítottak a 2022-es évben, hiszen a Csendes-óceán hőt bocsát ki. Ennek ellenére 2023-ban ez közel sem volt a 2016-os második legmelegebb évhez. „Mindent felülmúlt, amire számítottunk, és egyetlen éghajlati modell sem képes reprodukálni a történteket” – mondta Rockström az interjúban. 

Az azonban bizonyos, hogy a globális tengeri hőmérséklet drasztikusan emelkedik: az 1960-as évek óta megduplázódott.

Annak ellenére történt ez, hogy a tudósok sokáig úgy vélték, hogy az óceán képes megbirkózni ezzel a folyamattal, és képes a hőt kiszámíthatóan, lineárisan elnyelni anélkül, hogy meglepetést vagy hirtelen változásokat okozna. Tavaly azonban ez az elmélet is megbukott, megdöbbentve a világ teljes tudós társadalmát.

Ez a folyamat ráadásul hatással van a teljes tengeri ökoszisztémára: a part menti közösségektől kezdve a korallzátonyokon át egészen a madarakig. A korallzátonyok a tetejében rendkívül fontos ökoszisztémák: a tengeri fajok legalább 25%-ának életében játszanak döntő szerepet, szerves részét képezik a Föld kiterjedt és egymással összefüggő tengeri biodiverzitás-hálójának – nem véletlenül nevezik őket a tenger esőerdőinek.

Fotó: 123RF

A szomorú tények mellett azonban egy nagyon fontos dolgot megtudhatunk a bolygóhatárok szakértőjétől: a rendszer megalkotása nemcsak a változás értékelése miatt volt fontos, hanem a cselekvési tervek megalkotásában is, és az elmúlt években sikerült egy olyan koncepciót kidolgozni, aminek megvalósítása nagymértékben növelheti esélyeinket a túlélésre és fennmaradásra.

A negatív folyamatok visszafordításáért vívott küzdelem négy bolygórendszer irányítását célozta meg: a légkört, az óceánokat, a világűrt és az Antarktiszt.

Ezek a rendszerek nem tulajdonai senkinek, nem tartoznak nemzeti joghatóság alá, így senki sem akadályozhatja meg, hogy hozzájuk férhessenek. Mivel azonban a bolygó állapotromlása miatt ezek szabályozása már nem elég, a kutatócsoport azt javasolta, hogy a meglévő keretrendszert – ami csak a globálisan megosztott földrajzi régiókat veszi figyelembe – egy további jogi személlyel egészítsék ki, méghozzá a bolygóközösséggel. 

Ez az új paradigma magába foglalja az összes kritikus biofizikai rendszert, ami szabályozza a Föld ellenálló képességét és állapotát, és amelyektől mindannyian függünk: az őserdőktől kezdve a jégtakarón át egészen az AMOC áramlatokig. 

Az új paradigma tartományai, amelyek meghatározzák a bolygó fenntarthatóságát – Fotó: pnas.org

Azt hiszem Rockström szavai és az elmúlt évtizedek állapotértékelései azoknál is eloszlatnak minden kétséget, akik ez idáig szkeptikusan álltak a klímaváltozás, a fenntarthatóság és a jövő forgatókönyveinek kérdéséhez. A professzor őszintesége, a bizonytalanság vallomása és az együttes cselekvést hangoztató álláspontja mindannyiunkat elgondolkodtathat arról, hogy

vajon nincs-e szerepünk a most zajló folyamatokban, nem tartozunk-e felelősséggel és nem kellene-e meglépnünk azokat a fontos lépéseket, amelyeket már évek óta kérnek az e területen jártas szakembereink?!

Valószínűleg az óceánok elsavasodásával vagy a légköri aeroszolterhelés határának átlépésével a legtöbben nem tudnak mit kezdeni, és nem is elvárás, hogy mindannyian részleteibe menően ismerjük e rendszerek működését. Jobb híján azonban hallgatnunk kell azokra a szakemberekre, akik munkájukat és sokszor életüket tették fel ezen tudományterületek vizsgálatára, és akik nem akarnak mást, csak azt, amit valószínűleg mindannyian akarunk: egy élhető holnapot.

Nyitókép: 123RF