– Ezt tekintsem bejelentésnek?! – nézett rá, és már mindketten mosolyogtak. Másnap segédjével, Szakács őrmesterrel bejárták a henteseket levesnek valót keresve. Az eredmény magáért beszélt: általában karajcsont vagy épp tarja-, esetleg a kettő vegyesen.
– Úgy is nagyon finom... – próbálkozott a beosztottja, de tekintetét látva inkább elindult a könyvtárba. Estére letette a jelentését és a szatyrát az asztalra: Az orrunknál fogva vezettek bennünket!
Meglett bontogatni kezdte a csomagot: – Ha ez valóban egy malac szaglószerve, akkor te egy marha vagy! Mert ebből is készülhet sok finomság: kocsonyába kitűnő, mehet a disznósajtba... Aztán sülve, vagy főve sok helyütt szilveszteri fogás lencsével, mint a sógoroknál...Na, de a húskonnektornak semmi köze…
– Főnök, te emlegeted folyton a kezdeteket! – replikázott a lelkiismeretes rendőr. Meglett gondolataiba mélyedt, és közben a csomagolópapírra írt jegyzeteket böngészte: „Az »or« (ami ott rejtőzik az oromban is), eredetileg annyit jelentett, hogy »kiemelkedés«, »magaslat«, esetleg még a »hosszúkás« jelzőt is beleértve. Logikus, hogy az arc legkiugróbb részére is ez a név ragadt rá.”
Szógyökerészet közben a gasztrocsoport vezetője csaknem tövig rágta a narancsszínű gyökeret: – De abban nincs semmi következetesség, hogy valaki mindezt a hátunk közepére kívánja, ha megorrol ránk!
– Gyulám, – dugta be az ajtón a fejét a felesége – képzelj csak magad elé egy jókora hízót!
A felügyelő inkább rajzolásba fogott: Ha oldalról nézzük, akkor az állat legmagasabban lévő pontja, vagy inkább görbéje a … ne már! Ez a szó is elveszett! A sokat tapasztalt nyomozó ott ült kifejezéstelen arccal.
Ám gondolatai elkalandoztak: az ormótlan – ugye, nincs rajta kiszögellés – az olyan egybeszabott. Vajon az óriásoknak van közük ehhez? Ki tudja? De az biztos, hogy az Ormányságot nem azért hívják így, mert valaha jókora mamutok legelésztek volna erre, szemük között a megfelelő szervvel... Ez inkább a földrajzi viszonyok tükre: a halmok vidéke. A tájegység egy jellegzetessége pedig a »háturja«. Alapos, többórás kikérdezés után a szó bevallotta, hogy nemcsak a látszat csal, hanem ő is, mert nem az eleje ellentéte!
– Nyomon vagyunk – gondolta Meglett felügyelő – Hátor – mondta ki hangosan.
– Főnök, miért emlegeti az egyiptomi istennőt? – pislogott rá Szakács.
– Mert ebben van a veleje! – hangzott a nem várt válasz.
– Hát-or-szág!? – próbálkozott ismét a lelkes beosztott.
– Nem, fiam! – a nyomozó szusszant egyet, majd folytatta: – nos, a XV. században is volt már ebből probléma. Ugyanis a köddé vált leves-alapanyagot nem a szintén elillant szóval nevezték meg: a Schlägli Szójegyzékben ugyanis a latin »spicium« magyar megfelelője pontosan az, amire nyomozóosztályunk vezetője oly kitűnően ráérzett, vagyis »hator«. Murmeliusnál pedig – folytatta azzal a lendülettel, mintha egy celeb szerelmi életét taglalná – bő száz esztendővel később a »spina dorsi«, az a »hata orya«. Ezt az összetételt kellett már csak a későbbiekben szétszedni, hogy megkapjuk az orját!
– Na, ezt összeraktuk eddig! – nyújtózott elégedetten Meglett, és egy újabb répát vett ki az asztalfiókból. – Így nincs más hátra, mint egy 3D-s puzzle! Szakács, szólj az orvosszakértőnek.
A doktor megállt a konyhapultra kitett csonthalom felett, és stílusosan, némi enyv segítségével megkezdte a rekonstruálást. Másfél óra múlva az öregúr elégedetten nézett a felügyelőre: – Íme a test oszlopa, a gerinc! Bizony – emelte fel a mutatóujját – ritkán látni manapság… Hej, azok a régi disznótorok…
– Minden orvosok legjobbika! Kimondtad a szót: gerinc! Akkor összefoglalom a nyomozás eredményét: a hát kicsiny dombsága az maga a valódi orja!
Az öregúr szerzett ilyet – tudta honnan kell –, Meglett vállalta főzést, a felesége terített, a többiek körbeülték az asztalt…
– Főnök, – sóhajtott Szakács, aki ezúttal csak kukta volt – tényleg hihetetlenül finom ez a leves!
– Úgy ám! – reagált büszkén a felügyelő – ráadásul rámutathattunk arra, hogy Móricz Zsigmond nem tévedett, amikor azt írta: „Ez lencse volt orrjával.” Na, de ez már más tészta!
Hasonló cikkek a témában:
MI LESZ MA A VACSORA? – ORJALEVES
ZÖLDSÉG KORHATÁRRAL, AVAGY EGY LEGENDA NYOMÁBAN – MINDENT A ZELLERRŐL!
