Leginkább a divat, az illem, az egészség és a szépség témakörében utazott, könnyed és üde írásaiban mindig ott volt a humor, egy kis fricska a világ dolgai iránt. Nem véletlen, hogy a gasztronómia felé is kacsingatott, mert az egészség, a szépség és az etikett a kulináris élvezetekkel is összecseng. Az Ételművészet – életművészet című könyvének összeállítása ma is megállja a helyét, egy vérbeli női bédekker:
ételreceptek, vendégvárás, külföldi konyhák, diéta, testi és lelki kondíció, sőt, rajzos tornagyakorlatok is helyet kaptak benne.
Orvosokat és életmód-tanácsadókat vont be a szerzőtársakként, akik a kor elismert szaktekintélyeinek számítottak. Ez is emelete a könyv ázsióját.
Ha csak végigpörgeted a lapokat, akár nevethetsz is egy jót. Mit akart ez a felső tízezerhez tartozó gyönyörű nő a XX. század első évtizedeiben? Összeirkált mindenfélét: hogyan főzz, mit adj a vendégeknek, hogyan diétázz és végezz megfelelő testgyakorlatokat, hogy karcsú maradj, miután felfaltad a híres szakácsok kedvenc receptjei alapján elkészült lakomákat, felhörpintettél pár divatos koktélt a meleg szendvicshez – és még azt sem hagyta szó nélkül, hogy milyen rossz hatással van az ülőmunka a testre és a lélekre!
Bevallom, nekem elsőre is nagyon szimpatikusnak tűnt ez a fajta hozzáállás az élethez. Az étkezés annyi mindennel összefügg, oly sok minden forog körülötte, és ezek a tudnivalók mind-mind külön könyvekben lelhetők fel.
A két háború közti időben igazi különlegességnek számított ez a tabukat döntögető könyv.
Hatvany Lili a dédnagyanyáimmal egy időben született, az ő besorolása szerint Palik Irén és Gregersen Astrid is a rossz háziasszony kategóriába tartozott. Egyikük sem volt „tűzről pattant, kulcscsörgető, örökké izgatott menyecske”, aki babos kendővel a fején, égett zsírszagot árasztva áradozott a háztartás örömeiről és bánatairól, és fénylő orrát felhúzta, ha valaki nem ürítette ki a tányérját.
Ők az életművészek közé, a rossz háziasszonyok sorába tartozhattak e szerint, ahogyan Hatvany Lili is. A fennmaradt fotók és kézzel írt receptek könyvek is erről tanúskodtak.
A Mit adjunk a vendégeknek? című fejezetben nem fukarkodik a szerzőnő a fricskáktól, és odamondogat az olvasóknak. Ettől lesz a könyv még szórakoztatóbb és szerethetőbb.
„Tehát: milyen ételeket tegyünk a vendég elé, hogy emlékezetessé és élvezetessé tegyük a nálunk fogyasztott étkezést, vagy, hogy ne mondjon rólunk különösebb rosszat? Azért írom, különösebbet, mert valami rosszat mindig mond, de mikor becsületünkbe beletapos, legalább ne tapossa azt teljesen széjjel… a falusi reggeli? Csak leírni is egy kiló gyarapodást jelent. Amerikában vannak halálmegvető asszonyok és férfiak, akik palacsintát esznek reggelire… az angol zablisztkészítményekről nem beszélek, mert aki már korán reggel zablisztet eszik, az jó ember nem lehet… ebédet illetőleg, azzal kezdem, hogy aki délben sokat eszik, az délután munkaképtelen. Azok számára pedig, akiknek életszükséglet a délutáni félóra alvás, egyenesen a kínai hóhér tortúrájával egyenlő, ha ebéd után beszélgetniük kell…
Férfiember délben legjobban a marhahúst szereti. Ez olyan biztos szabály, hogy nem is lehet rajta vitatkozni…
a parfait méltó befejezése minden vacsorának, de nem az a kőkemény íztelen bazalttömeg, amely rendesen osztályrészünk…” – Hatvany Lili őszinte és nem fukarkodik azzal, hogy a vendéglátás árnyoldalát is bemutassa, még akkor is, ha az olvasó azon kapja magát, hogy egy kicsit sértve is érzi személyét. De megbocsát, mert teszi ezt olyan kedves és lehengerlő stílusban, hogy nem lehet rá haragudni.
Azért sem, mert a kis kioktatás után elképesztő receptek sora következik.
A szerző baráti köréből, külföldi utazásairól gyűjtögette egybe az ételeket, így egy egyáltalán nem szokványos recept-arzenállal találkozhatunk.
Nincs tárgymutató, nincsenek szortírozva, így csak azt tehetjük, hogy tényleg végigolvassuk.
A marhahúsimádó, falánkabb férfivendégek üdítésére máris kínál ínycsiklandó előételeket. Vajas-sajtos krémmel töltött házi derelyét, forró vajjal és aranyszínűre pirított zsemlemorzsával megszórva. Angolos virslit, ahol a megfőtt virslik besamellmártásba kerülnek, paradicsomszósszal leöntve, sajttal megszórva sülnek addig, míg a sajt aranybarnára pirul. Rákkal rakott, sajttal megszórt makarónit, ami sütés után még egy nagy adag rákszószt kap a nyakába. Sablontól eltérő tojásételeket, amelyek komplett vacsorának is beillenek, nem hogy előételként, mert a tojáson kívül van bennük bőven sajt, zsemlekocka, káposzta, a szivárványos omlettben paradicsommártás, parajpüré is.
A Világkonyha című fejezetben országonként kerülnek sorra a receptek. Felütöm kedvenc Ausztriámnál, és íme, máris nekifoghatok a Sacher módra töltött csirke vagy a burgonyagombóc elkészítésének Hatvany Lili módra. Itt a gőzgombóc, a császármorzsa, borleves többféle változatban a bécsi kuglóf és a mágnás palacsinta. Csupa olyasmi, ami tipikus osztrák, csupa olyan, ami a barátnők receptes könyveiben fellelhető. Magyarországot az elmaradhatatlanok mellett a szalonnával tűzdelt tejfeles fogas, a birkahús kelkáposztában, disznótoros tormáshús és még húsételek, pecsenyék garmadája. Köztük a Deák Ferenc pecsenyéje.
Vendégeinek e népes felsorolásból válogatott a szerző, aki örömmel látott vendégül odahaza is idegen országból ismerősöket. „Idegenetetési tapasztalom, hogy az idegen szívesen látja a paprikás rákot, a halat és a csirkét, fatányérost, almás- és cseresznyés réteseket, görögdinnyét, kukoricát, barackpálinkát. Viszont nem szívleli a káposztás ételeket és a túrós tésztákat, az édes bortól pedig könnyen dühbe jön.”
Hatvany Lili otthonosan mozgott a felsőbb körökben, bejáratos volt híres magyar szakácsok konyháiba. Ki nem hagyta volna a kor fakanálforgató mestereinek nagynevű ételeit, hiszen ezen receptekre szomjaztak a pesti és budai asszonyságok, hogy szakácsnőikkel odahaza is elkészíttethessék a Bristol, a Carlton, a Gellért, a Gundel és társai ételkölteményeit. Vagy rosszabb esetben valami halovány utánzatát. Ha megvan a hétvezér tokány, a töltött fogasszeletek receptje, a galambbordácska papírhüvelyben, a fogoly kelben párolva vagy a borjúvese Turbigo módra eredeti leírása, akkor már csupán a jó alapanyag és a művészi érzékkel megáldott szakácsnő kellett hozzá, hogy asztalra kerüljön az ételremek.
Nekem kedvenc receptem lett a Szép Ilona módra elkészített ananász. Igaz, az elkészítése még várat magára, mert az ehhez leginkább alkalmas ananász még nem akadt a horgomra. De a képzeletemben már megszületett a finom, mandulás piskóta korongon mosolygó ananász-szelet, melyet cukorral és maraschinoval mételyezett tojáshabbal fogok beborítani, majd még plusz porcukrot szitálok rá, közepére egy-egy meggyszemet ültetek, mandulaforgáccsal megszórom, és a sütőben rápirítok egy keveset. A Hungária Szálló főszakácsa, Heinrich Antal nevét is fogom majd emlegetni, akitől a recept eredetije származik az írás szerint.
Az olvasók receptjei után jönnek a divat-diéták, majd apró betűkkel sűrű teliszedett oldalakon át olvashatunk a testi és lelki egészségmegőrző tanácsokról. Végezetül a tornagyakorlatok következnek: egy amerikai mester 30 tételből álló sora. Elárulom, kipróbáltam, épp olyan, mint egy pilates, amit nem videóról, hanem könyvből kell gyakorolni. A hatása vitathatatlan!
„Reméljük, hogy a háziasszonyi babérkoszorú legszebb levelei ebből a könyvből kerülnek ki.”
Akár így van, akár nem, ez a könyv is megmutatja, hogy a nők élete a jó ételek, a szívélyes vendéglátás és a jól működő háztartás mellett másról is szól. Aki jól főz, az is lehet csinos, sőt, kívánatos, hogy ne csak ételekben, hanem az életben is művészek legyünk. Könnyedén, stílusosan, természetesen és egészségesre való törekvéssel éljük az életet. A szerző ezt sugallta olvasóinak, akik itták szavait. Mi mást tehettek volna, ha szomjaztak erre, nem tudták az Instán vagy a Tiktokon pörgetni az influenszerek tippjeit?!
Nyitókép: Halmos Monika / Rózsakunyhó Alkotóműhely
