A télben a hideg a jó: tested, lelked és a világ is ezzel jár jól!

A világ számos helyén jártam már, de azt a fajta természeti gazdagságot, amely itt a Kárpát-medencében körbevesz bennünket, csak nagyon kevés helyen tapasztaltam. Itt vannak mondjuk az évszakok, melyekből mifelénk rögtön négy is akad! No aztán? – gondolhatná bárki idehaza, hiszen nekünk ez itt teljesen természetes dolog. Nem úgy, mondjuk Afrika egyes déli részein, ahol a folyamatos meleget csak az esős és a száraz félévek osztják jól követhető periódusokra, vagy említhetnénk akár a magashegyi területek alig néhánynapos tavaszát. 

Az évszakoknak kivétel nélkül megvan a maguk szerepe és jelentősége, amit a teljes renden belül betöltenek. A nyár meleg, a tél pedig hideg – ideális esetben legalábbis így lenne. Erősen szükség lenne rá, hogy végre megint hideg legyen a tél. 

TÉL KELLENE A LÉLEKNEK

A rövid nappalok és a borongós idő folytán sokakat elér a téli depresszió, és sokan legszívesebben csak begubóznak a kanapén, és betesznek egy filmet. Pedig ilyenkor is bőven lenne kinti program. Azzal azonban, hogy az elmúlt évek telei egyre enyhébbek lettek, a szánkók mifelénk szinte elő sem kerültek. Hol vannak már gyerekkorunk hatalmas hóesései, amikor szó szerint alagutakban csúsztunk a hegyoldalakon kialakított pályák egyes szakaszain? Valahol belül szívszorító látni, ahogyan kicsi gyermekeim már az alig egycentis havat látva is ugyanolyan lelkesedéssel rohannak az udvarra, mint ahogyan azt mi tettük annak idején a félméteres hótakarót látva… Vajon jut majd nekik is az igazi tél élményéből?

TÉL KELLENE A TESTNEK

Az enyhe telek, a hidegebb-melegebb napok hektikus váltakozása az emberek egészsége szempontjából is jóval megterhelőbbek. Egy rendes hideg télen sokkal kevesebb kórokozó tud megmaradni, mint a lucskos, nyálkás, semmilyen időjárásban. Mindez ráadásul oly módon történik, hogy a téli időszakok átlaghőmérséklete alig változott a korábbiakhoz képest, azonban az extremitások száma fokozódott, aminek viszont már komoly humánegészségügyi és gazdasági vonatkozásai is vannak. Bárcsak végre megint lenne egy rendes telünk…

TÉL KELLENE A TERMÉSZETNEK

A valódi télre nemcsak a gyerekeknek, de a természetnek is szüksége van. Ismerjük a törvényt: az erős túlél, a gyönge elpusztul. Kegyetlennek tűnik, de odakint éppen ez az egyszerű igazság őrzi a rendet. Kétségtelen, hogy egy igazán hideg télen sok hasznos állat és növény is a fagy áldozatául esik, de ugyanez történik (történne…) azokkal a kórokozókkal és kártevőkkel is, amelyek felszaporodva egyre nagyobb károkat okoznak nemcsak a mezőgazdasági kultúrákban, de a természetes növényzetben is.

„Ropog az erdő a csikorgó télben” – írja Fekete István, de a fákkal együtt bizony pusztultak a bennük megbúvó kártevők is! A kevés túlélő jóval kisebb kárt okozott ezután, ráadásul a kisebb létszámú kártevő is értelemszerűen a legyengült szervezeteket támadta először, ami pedig a másik faj evolúciós túlélése szempontjából jelentett segítséget.

TÉL KELLENE AZ ÁLLATOKNAK IS

Az elmúlt évek enyhe telei következtében ráadásul nemcsak a már régóta itt élő kártevők szaporodtak el, de számos olyan új faj is megjelent, melyek korábban csak a tőlünk jóval délebbre található országokban voltak honosak. A legnagyobb problémát viszont a még messzebbről érkező fajok jelentik, melyek a globális kereskedelem során akár távoli földrészekről is ide tudtak keveredni. Honos ellenségek hiányában ezek a fajok sokszor korlátlanul tudnak szaporodni, és az éghajlat változása miatt már a kemény telek sem korlátozzák terjedésüket.

Tehát ha arról olvasok, idén különösen hideg tél várható, reménykedem: hátha visszatér kicsit a gyerekkoromból ismert, hűvös, rendes tél. Az, amelyikben nem változik egyik napról a másikra 20 fokot a hőmérséklet, amelyikben kiszámíthatóan az van, aminek lennie kell: hideg.