Bringát veszek… Anyám, segíts!
Az egy.hu gyorstalpalója a kerékpárfajták közötti eligazodáshozElőször is: ne hagyjuk, hogy a félelem irányítson bennünket!
A kerékpározást újrakezdők számára a legnagyobb „szörnyűséget” az emelkedők leküzdése, az izomláz, illetve a kerékpározással kapcsolatban ab ovo feltételezett nyaki vagy derékfájdalom jelenti. Jó tanácsunk: ne ezekből kiindulva válasszunk bringát magunknak. Az aggodalmaknak lehet ugyan alapja, de kellő gyakorlással hamar kiküszöbölhetők. A lényeg az, hogy ne értékeljük se alul, se túl magunkat.
A második legfontosabb dolog, hogy ne bonyolult útvesztőként tekintsünk a kerékpárfajták sokaságára, hanem lehetőségként. Szánjunk időt az elmélyülésre, így rengeteg elhibázott döntéstől óvhatjuk meg magunkat — végül pedig csodálatos társra találhatunk új kerékpárunkban.
Cikkünkben igyekszünk rávilágítani olyan tényezőkre, amelyek talán nem jönnének szóba a vásárlás során.
Lássuk a lehetőségeinket:
Az e-bike…
… más szóval az elektromos rásegítéssel rendelkező kerékpár, megosztó kategória. Sokan úgy tartják, hogy az akkumulátoros elektro-motor használata nem számít igazi kerékpározásnak — az igazi kerékpározás arról szól, hogy mire jutsz a magad erejéből. A vélemények erősen ütköznek — álljon itt a mi személyes tapasztalatunk is. Szerintünk az e-bike nagyon is része napjaink kerékpáros kultúrájának, hiszen rengeteg embert ültet újra nyeregbe, és segít javítani fizikumukon, életminőségükön. Számtalan család számára teszi lehetővé, hogy az idősebb generációk együtt tekerhessenek a fiatalabbakkal. Mi több, ma már az edzettebbek számára épített mountain bike-ok és országúti-kerékpárok körében is megjelentek a rásegítéses verziók.
A kérdés az, hogy hogyan használjuk az elektro-motort.
Amennyiben a kerékpározással járó óhatatlan fizikai erőfeszítést akarjuk megspórolni, tévúton járunk. Az e-bike-ot hajtani kell, sokszor akár nagyobb erőbedobással is. A mi döntésünk, hogy mikor kapcsoljuk be a motort, és mekkora rásegítési fokozatot választunk – magyarán mi határozzuk meg, hogy mekkora fizikai terheléssel akarunk megbirkózni. A motor azonban magától nem fejt ki erőt, csak kiegészíti saját erőleadásunkat. Az e-bike nem a lusták választása, hanem azoké, akik nagyon is aktívak, szeretnek kiadósakat túrázni, ám a nagyobb távolság és az emelkedések leküzdéséhez – már vagy még – nincs meg az erőnlétük. Nincs ebben semmi szégyellnivaló: józan döntés kérdése az egész.
Ha e-bike vásárlását fontolgatjuk, figyeljünk a következőkre:
1. A kerékpár súlya. Sík terepen általában rásegítés nélkül hajtunk majd, hiszen ott feleslegesen pazarolnánk az akku kapacitását. Ilyenkor hátrányt jelentenek a plusz kilók, és ha esetleg egy kis szelet is kapunk szembe, akkor komoly erőfeszítés várhat ránk. Természetesen bármikor támaszkodhatunk a motor kisegítő erejére, de kérdés, hogy mennyi szufla marad az aksiban, mire az emelkedőkhöz érünk – hiszen a rásegítésre ott szorulunk majd rá leginkább. Aztán az emelkedőkön megtapasztaljuk, hogy az alacsonyabb fokozatokban a motor jóformán a nagyobb súly hátrányait ellensúlyozza csak – magyarán ott vagyunk, ahol egy könnyű országúti vagy túrabringával lennénk saját erőből (egy e-bike súlya 20 kg felett van, egy versenybringáé 10 kg alatt). Amikor pedig nagyobb fokozatra kapcsolunk hegymenetben, az akku hatótávolsága kezd rohamosan csökkenni. Ma már rengeteg megoldást kínálnak a gyártók a súly csökkentésére, tehát nézzünk jól utána az opcióknak.
2. A fentiek ellenére nem biztos, hogy a legnagyobb teljesítményű akku és motor a jó választás. A nagy aksik jelentős hatótávolságot biztosítanak – sokszor nagyobbat, mint amekkorára a megszokott kilométer-mennyiség és emelkedő leküzdéséhez valóban szükségünk van. Cserébe borsosabb árat kell fizetnünk, és plusz kilókat kell cipelnünk tekerés közben. Lőjük be jól, hogy milyen túrákra vállalkozunk majd, illetve bízzunk a saját fejlődésünkben – edzettségünk javulásával egyre kevesebb akkuerőre lehet szükségünk. Ha azonban az Alpok emelkedőinek meghódítása az álmunk – az ottani útvonalak a legszebb és legkeményebb kihívások közé tartoznak –, akkor ésszerű a maximális teljesítményű motor és akku mellett dönteni.
3. A legtöbb e-bike a túrakerékpárok közé sorolható, azaz egyenes testtartással ülünk a nyergében. Ez kényelmes ugyan, de a légellenállásunk ebben a pozícióban a lehető legnagyobb. Márpedig a légellenállás az egyik legfontosabb szempont, ha gyorsabban akarunk haladni, és messzebbre akarunk jutni. Fontoljuk meg, hogy nem jobb-e egy rásegítéses országúti kerékpár (lásd érveinket lejjebb), hiszen ezek között is vannak szép számmal kényelmes példányok. Ráadásul soknak a motorja is kivehető, tehát csak akkor kell plusz súlyt vinnünk magunkkal, ha valóban meredek terepre merészkedünk.
A túrakerékpár…
…avagy a trekking bringa. A legnépszerűbb kategória, sokan választják – szinte automatikusan. A legfontosabb elvárás vele szemben a kényelem a hosszú túrákon is. Jellemzője a nagy, robusztus váz, amely alumíniumból vagy acélból készül. A kerékpáros felegyenesedett üléspozícióban hajt, az enyhén hajlított kormány magasan helyezkedik el – ebből a helyzetből nagyszerűen lehet gyönyörködni az útvonalunk mentén elénk táruló világban.
A túrakerékpár a családok kedvence, amolyan „munkakutya”.
A formaterv kevésbé lényeges, mint a felszerelhetőség, a kerékpáros táskák felillesztésének lehetősége, a strapabírás és a megbízhatóság. Kerekezzünk aszfalton vagy erdő, mező göröngyös útjain, a túrakerékpár bárhová elvisz bennünket. Nyergében nem a sebességet hajszoljuk, hanem a világot indulunk felfedezni, időt szánva az apró részletek befogadására és az elmélkedésre.
Mindezek ellenére bölcs dolog, ha a vásárlásnál kiemelten figyelünk a teljesítményt befolyásoló tényezőkre. Ilyen például a sebességváltó kérdése. A tárcsák és fogaskerekek tulajdonságai határozzák majd meg, hogy mekkora utat tudunk bejárni vagy mekkora emelkedési szintet teljesíthetünk egy nap alatt.
Fontos tudni, hogy a hátsó keréken elhelyezkedő fogaskerekeket kazettáknak nevezik bringás nyelven, és aszerint különböztetik meg őket, hogy hány foggal rendelkeznek. A lényeg nagyon leegyszerűsítve: minél több foga van a legnagyobb kazettának hátul, annál könnyebb dolgunk lesz hegymenetben (bár a sebességünkből veszítünk majd, meredekebb emelkedőkre is fel tudunk mászni), és minél kevesebb foga van a legkisebb kazettának, annál magasabb végsebességet érhetünk el sík terepen vagy lejtőn. A túrakerékpárok esetében fontosabb az előbbiről faggatni az eladót.
Ugyanilyen fontos a kényelmes nyereg. A kerékpáros számára éppen olyan létfontosságú kérdésről van szó, mint a lovasember számára. Minden ember anatómiája más, ezért a kerékpárgyártók nem mindig találnak bele a nekünk legmegfelelőbb formába vagy rugalmasságba a szériatartozékként kínált darabbal. Akármilyen kerékpárunk is van, a megfelelő nyerget szinte mindig magunknak kell megtalálnunk – és ez sokszor hosszabb kutatást vesz igénybe. Ha túrakerékpárt hajtunk, a nyereg kiválasztása különösen fontos, hiszen hosszasan rázkódunk majd erdei kavicsos utakon. Megéri a fáradságot tesztnyergek után kutatni az üzletekben, és egy kicsit szélesebbre tárni a pénztárcát. Példaként álljon itt és itt két nagynevű nyereggyártó cég speciális kínálata túrakerékpárokhoz.
Figyeljünk oda a gumi minőségére is!
A túrakerékpárok széles (40 mm vagy szélesebb), bordázott abroncsokkal készülnek – ezek általában jól kiszolgálnak bennünket túráinkon. Ha azonban a sóderes erdei utaknál mostohább terepre készülünk, okos dolog fejlettebb, „rücskösebb” abroncsot keresni, és az első villa teleszkópját gondosabban szemügyre venni.
Túrakerékpárok esetében se feledkezzünk meg a súlyról, és faggassuk a lehetőségekről az eladót. Egy hosszabb, hegymenetes túra során rengeteget jelenthet néhány kiló mínusz.
Elektro-motor a hozzátartozó akkuval utólag is felszerelhető túrakerékpárunkra, tehát ésszerű lehet a hagyományos túrakerékpárral kezdeni bringás reneszánszunkat. Ha később úgy döntünk, hogy mégis szükségünk van a rásegítésre, bármikor ráilleszthetjük bicajunkra.
Összességében elmondhatjuk, hogy
a túrakerékpár – hasonlóan az e-bike-hoz – a békés, harmonikus, lassabb tempójú, szemlélődő kerékpáros túrák eszköze.
Napi hatótávolságunk várhatóan 50-60 km körül alakul majd, átlagsebességünk pedig 15 km/h körül (természetesen vannak szép számmal, akik ennél nagyobb teljesítményre is képesek).
Fotó. 123RF
Az országúti kerékpár…
…versenybringaként él sokak fejében – koskormányos, előregörnyedős, derékgyilkos rohanógépként. Sokan ab ovo nem választják, mert úgy vélik, hogy kényelmetlen, vagy hogy megüléséhez különleges adottságokra van szükség.
Pedig ez a kategória rengeteg lehetőséget rejt a hobbi-kerékpáros számára – sőt, talán ez kínálja a legtöbbet.
Következzen motivációs apologetikánk a versenybringa mellett!
Az országúti kerékpár a kerékpárok királynője. Egyetlen kerékpárfajta sem hozott akkora fejlődést a bringázás történetében, mint ez a kategória. A láncváltó feltalálásától kezdve az aerodinamikai felfedezéseken át a váz anyagának forradalmasításáig számtalan újítás ered innen.
Az országúti kerékpározás, azaz a versenybringázás célja legtöbbször nem a versenyzés! Gondoljunk rá így: felépítésénél és adottságainál fogva ez a kerékpár repít minket a legmesszebbre, a leggyorsabban, a legkönnyebben. Ha nem akarunk, nem kell nyaktörő sebességgel száguldanunk vele – de még kényelmes tempóban is sokkal gyorsabbak leszünk egy túrakerékpárosnál, és ezzel napi bejárható távolságunkat is jelentősen növeljük. A legfontosabb azonban ez:
a kerékpározás önmagáért való élményét, örömét felfokozva élhetjük át egy ilyen bringa nyergében. Sokak számára ez az igazi kerékpározás – pontosan értjük, miért.
Az országúti kerékpároknak számos alfaja létezik. Hogy megértsük a különbségeket, meg kell ismerkednünk a vázgeometria fogalmával. Röviden: a vázgeometria a kerékpár felépítésének lelke, a váz alakjának, hosszának, magasságának, szögeinek komplett terve. Komoly tudományról van szó, hiszen néhány milliméter eltérés teljesen megváltoztatja egy kerékpár karakterisztikáját. A legfontosabb szempont – nagyon leegyszerűsítve – az ún. agresszivitás, azaz a kormány- és az ülésmagasság közötti különbség kérdése. Minél lejjebb van egy kerékpár kormánya az üléshez képest, annál agresszívebb vázgeometriáról beszélünk. Következik ez abból, hogy minél előredöntöttebb pozícióban tekerünk, annál kisebb lesz a légellenállásunk, ez pedig jelentősen növeli sebességünket – a kerékpárunk tehát „agresszívebb” lesz.
Mindebből megérthetjük, hogy a különböző vázgeometriák a választási lehetőségek milyen széles skáláját kínálják az országúti kerékpárosoknak. Más geometriát választunk, ha a túrázás a mi világunk, mást, ha a sebesség hajszolása, és megint mást, ha a hegyek meghódítása a cél.
Az ún. endurance országúti kerékpárok remekül egyesítik a fenti használati módokat egy járgányon belül. A vázgeometria kevésbé agresszív, a kiegyenlítettebb ülés-kormány pozíciónak köszönhetően kényelmünk feladása nélkül vághatunk neki utunknak. Kezdeti félelmünk a derék- vagy nyaki fájdalmaktól hamar szertefoszlik, izmaink gyorsan alkalmazkodnak és megtapasztaljuk a könnyed suhanás bódító élményét. Egy endurance kerékpár egyszerre sporteszköz és útitárs. Ha akarjuk, kemény fizikai edzéseket végezhetünk vele, míg máskor csak gurulunk a tájban barátainkkal csevegve. Napi hatósugarunk már kezdetben is 50-100 km körül alakul, átlagsebességünk pedig könnyen eléri a 25 km/h-t. Rendszeresen „országútizva” hamar képessé válunk ennél sokkal többre is.
Az ide sorolható bringák jóval könnyebbek, mint egy túrakerékpár. A pehelykönnyű karbonvázas kétkerekűek dominálnak a teljes országúti kategóriában, de az alumíniumból készült példányok is legalább annyi örömet nyújthatnak.
Az országúti kerékpár másik jelentősebb alfaja az ún. aero kategória. Ide valódi versenygépek tartoznak, kifejezetten agresszív geometriával. Céljuk a légellenállás és a súly csökkentése a minél magasabb sebesség elérése és megtartása érdekében. Adottságaik kihasználásához gyakorlat és erőnlét kell. Igazi sporteszközökről van szó: nem túrázásra tervezték őket, hanem a kemény fizikai edzések kiszolgálására, a teljesítmény maximalizálására. Noha az ülésoszlop magassága és a kormány alacsony állása sokakat elrettenthet egy első próbától, személyes tapasztalatunk az, hogy már néhány rövidebb menet után is oldódik a feszültség, és egy jó aero bringa gyorsan rabul ejti használóját.
Az országúti kerékpárok világa rendkívül széles, felszereltségük fokozatosan bővíthető, gazdájukat a kerékpározásban való komolyabb elmélyülésre ösztönzik. Egy ilyen bringával a kerékpározás szenvedéllyé és az önkifejezés igazi formájává válhat. Vannak, akik azt tartják, hogy az országútizás sok „nyűggel” jár: külön ruházatot igényel (melyik sport nem?); speciális cipő kell a bekattintós pedálhoz, amit külön meg kell tanulnunk használni (használhatunk egyszerű taposópedált is); egy ilyen finom szerkezetet folyamatosan állítgatni kell, és a karbantartása is bonyolult (oké, ebben van valami). De ezek a dolgok jó célt szolgálnak: saját külön bejáratú kerékpáros élményünket teszik teljesebbé, és igazi bringást faragnak belőlünk.
Az országúti kerékpárok jellemzően 28-32 mm-es, bordázatlan gumikon futnak a gördülési ellenállás csökkentése érdekében. Ezek az abroncsok aszfaltra termettek, keskeny felületük ellenére kiválóan tapadnak a kanyarokban. Lazább földutakon azonban már más a helyzet, ott hamar bizonytalanná válnak. Fontos tudni azt is, hogy az országúti bringák teleszkóp nélkül készülnek, tehát göröngyös talajon jobban kitesszük magunkat a rázkódásnak.
Az elmúlt évtized során megjelent egy új kategória, az ún. gravel kerékpár, amely megőrzi az országúti kerékpár karakterisztikáját, de jóval szélesebb (jellemzően 40 mm-es vagy még szélesebb) gumikon fut. Ez lehetővé teszi, hogy a versenybringák képességeit ne csak az aszfalton, hanem az erdei ösvényeken és egyenetlen földutakon is kamatoztassuk – a tapadás megmarad, a testesebb abroncs pedig jól csillapítja a rázkódást. A kategória jellemzője a kevésbé agresszív geometria, tehát egy ilyen bringa remekül használható hosszabb túrák alkalmával. Jóval nagyobb sebességet és hatósugarat biztosít utasának, mint egy hagyományos túrakerékpár. Ezek a bringák általában számos opcióval rendelkeznek csomagjaink rögzítésére is. Ráadásul bármikor feldobhatunk rájuk egy országúti gumit, és már kész is a hamisítatlan endurance bringánk – igazi two-in-one megoldást kínálva.
Személyes tapasztalatunk az, hogy az országúti- és gravel kerékpárok nem csak az elszánt, tapasztalt bringások játékszerei – a használhatóság legszélesebb spektrumát biztosítják, és a legnagyobb élményt nyújtják a hobbi- és az újrakezdő kerékpárosok számára is. Legjobb tanácsunk így szól:
addig ne döntsünk túrakerékpár vásárlása mellett, amíg ki nem próbáltunk egy kevésbé agresszív geometriájú endurance- vagy gravel bringát!
Ha az első tesztkörök után még mindig idegenkedünk ettől a világtól, akkor nyugodt szívvel maradhatunk az első döntésünknél. Mi azonban arra fogadnunk, hogy új barátság szövődik – egy országúti kerékpárral.
A mountain bike…
…a járhatatlan utak meghódítója. A kerékpározásnak ez a szegmense kemény fizikai állóképességet, bátorságot és elképesztő ügyességet igényel. Újrakezdő, idősebb bringások számára talán a legnehezebben bevehető kategóriáról van szó.
A mountain bike kevésbé agresszív geometriával rendelkezik, mint az országúti kerékpár, felegyenesedett pozícióban ülünk a nyergében, de nem annyira egyenesen, mint egy túrakerékpáron. Kormánya nem hajlított vagy koskormány, hanem egyenes. Hátsó kazettáinak legnagyobbika jóval több foggal rendelkezik, mint országúti testvéréé, az első tárcsa pedig jóval kisebb: mindez azt a célt szolgálja, hogy extrém emelkedésű terepeken is feljuthassunk vele.
A mountain bike-ok hegyi ösvényeken, nehéz erdei csapásokon, sziklás terepen és meredek hegyoldalak lejtőin vannak igazán elemükben. Használóik szinte vadásszák a terep kínálta kihívásokat, sokszor alig várják, hogy egy megfelelő domborulaton nagyot ugrassanak bringájukkal. Természetesen a legfejlettebb teleszkópok és fékek szükségesek az így keletkező igénybevétel kiszolgálására.
Mindez az össztömeg gyarapodását eredményezi, a felegyenesedett üléspozíció pedig a légellenállást rontja. Emiatt a mountain bike adottságai kevésbé alkalmasak hagyományos túrákhoz, a hatékony utazósebesség elérése és megtartása komoly kihívás lehet.
Ez a kategória azoknak való, akik az erdők és hegyek nehezen bevehető szegleteibe kívánnak eljutni vagy adrenalinra éhesen száguldanának a fák közötti csapásokon. Mindent összevetve az egyik legizgalmasabb kerékpáros műfajról van szó, ami rengeteg gyakorlást követel. Ha egy mountain bike-ra esik választásunk, a kitartó edzés és képességfejlesztés mellett kötelezzük el magunkat. Újrakezdő bringások számára bátor és tiszteletreméltó választás.
Természetesen tucatnyi más kerékpárfajta létezik még: city bike, öröktekerős (fixie), bmx. triál, triatlon, time trial, összecsukva hordozható, és még hosszú a sor. A különböző kategóriák között rengeteg átjárás lehetséges, tehát érdemes elmélyülni a témában.
Ha többet szeretnétek tudni a kerékpárok csodálatos világáról, kövessétek cikksorozatunk szombatonként megjelenő új részeit. És pattanjatok nyeregbe! Ne feledjétek: amikor a pedált tapossátok, a Földet hatjátok körbe!
Nyitókép: 123RF
