A karácsony fogalma nekünk, magyaroknak szinte minden esetben összefügg a téli világgal: havas táj, ropogó kandallótűz, zúzmarás erdők, megfagyott csipke-és galagonyabogyók, és a sűrű havazással áhított szenteste minden gondot elűző földöntúli varázsa. Itthon ez azonban már évek óta csak emlék vagy vágyakozás, ám vannak még olyan zugok Európában, ahol ez nem csupán képeslap-téma, hanem valóság. Havas hegycsúcsok, reggeli jégvirágok az ablakon, friss, ropogó hó és jeges adventi fuvallat. Ezekből az élményekből Észak-Európában, az úgynevezett skandináv vagy nordikus országokban napjainkban sincs hiány. Tényleg olyanok a karácsonyok, mint a filmeken.
A karácsony és az ünnep fogalma számomra is a fent említett élményekkel párosul. Gyermekként minden karácsony így telt, még Budapest külvárosában is: szánkóval szeltük karácsony másnapján az utcákat, lestük a hóval borított kertek hangulatos fényeit, és forró itallal átmelegedve bámultunk az ablakból a szakadó hóesés szívmelengető látványára. Később már csak a hegyek idézték meg a hangulatot: a Mátra és a Bükk csúcsai kötelező úticélok voltak karácsonykor, hogy a gyermekkori élmény megszülethessen, ám mára már a mi hegyeinkben is ritkább a fehér karácsony. Az ünnepek szerelmeseként régi álmom volt, hogy visszacsöppenjek a gyerekkori készületek varázslatos világába, így 2023-ban, több korábbi utazásom után döntöttem úgy, hogy megnézem, milyen az advent Izlandon. Nem csalódtam.
Decemberi utazásom alkalmával megtapasztaltam, hogy Budapesttől 4 órányi repülésre mennyire más világ fogad: egy igazi karácsonyi csoda. A havas tájak mellett csillogó díszek, ízlésesen feldíszített házak, misztikus, olykor hátborzongató, mégis lélekemelő karácsonyi legendák és tömény természeti világ. Bár azóta már kétszer jártam Izlandon advent alatt, mégis úgy gondoltam, jobban el tudják mesélni, hitelesebben át tudják adni olyan, hozzám hasonló lelkületű személyek, akik immár életvitelszerűen élik mindennapjaikat a szigetországban. Ezért megkerestem Vikit és Norbit, egy kedves magyar házaspárt, a Hello Izland – magyar izlandi utazást tervezők számára létrehozott, informatív és élményközpontú weboldal szerkesztőit, hogy meséljenek az izlandi adventről és a karácsonyról. Fogadjátok sok szeretettel az Ő beszámolójukat és helyi élményeiket, amelyek teljesen más szemszögből ugyan, de biztos, hogy közelebb hozzák a karácsony szellemét és kedvet csinálnak egy jövőbeni izlandi utazáshoz.
Először is a kérdés, amire mindenki kíváncsi: miért választottátok Izlandot? Hogyan telnek a mindennapjaitok a szigeten?
Lassan tíz éve annak, hogy Izlandra költöztünk. Mindketten lelkes túrázók vagyunk, és amikor csak lehetett, kirándultunk otthon is – de folyton azon kaptuk magunkat, hogy külföldre utazunk havas hegyeket és vadabb, változatosabb tájakat keresve. A pénzünk és szabadidőnk nagy részét utazásra költöttük. Amikor elkezdtünk a letelepedésről és a családalapításról gondolkodni, kitaláltuk, hogy ezt olyan helyen szeretnénk megtenni, ahol a természet elérhetőbb és mindennap része lehet az életünknek, nem kell érte messzire utazni. Korábban jártunk már Izlandon: a kiköltözés előtt majdnem egy teljes nyarat töltöttünk itt, sátorral, stoppal végigjárva az országot. Teljesen beleszerettünk abba, hogy Reykjavíkból a természet szó szerint karnyújtásnyira van. Így végül összekötöttük a kalandot a letelepedéssel, és otthonunkká tettük ezt a különleges országot. Megtaláltuk a számításunkat: az itteni életünk sokkal természetközelibb lett, mint Magyarországon valaha volt. Reykjavíki otthonunk egy percre van a tengerparttól, a házunk közelében kis erdős, fás útvonal vezet egy csodaszép tengeröböl körül. 10 percre vagyunk a belvárostól, ugyanakkor 10–15 perc alatt hegyek között lehetünk.1-2 óra autózással pedig olyan mennyiségű és változatosságú túraútvonalak érhetők el, ami még ennyi év után is folyamatosan lenyűgöz minket.
Milyen az advent odakint? Mire van lehetőség a rövid nappalon és hosszú estéken?
A december itt a kötelező lelassulás időszaka. A nap olyan későn kel és olyan korán nyugszik, hogy a mindennapjaink nagy része sötétségben telik. Amikor pedig világos van, akkor is napkelte- vagy naplemente-fények festik pasztell rózsaszínre a tájat. Emiatt ilyenkor kevesebbet túrázunk: napközben mi is dolgozunk, a kisfiunk óvodában van, a délutánjainkat pedig otthon töltjük a karácsonyi fényekkel és gyertyákkal feldíszített lakásban. Csendes játék, rajzolás, sütés-főzés, kézműveskedés, hangoskönyvek – ilyenkor erre van lehetőség és idő. Ha tehetjük, bemegyünk a belvárosba, ahol karácsonyi fényekkel díszített utcák, és apró, könnyen bejárható karácsonyi vásárok várnak. Nagyon szeretjük ezt az időszakot, mert egyszerűen jó belelassulni ebbe a hangulatba. Ha leesik a hó, természetesen azonnal indulunk szánkózni az otthonunk melletti dombokra. 5 percre tőlünk van egy felvonós kis sípálya is a nagyobb gyerekeknek – ott is gyakran csúszkálunk és szánkózunk. A belvárosban pedig jégkorcsolyapálya várja a családokat, amit szintén nagyon szeretünk. Ez az egyik legkedvesebb téli programunk, amikor tényleg minden arról szól, hogy együtt legyünk kint a friss hóban..
Nálunk az angyalok és a Jézuska, Izlandon manók és fekete karácsonyi macska. Mi a különbség a mi szokásainkhoz képest, kik az izlandi karácsony főszereplői?
Az izlandi néphagyomány ma is nagyon erősen él, és a modern európai karácsonyi szokások sem tudták teljesen háttérbe szorítani. A történetek szerint a hegyekben él egy trollcsalád: Grýla és Leppalúði, a két félelmetes óriás, a hatalmas karácsonyi macska, a Jólaköttur, és a tizenkét trollfiú, akiket ma már „izlandi mikulásoknak” neveznek. Ezek a lények félig félelmetes, félig vicces csínytevők. A trollfiúk december 12. és 24. között minden este egymás után érkeznek le a hegyekből a városokba. Mindegyiküknek megvan a maga külön huncutsága: van, aki lenyalja a kanalakat, más csapkodja az ajtókat, leskelődik, elfújja a gyertyákat, ellopja az ételmaradékot vagy kinyalja a lábos alját, ezekről a csínytevésekről kapták a neveiket. Mára már egy kicsit összemosódnak a mikulásfigurával, sok rajzon mikulásruhában ábrázolják őket. A szokás szerint a gyerekek december 12-től minden este kiteszik az ablakba a csizmájukat, és ha rosszak voltak, krumpli kerül bele, ha jók, akkor apró ajándék. Egyes családokban a hagyomány része az is, hogy a gyerekek egy-egy finomsággal kedveskednek az adott esti trollnak – skyrt tesznek ki a skyrlopónak, kolbászt a kolbászlopónak, gyertyát a gyertyafújónak. Karácsonykor pedig megjelenik a Jólaköttur, a karácsonyi macska, aki – a legenda szerint – felfalja azokat a gyerekeket, akik nem kapnak új ruhadarabot az ünnepre.
Ti hogyan azonosultok ezekkel a helyi hagyományokkal?
A kisfiunk már itt született Izlandon, és 5 éves, így miatta természetesen az izlandi hagyományokat is tartjuk. Így hozzánk nemcsak a magyar Télapó érkezik december 6-án, hanem az izlandi trollmikulások is december 12- és 24-e között, illetve mindig van ruhadarab a fa alatt, hogy megmeneküljünk a karácsonyi rémmacskától. Az izlandi karácsony egyik legszebb és legkülönlegesebb hagyománya a Jólabókaflóð, vagyis a „karácsonyi könyváradat”. A szokás a II. világháború idejére vezethető vissza, amikor Izlandon nagyon nehéz volt árucikkekhez hozzájutni – egyvalami azonban elérhető maradt: a papír és a könyvnyomtatás. Így a karácsonyi ajándékozás a könyvek felé tolódott. Ez a hagyomány azóta is él és virágzik. A kiadók az új könyveket november–decemberben jelentetik meg, és ilyenkor szó szerint elárasztják az üzleteket a friss megjelenések. A karácsonyfa alatt szinte kötelező a könyvajándék – és szenteste, az ajándékozás után kezdődik a bekuckózás: forró ital, puha takaró, és mindenki elmélyed az új könyvében. A Jólabókaflóð erős része az izlandi identitásnak. A hosszú téli sötétségben kevés dolog esik jobban, mint olvasni – és ez a csendes, meghitt hangulat ma is meghatározza az izlandi karácsonyt.
Azt gondolom, hogy az izlandi trollmikulásokat leszámítva a magyar és az izlandi karácsonyi szokások nagyon hasonlóak, így nekünk sem kellett nagyot változtatnunk az ünnepi rutinunkon. Izlandon is jellemző, hogy december 24-én állítanak fát, bár az utóbbi években egyre több helyen látni korábban feldíszített karácsonyfákat, ez inkább az amerikai hatásnak tudható be. Mi továbbra is december 24-én állítjuk a fát, ahogy az izlandiak többsége. A szentestét és a karácsony napjait pedig szinte ugyanúgy ünneplik az izlandiak is mint mi, Magyarországon: meghitt vacsorával, családi együttléttel, csendes programokkal. Így a karácsonyunk nagyon természetesen illeszkedett az itteni szokásokhoz – a két hagyomány szépen összeért.
Milyen ételek kerülnek ilyenkor az asztalra?
Ételek tekintetében mi még mindig sokkal közelebb állunk a magyar szokásokhoz, mint az izlandiakhoz. Itt például december 23-án sokan fogyasztanak erjesztett cápát – ez egy nagyon régi, erős hagyomány, de mi nem igazán kedveljük, úgyhogy ez nálunk teljesen kimarad az ünnepkörből. Ilyenkor a társasházunk folyosói szó szerint bűzlenek a „rothasztott” cápától. Szenteste nálunk tyúkhúsleves készül, cérnametélttel, és általában valamilyen hal, legtöbbször lazac kerül az asztalra. Az izlandiak hagyományos karácsonyi menüje általában füstölt birka, füstölt sonka, sült hófajd, párolt borsó és káposzta, valamint karamellizált krumpli. A desszert pedig gyakran tejberizs, amibe elrejtenek egy mandulaszemet – aki megtalálja, szerencsés lesz az új évben. Mi szeretünk minden évben kipróbálni valamilyen helyi fogást, de a magyar karácsonyi ételek sosem maradnak el. A töltött káposzta, a bejgli és a zserbó nálunk minden évben ott vannak az ünnepi asztalon.
Minden ház olyan gyönyörűségesen ki van világítva, minden ablakban ég egy kis fényesség, ez annyira megható. Ti mit gondoltok erről, mindenki egységesen várja az ünnepet odakint?
Számunkra ez már annyira magától értetődő, hogy vissza is kérdezünk: miért, Magyarországon nem így van? Itt már novemberben elkezdik feldíszíteni a házakat, és decemberre gyakorlatilag minden ablakban, erkélyen, korláton és házfalon megjelennek a karácsonyi fényfüzérek. A társasházak gyakran a közös költségbe kalkulálják a ház karácsonyi dekorációját. A hosszú, sötét tél miatt a karácsonyi kivilágítás szinte elemi szükséglet számunkra. Enélkül valószínűleg sokkal nyomasztóbb lenne ez az időszak. Ez nem afféle dekorációs verseny, mint amit sokszor Amerikában látni. Sokkal inkább arról szól, hogy megtörjük a sötétséget, hangulatot teremtsünk, és egy kicsit egymást is felvidítsuk a hosszú, komor hetekben. Itt a fény dísz, kapaszkodó és örömforrás. A történethez hozzátartozik az is, hogy Izlandon az áram szinte ingyen van - mivel megújuló geotermikus energiából származik -, csak nagyon kis részét teszi ki a háztartási költségeknek, így a karácsonyi kivilágítás nem jelent anyagi terhet a családoknak, illetve a környezetnek. Mi ezt a hagyományt imádjuk. Minél több a fény, minél fényesebb a december, annál jobb – és jó érzés részese lenni ennek a fényáradatnak.
Az én kedvencem az volt a decemberi Izlandon, ahogy a temetőket kivilágították. Soha nem láttam még ilyet korábban sehol. Tudnátok mesélni erről?
Izland lutheránus ország, ezért itt nem ünneplik a mindenszenteket úgy, mint Magyarországon: nincs november eleji gyertyagyújtás, közös temetőlátogatás. Itt a megemlékezés ideje decemberre esik. A sírok egész hónapban - sőt, igazából egész télen - kivilágítva állnak. A hosszú sötétség hónapjaiban a fény a szeretet, az emlékezés és a remény jelképe, és az advent időszakában mindenki gondoskodik róla, hogy szerette sírja fényben álljon. Ez a hagyomány annyira erős, hogy sok temetőben szolgáltatásként is igényelhető a sírok kivilágítása: ha valaki nem tud kijárni, a temető gondnoksága elintézi az elektromos mécsest vagy a fénydekorációt. Nekünk is nyugszik szerettünk itt, és először nem tudtunk erről a szokásról. Amikor egy december 24-i napon kimentünk gyertyát gyújtani, gyászos szívvel – egészen megható látvány fogadott minket. Bár a sírok egész hónapban ki vannak világítva, szenteste napján a családok még nagy, kültéri mécseseket, lámpásokat is elhelyeznek a sírokon. Olyan tömeg és fényáradat van ilyenkor a temetőkben, mint Magyarországon mindenszentekkor. Ez az izlandiak halottak napi megemlékezése – csak itt a karácsony ünnepéhez kapcsolódik. A szenteste része a temetők felkeresése, és a gyertyagyújtás: ez az egyik legmeghittebb, legszebb helyi hagyomány szerintünk.
Mit ajánlotok azoknak, akik karácsonyra vagy a két ünnep között érkeznek Izlandra? Mi az, amit ne hagyjanak ki, és mi az, amit érdemes egy barátságosabb hónapban felfedezni?
A december a lassú felfedezés időszaka: városi séták, rövid kiruccanások, hangulatos fények, bekuckózás, forró csoki, finom ételek és persze a sarki fény. Aki decemberben érkezik Izlandra, mindenképpen keresse fel valamelyik kis karácsonyi vásárt. Ezek hangulatosak és emberiek – nem a mértéktelen fogyasztásról szólnak, sokkal inkább a meghitt téli hangulatról. A sarki fény is kihagyhatatlan ilyenkor: a 18–20 órás éjszakák miatt már akár délután el lehet indulni vadászni, és még reggel 10-kor is teljesen sötét van. A vízesések sokszor részben befagynak, a tájat pedig az alacsonyan járó nap arany és pasztell fényei mesés ragyogásba borítják. Fontos azonban tudni, hogy Délnyugat-Izlandon – Reykjavík környékén –a meleg Golf-áramlat miatt decemberben még nem garantált a tartós hó. Aki a fehér karácsony miatt jönne Izlandra és biztosra szeretne menni hóügyben, annak Észak-Izlandot ajánljuk: főleg Akureyrit, ott szinte minden évben fehér a karácsony. Ha valaki körbeautózná a szigetet, nagy távokat bejárva sok természeti látványosságot szeretne felkeresni, annak a december nem ideális hónap. A 4–5 órás nappalok nagyon szűkösek a hosszabb túrákhoz. Ha valaki télen jönne, de sokat szeretne látni, a március a tökéletes hónap: akkor már hosszabbak a nappalok, de még teljesen tél van, hóval, jéggel és igazi északi hangulattal.
A helloizland.hu oldalra részletes összeállítást készítettünk arról is, mire érdemes készülni decemberben – szeretettel ajánljuk, hogy indulás előtt nézzetek körül nálunk és nagyon sok szeretettel várunk mindenkit Izlandon, ebben a csodás országban, amely nem csak karácsonykor gyönyörű!
Zene, fény és közösség
Jótékonysági karácsonyi koncert a Fő utcában
