A csók, a puszi sütemény alakjában történő megjelenése - legalábbis ami az elnevezését illeti. Egy holland és német gyökerekkel rendelkező édesség, aminek első receptjei az 1850-es évek óta varázsolják el az édességek szerelmeseit.
Gyakorta keverik össze a mézeskalácsot a mézes puszedlivel. Talán nem is alaptalanul, hiszen az évszázadok során sok esetben össze is fonódott a kettő. Van azonban több lényeges különbség is a mézeskalács és a puszedli között: elsősorban a tészta lágyságában, a formázásban és a töltelékben.
A puszedli ugyanis egy sokkal teltebb formájú és puhább sütemény: hagyományosan gömbölyded alakban sütik, míg a mézeskalács sokkal vékonyabb, keményebb és különböző formákra szaggatott. Nem is véletlenül, hiszen a puszedli receptjében sokkal több a vaj: nagyjából a mézzel azonos mennyiségű vajat adunk a tésztájához. És bár a mézeskalácshoz hasonlóan a puszedli tésztáját is pihentetjük egy éjszakát, a formázás során nem szaggatunk, hanem kézzel sodrunk belőle diónyi nagyságú és kissé lapított gombócokat. A máz is más: hagyományosan a puszedlit is cukros tojáshabbal díszítik, de csak beleforgatják a habba a puszedliket, majd szárítják, emellett az sem ritka, hogy csokimázzal készülnek az esetenként lekvárral is töltött sütemények.
Hogy pontosan mikor jelent meg a puszedli az emberiség történetében, azt nehéz lenne megfejteni, ugyanis a mézes édességek már az ókori kultúrákban is jelen voltak, más és más formában. Egyiptomban gyakran áldozati ételként szerepeltek, a görögök az istenek eledeleként tekintettek rájuk, a rómaiak pedig már mézzel édesített fűszeres kenyereket is sütöttek. A történészek nagy része szerint a puszedli a mézeskalácsból nőtte ki magát, ami pedig a keresztes hadjáratoknak és a közel-keleti fűszerek behozatalának volt köszönhető. A kerek formájú mézes édességek már a 13-14. században is megjelentek a német ajkú területeken, és a puszedli legközelebbi rokonának a Lebkuchen-t tarják. Ez egy fűszeres ízvilágú mézes sütemény, ami lágyabb és vastagabb is, mint a magyar mézeskalács. Leghíresebb változatai a Nürnberger Lebkuchen, ami gyakran csokival vagy cukormázzal van bevonva; az Elisenlebkuchen, aminek nagyon magas mogyoró- és mandulatartalma van és a Pfefferkuchen, ami egy Kelet-Németországra jellemző fűszeresebb változat.
Az első klasszikus értelemben vett puszedlik a 19. század végén jelentek meg idehaza, és a 20. század közepétől már tömegtermékké is váltak.
A harmincas években gyakorta ajánlották az ünnepi vendégség elmaradhatatlan fogásaként: „Igen olcsó és nagyon kapós lesz a csája, hidegebb időkben pár pohár forralt bor és ehhez való mézes, diós, mandulás puszedli”- írták. A karácsonyi mézes puszedlik mellett elterjedtek a diós, mogyorós és lekváros puszedlik is, végül a csokimázzal bevont, töltött változatok uralták le a boltok polcait. Mivel a téli időszakban a puszedlik jól eltarthatók, hamar az ünnepi időszak kedvelt süteményei lettek, amit tovább erősített a fűszerezés és a méz drágaságából adódó ünnepi kivételesség is.
Elkészítéséhez az alaprecept szerint a következőkre lesz szükség: 250 g méz, 100 g cukor, 2 tojás, 80 g vaj vagy zsír, 500 g finomliszt, 1 teáskanál szódabikarbóna, 1 csapott teáskanál fahéj, fél teáskanál őrölt szegfűszeg, fél teáskanál gyömbér és egy csipet só. A mézet a vajjal lassú tűzön felmelegítjük, hozzákeverjük a cukrot, majd langyosra hűtjük. Belekeverjük a tojásokat, és az előzetesen elkészített lisztes keveréket (fűszerek, só, szódabikarbóna és liszt). Egy lágy, ragacsos tésztát kapunk, amit letakarva egy éjszakát pihentetünk a hűtőben. Másnap lisztezett kézzel diónyi golyókat formázunk, és ha szeretnénk lekvárral megtölteni, akkor ujjunkkal mélyedést nyomunk bele és egy kevés lekvárt teszünk bele, majd visszanyomjuk a tésztát. 180 °C-on 8-10 percig sütjük, ügyelve arra, hogy ne süssük túl, mert akkor kemény lesz. Ha szeretnénk mázas puszedliket, akkor a mázhoz a tojásfehérjét enyhén felhabosítjuk, hozzáadunk porcukrot és citromlevet, mígnem egy sűrű, fényes mázt kapunk. A langyos puszedliket belemártjuk, és száradni hagyjuk- de ugyanígy tejcsokoládés vagy étcsokoládés bevonóba is forgathatjuk.
De találunk vajmentes recepteket is, aminek hozzávalói: 3 tojássárgája, 1 tojás, 5 dkg cukor, 3 kanál tejföl, 1 kanál zsír, 1 narancs reszelt héja, 2 kiskanál fahéj, 60 dkg liszt, 2 kiskanál szódabikarbóna, 2,5 dl méz; a díszítéshez dióbél; a mázhoz 3 tojásfehérje és 17dkg cukor. „A tészta anyagait fakanállal összekeverjük, de ne ijedjünk meg, ha az így kapott massza kissé lágy lesz. Fél napot hűtőszekrényben állni hagyjuk, utána a tésztát két részre osztjuk. Az egyik feléből diónyi golyócskákat formálunk, és mindegyik tetejére egy-egy fél diót nyomunk. Kizsírozott tepsibe, nem túl sűrűn egymás mellé rakjuk. Előmelegített sütőben, a közepesnél kissé erősebb tűznél 8-10 percig sütjük. Vigyázzunk, mert hamar megég… A tojásfehérjéket a cukorral vízgőz fölött néhány percig verjük. A kisült puszedliket ebbe forgatjuk bele, végül gyúródeszkán száradni hagyjuk.”- olvashatjuk a Családi Kör 1995-ös számában.
A régi gasztronómiai kiadványokban böngészve találunk egyedi megoldásokat is, ilyen a karamellás puszedli receptje is, amit Lanovics Pálné osztott meg az olvasókkal az 1972-es Szabad Földben: „Egy bögre kristálycukrot megpirítunk és 2 dl vízzel felengedjük, kissé főzzük, ha felolvadt, tálba tesszük és még hozzáadunk másfél bögre cukrot, 1 bögre mézet. Ha kihűlt, 4 dkg szalakálit, törött fahéjat, szegfűszeget, 6 tojássárgáját és amennyi lisztet felvesz, vegyítünk hozzá. A tésztát este készítsük el, másnap puszedlit formázunk belőle, úgy sütjük. Nagyon finom és nagy adag lesz belőle.”
De a Magyar Konyha 1982-es számában is találunk egy izgalmas receptet, aminek hozzávalói: 25 dkg méz, 55 dkg liszt, 18 dkg kristálycukor, 4 tojássárga, 0,6 dkg szalalkáli, 0,5 dkg szerecsendió-virág, 0,2 dkg szegfűbors, 2 evőkanál tej, a tepsi kikenéséhez 2 dkg zsír. A recept pedig így szól: „A mézet 25 dkg liszttel összegyúrjuk, és hűvös, nem huzatos helyiségben 3 napig érleljük. A harmadik napon a maradék 30 dkg lisztet, a cukrot, a 3 tojássárgát, az őrölt fűszereket, a tejben tejfölsűrűségűre kevert szalalkálit összegyúrjuk, és a mézestésztához adjuk. Még egy napig 20-25 C-fokon állni hagyjuk, majd 6 mm vastagra nyújtjuk, és pogácsaszaggatóval vagy kisebb szalvétagyűrűvel kerek formákat szúrunk ki belőle. Kinyújtás közben a deszkát enyhén meg kell lisztezni, sőt a nyújtófát meg a kiszúrót is. A tésztadarabokat kizsírozott tepsire rakjuk, tetejüket a maradék tojássárgával bekenjük, és tisztított (fehér) mandulával díszítjük. Forró sütőben sütjük. A kihűlt mézestdobozokba rakjuk, mert csak 2-3 nap múltán éri el igazán kellemes állagát (ha a kicsik és a nagyok közben el nem torkoskodják).”
De mindenekelőtt jó szívvel ajánljuk Borbás Marcsi mézes puszedli receptjét is, ami garantáltan elhozza az édes pillanatokat a vendégek számára. Több összetevőjében is eltér az alaprecepttől, de érdemes kipróbálni ezt a változatot is, mert egy kellemesen fűszeres, valódi ünnepi finomság készíthető belőle. Sőt: ha valaki újdonságra vágyik, akkor próbálkozhat az egyben sült mézes puszedli receptjével is.
Receptverseny
Az ünnepi receptek beküldési határideje lejárt
