Gasztronómia

Konyhavegyészet háború idején és boldog békeidőben – A ma szakácskönyve

„A háziasszony kötelessége, hogy jól, ízletesen főzzön. Ez olyan kötelesség, amitől nem mentesít sem anyaghiány, sem szükség, sem elfoglaltság! Mert minden anyag pótolható, olcsón és kevésből is lehet jól főzni, de még rövid idő alatt is” – írja bevezetőjében A ma szakácskönyve szerkesztője. A megsárgult és töredezett lapú, több mint 80 éves mű 500 oldalnyi terjedelemben tartogat hasznos tudnivalókat: olvasmánynak is remek, receptjei pedig változatosak és jók – bár lépten-nyomon meglepetésekbe botlunk benne.

Teheti azért, mert a recepteket nem egy ember találta ki, hanem egészen kiváló háziasszonyok gyűjtését rostálta egybe a szerkesztő, Z. Tábori Piroska. Az elsősorban gyermek- és ifjúsági művek írójaként, Dugó Dani és Csavar Peti megálmodójaként ismert írónő több szakácskönyv szerkesztésében is jeleskedett. A legnagyobb ezek közül A ma szakácskönyve, amely 1932-ben látott napvilágot.

Szövege, az ételleírások hűen tükrözik a két világégés közti idők hangulatát.

A főzés abc-je című fejezeten érdemes átlibbenni – kivéve, ha élvezzük a mazsolázást a látszólag teljesen véletlenszerűen összeszedett tudnivalók között. Hasznosak ugyan, bár nekem olykor az az érzésem, mintha a szerkesztő, vagy éppen a sorok írója nem jeleskedett volna a konyhai vegyészetben. „A krém se nagyon folyékony, se kemény ne legyen.” „ Amibe nem muszáj, ne tegyünk hagymát.” „Semmit se főttük tovább, mint muszáj.” A tészta kifőzésének viszont majdnem két oldalt és rengeteg figyelmet szentel: amíg olvasom, egyre inkább azt érzem, hogy az eddig a világ egyik legegyszerűbb dolgának gondolt tésztakifőzés szinte megugorhatatlan feladat.

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho

Az 1983 recept felöleli egész Magyarország gasztronómiáját.

Itt tényleg benne van minden: színes-szagos, ízletes magyar konyha. Hiszen kiváló háziasszonyok receptjeit adták közre, így akárhol gyökereznek ízemlékeink, ebben a könyvben biztosan megtaláljuk a fogunkra valót. Már, ha kiigazodunk a recepthalmazban! A háziasszonyok nem eresztették bő lére mondanivalójukat, úgy gondolták, hogy aki kötényt köt és fakanalat ragad, annak ennyi is elég, tehát az ételek elkészítéséhez némi konyhai jártasság feltétlenül szükséges.

A meglepő recepteket kutatva bukkantam a tejszínhabos makarónira. A vízben kifőzött, vajon forgatott makarónit cukros befőttel vegyítjük, és jégbe hűtött, zselatinnal megfogott cukros tejszínhabbal borítjuk be. A Mancipanci egy üdítő ital, melyhez egy tojássárgáját hat deka porcukorral kell kikeverni és narancslével felönteni. Ennyi cukor hallatán a jeges rémület fogott el, ám a diétás fejezet ellensúlyozta. Ugyan a mai diétás iránymutatás bizonyára vitatkozna az itt leírt receptekkel, de például a burgonya tojással töltve, a becsinált betegnek vagy a borzselé bármikor, bárhol megállja a helyét. Nekem a húspép és a húsnedvfagylalt eléggé merész dolognak tűnt, a többivel viszont ellennék egy darabig.

Narancslikőr – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho

A különféle likőrök, ízesített borok receptjeiből nem egyet már magamévá tettem.

A narancslikőr, a kávélikőr, a diólikőr már bekerült a saját repertoáromba is.

A nyári színes bóléihoz pedig jó ötleteket kaptam a könyvből. Egy bólé elkészítése azért nem a világ legbonyolultabb dolga, mégis olyan finom, elegáns trükköket rejtenek a receptek, amitől nem holmi egyen-bólét rittyenthetünk, mindenféle gyümölccsel és az épp kéznél lévő alkohollal, hanem szépen összesimulva az ananász a madeirával, a Stella-féle vaníliás cukorral és a pezsgővel. Vagy a vörösbor a júliusi rózsaszirmokkal, a cukorral, a jóféle pezsgővel.

A recepteket követő piaci- és konyhanaptár szintén érdekes információkkal szolgál. Egyrészről láthatjuk, mennyivel gazdagabb alapanyag-kínálatból válogattak eleink, és ezek túlnyomó többsége elérhető, hazai élelmiszer volt. Áprilisra például jó szívvel ajánlották a Teknősök és héjasok közül az osztrigát, a békát, a gyöngytyúktojást, a homárt és a tengeri pókot. Ilyenkor kell enni az Egyszerű főzelékek választékából spenótot, karfiolt, hónapos retket, feketegyökeret, sárgarépát, tormát, rebarbarát, zellert, kelbimbót. Ilyenkor van a kucsmagomba és a champignon ideje, tiltott viszont többek közt a szalonka, a fogoly, a szarvas, az őz, a csuka, sügér és a pisztráng.

Azóta a szalonka szinte teljesen eltűnt az étlapunkról, az „erdő királynőjé”-nek is nevezett kis madár csupán egyes vadászok örömteli privilégiuma lett.

A hipermarketek és a globális házhoz szállítás idején ezeket a felsorolásokat talán furcsán méregetjük. Ellenben, ha a szezonalitást helyezzük előtérbe, ami manapság igen trendi, akkor el is szégyellhetjük magunkat, hogy mennyire magától értetődően működött ez 100 évvel ezelőtt.

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho 

Hogy A ma szakácskönyve ma is mennyire időszerű, és hogy mennyi izgalmas csemegét tartogat a kulináris örömek kedvelőinek, mi sem bizonyítja jobban, hogy az antikváriumokban és az aukciókon igen borsos áron cserél gazdát egy-egy példány. Magam is vigyázva forgatom az én megviselt, sárgás és töredezett lapú példányomat, és a kipróbált recepteket pontosítva írom bele a házi receptes könyvembe. Ha a könyv elveszne, vagy elporladna, maradjon meg tartalmából minél több az utókor számára.

Nyitókép: Halmos Monika @rozsakunyho