Védett növényeink: a feketéllő harangláb
Olvasási idő: 2 perc

Védett növényeink: a feketéllő harangláb

Növénycsaládjának egyik legizgalmasabb képviselője: jellegzetes virágai miatt nem téveszthető össze egyik rokonával sem. A május beköszöntével egyre több helyen találkozhatunk nyíló virágaival, sőt: a feketéllő harangláb kertekből kivadult példányai sem ritkák idehaza.

A feketéllő harangláb (Aquilegia nigricans) 2012 óta élvez védettséget hazánkban – egyetlen példányának természetvédelmi értéke 10 000 forint. Felálló szárú, maximum 60 centiméteresre nővő, mirigyszőrös  évelő növényünk, amelynek levelei 2-3-szorosan hármasak és a levélkék hasogatottak.

A napsugarak erejére nyíló virágai körülbelül három centiméteresek, és jellemzően ibolyás-kékek, azonban olykor előfordul, hogy egy-egy tő rózsaszín virágokat nevel. Virágszerkezete jellegzetes: öt sziromszerű csészelevelet és öt mézfejtővé alakult sziromlevelet tartalmaz, ahol a mézfejtők nektártartó sarkantyúban végződnek.

Rózsaszín virágú feketéllő harangláb – Fotó: 123RF 

A feketéllő harangláb virágzási időszaka májustól júliusig tart, és ha szeretnénk élőben is megcsodálni, akkor a nyirkos, sziklás erdőkben és hegyi réteken érdemes keresnünk.

Legnagyobb eséllyel a Zempléni-hegységben és a Bükkben találkozhatunk vele, de helyenként a Dunántúli-középhegységben is fellelhető.

Sokáig kedvelt kerti dísznövény is volt, így természetes állományai megsínylették a lelkes kertművelők átgondolatlan döntéseit.

Macro shot of an aquilegia flower bud
Fotó: 123RF  

Talán még ma is számos kertben találkozhatunk vele, azonban ezek a példányok jobb esetben már az alapfajhoz nagyban hasonlító kertészeti változatok.

Sajnos gyógynövényként is említik, de kipróbálásától és használatától mindenkit óva intünk, ugyanis a feketéllő harangláb mérgező növény.

Purple aquilegia on a background of green plants
Fotó: 123RF  

Nevelése nem igényel nagy gondot: napos és félárnyékos helyen is jól érzi magát, azonban száraz területekre nem ajánlott, mert kifejezetten igényli a nedves, ám jó vízelvezetésű talajt. A faj jellegzetessége, hogy általában rövid életű, ám kifejezetten könnyen szaporítja újra magát, és hajlamos arra is, hogy rokonaival természetes úton hibrideket hozzon létre.

Botanical collection, young green leaves and violet flowers of g
Fotó: 123RF 

A faj populációjának legnagyobb része Közép-Európára koncentrálódik:

legjellemzőbb élőhelyei Csehországban, Szlovákiában, Lengyelországban, Romániában, Ukrajnában és Magyarországon találhatók.
Blue Aquilegia flowers closeup
Fotó: 123RF  

Sajnos a fajjal kapcsolatos kutatások egyelőre gyerekcipőben járnak, így mind veszélyeztetettségi státusza, mind a fajt érintő ökológiai kihívások bizonytalanok. Egy-egy túránk alkalmával érdemes nyitott szemmel járnunk, és megfelelően biztos távolságból megfigyelnünk legapróbb részleteit is.

Nyitókép: 123RF

 

Kapcsolódó tartalom
Kastélykertjeink pompája – örökös magasiskola az utókor számára
Gáspár Kinga | 2025. máj 08

Kastélykertjeink pompája – örökös magasiskola az utókor számára

Évszázadok óta reprezentálják az ember természetformáló képességét, művészi ambícióit és hatalmi törekvéseit.