A megfigyelések szerint gyakran szeretett a környezetéből kimagasló növényeken üldögélni, ezért kapta a csaláncsúcs nevet, előneve pedig a madár jellegzetes, meghatározó fekete színére utalt. Az 1900-as évek elején Chernel István ornitológus volt az, aki szót emelt a csaláncsúcs név ellen, mert értelmetlennek tartotta. Az ő javaslatára lett cigánycsuk a neve, bár a legtöbben még mindig népi nevein ismerték: csaláncsattogó, cigánycsattogó, czigánygébics, feketebegy, fekete stiglincz – csak pár az ismert elnevezései közül.
Már március elején megérkeznek a cigánycsuk első példányai: először a hímek jönnek revírt foglalni, és csak őket követik a tojók. Párba álláskor nászrepülésükben is gyönyörködhetünk: a megfelelő megfigyelési ponthoz csak követnünk kell intenzív és hosszan tartó éneküket. „Ilyenkor a dalnok meredeken emelkedik néhány tízméternyit, a csúcson szárnyaival verdesve lebeg egy ideig, majd valamelyik kedvenc kiemelkedő pontjára ereszkedik vissza”.
A cigánycsuk (Saxicola torquatus) első költése március-áprilisra tehető. Fészekhelyét a tojó választja ki, és a fészket egyedül építi, miközben a hím a közelben énekel.
Legtöbbször talajra, árokpartok oldalába, gaz és fűcsomók közé építi fészkét, ami felülről mindig fűszálakkal fedett.
Egy fészekaljban 5-6 tojást találhatunk, amelyeknek mintázata rendkívül változatos. Amikor a fiókák kikeltek, mindkét szülő részt vesz etetésükben, akik a táplálékot jellemzően a fészek körüli 50 méter sugarú körön belülről szerzik be.
A fiókák kirepülésének idejét könnyen meg tudjuk jósolni, ilyenkor ugyanis a szülők izgatottá válnak, és sűrűn csettegni kezdenek egy, a fészek közelében található kórón ülve. A kirepülés után az utódokat még egy ideig etetni kell, azonban a tojó már gyakorta nekikezd a következő fészek építésének, így a fiatalokról történő gondoskodás a hímre marad- aki akár még további 10 napig is ellátja őket.
Kiváló segítőnk a növényvédelemben, ugyanis nagy számban fogyasztja a rovarokat, a sáskákat, a hangyákat és a hernyókat.
Megeszi az apróbb csigákat is, és artistához méltó ügyességgel, egyhelyben lebegve szedegeti le a leveleken élősködő rovarokat is. Csak ritkán eszik bogyókat, növényi táplálékot, azt is zömmel csak áttelelő példányai.
A cigánycsuk nem áll nagy utazó hírében: nem vonul messzire, hozzánk közel, a Földközi-tenger mellékén telel. Őszi vonulása szeptemberben és októberben zajlik, ezekben a hónapokban nagy eséllyel alkalmunk nyílik megfigyelni. Többnyire csak a hímek telelnek át, ők is vízközeli területeken, ahol nagyobb eséllyel juthatnak hozzá állati táplálékhoz a téli hónapokban is.
Az intenzív mezőgazdaság sok terhet ró rájuk, főleg a nagy mennyiségben használt vegyszerekkel. Mivel a vegyszerezés miatt nagymértékben csökkent a hazai rovarállomány, fajok tucatjai küzdenek a táplálékhiány következményeivel. Sajnos a kaszálás és égetés még mindig hatalmas károkat okoz a fészekaljakban, ahogyan az élőhelyek szűkülése is. Mindezek együttes hatására az elmúlt évtizedekben nagymértékben lecsökkent a hazai cigánycsuk állomány: az 1999-es adatokhoz mérten 2013-ra például 59%-os csökkenés tapasztalható. Bár 2023-ra ezt sikerült 26%-ra visszaszorítani, a cigánycsuk populációi továbbra is bizonytalan jövő elé néznek.
A cigánycsuk 2021-ben az év madara volt, hazánkban 1901 óta védett, természetvédelmi értéke 25 000 forint.
Nyitókép: 123RF
