“A Tour de France-ot én nyerem... ha meg nem gyilkolnak, mielőtt Párizsba érek” Hős volt vagy csaló a francia körverseny első győztese?
Rendes hivatására nézve Maurice Garin egyszerű kéményseprő volt, alacsony termete különösen alkalmassá tette őt erre a munkára. Itália legkisebb tartományában, a Franciaországgal határos Aostában született 1871-ben. Peter Cossins, az egyik legavatottabb kerékpáros sportszakíró szerint, a szegény sorban élő család adta kéményseprőtanoncnak a kis Maurice-t cserébe egy hatalmas korong sajtért. A kéményseprők átcsempészték őt Franciaországba, ahol a brigád könnyebben talált megélhetést. A heves természetű fiatalemberré serdülő Garin figyelmét korán felkeltette az akkoriban egyre nagyobb népszerűségnek örvendő kerékpársport. Feljegyezték, hogy szédült tempóban közlekedett az utcákon bringájával - mintha folyton versenyezne valakivel. Nem volt tehát semmi meglepő abban, hogy nemsokára már egy helyi klub biztatta: induljon igazi megmérettetéseken is.
Fotó: Alamy
Garin eladta első kerékpárját, és egy könnyebbet vásárolt, ami ugyan még mindig 16 kg-ot nyomott, de már pneumatikus gumikkal rendelkezett. Egyik első versenyén azonnal az élre tört, ám hamarosan defektet kapott. Amikor meglátta, hogy az egyik segítő egy tartalék kerékpárral vár egy riválisra az út szélén, se szó, se beszéd felpattant a bringára, és azon folytatta a versenyt. Végül tíz perces előnnyel nyert, visszaadta a kerékpárt, és visszakutyagolt a sajátjáért.
Nem sokkal később a lakhelyétől nem messze rendeztek viadalt. Amikor Garin nevezni akart, kiderült, hogy a szervezők csak profikat engednek a rajtvonalhoz. Őt azonban nem tántorította el ez az apróság: megvárta, amíg a versenyzők elindulnak, majd utánuk száguldott, és mindenkit megelőzött. Kétszer elesett, de így is a profik előtt ért célba. A közönség lelkesen ünnepelte őt, ám a szervezők megtagadták tőle a győztesnek járó pénzdíjat. Vigaszdíjként a nézők soraiban csinos összeget gyűjtöttek össze a számára.
Fotó: Alamy
A századforduló éveiben az országúti kerékpáros versenyek egyre hosszabb állóképességi próbákká váltak - ezek csúcspontja lett aztán a Tour de France. Garin első, már profiként jegyzett versenye is egy ilyen extrém erőpróba volt. Az Eiffel-torony lábainál rendezett futam egy körpályán zajlott, és a tét az volt, hogy ki tud nagyobb távot megtenni 24 óra alatt.
A versenyzők az akkori szokás szerint különböző járművek szélárnyékában tartották a tempót. Az esemény februárban került megrendezésre, és a hideg miatt rengetegen adták fel a versenyt. Míg a többi versenyző ellátmányában előkelő helyen szerepelt a vörösbor, addig Garin jóval tudatosabb étrendet választott: forró csokoládét, tápiókát, rizst, sertéskarajt és főtt tojást fogyasztott. Ezeket fejelte meg - franciás vérmérséklettel - némi kávéval kevert pezsgővel és... osztrigával! Garin 24 óra alatt 701 km-t tett meg (!), 49 km-rel megelőzve az egyetlen másik célba érkező versenyzőt.
Fotó: Alamy
1903-ban került megrendezésre az első Tour de France. Az addig létező versenyektől eltérően a Tour szakaszos verseny volt. 19 napig tartott, és a győztes gazdagon térhetett haza. “A győztes 3000 frank nyereményt kapott – írja Cossins -, a fizikai munkások átlagos napi bére akkoriban körülbelül 5 frank volt. Tehát 3000 frank – azaz 3000 frank nyeremény három hét munkáért – hatalmas összegnek számított.”
A verseny kiélezettnek ígérkezett. A legesélyesebbnek 10 profi versenyzőt kiáltottak ki. A többi 40-50 reménykedő amatőr között hentesek, pékek és gyertyaöntők álltak rajthoz. A kerékpárok nehezek és nehézkesek voltak. Kevesen rendelkeztek megbízható fékekkel, ha egyáltalán voltak ilyenek. A gumik könnyen defektesek lettek, aszfaltutak pedig nem léteztek.
Fotó: Alamy
Maurice Garin a La Francaise nevű csapat színeiben állt rajthoz, és a jegyzőkönyvekben rögzített tények szerint több szakaszon diadalmaskodott, végül a végső győzelmet is megszerezte. Ő maga így nyilatkozott:
“A 2500 km, amit most megtettem, hosszú, szürke és monoton vonalnak tűnik, ahol semmi sem tűnt ki a többi közül. Sokat szenvedtem az úton; éhes voltam, szomjas, álmos, Lyon és Marseille között zokogtam... de semmi sem lepett meg különösebben... Egyetlen dolog maradt meg az emlékezetemben: látom magam, a Tour de France kezdetétől fogva, mint egy lándzsákkal átlyuggatott bikát, aki vonszolja magával a lándzsákat, és soha nem tud szabadulni tőlük.”
A Tour de France első kiadása azonnal óriási érdeklődést váltott ki, és Garin népszerűsége az egekbe szökött. Mindez elnyomta azokat a hangokat, amelyek a verseny valódi képét igyekeztek volna a közönség elé tárni. Mivel akkoriban a média nem követhette a küzdelem minden méterét, a versenyzők a táv jelentős részét magukra maradva, amúgy “entre nous” tették meg. Hogy mi történhetett ezeken a szakaszokon valójában, arról csupán a versenyzők és az útszéli bámészkodók szóbeli beszámolói árulkodtak.
Fotó: Alamy
Peter Cossins kutatásaiból meghökkentő kép tárul elénk az első Tour de France alatt történt eseményekről. A Bostoni Egyetem rádióállomásának, a WBUR-nak adott interjújában így idézte fel az egykori küzdelmet:
„A verseny ötödik szakaszán, amely Bordeaux-ból Nantes-ba vezetett, négy versenyző – mindannyian a La Française támogatásával – elszökött a többiektől. Már majdnem Nantes-ba értek, amikor Garin így szólt három társához: „Sajnálom, fiúk, de ma én fogom megnyerni ezt a szakaszt.” Már így is vezetett a versenyen. De az egyik társuk, Fernand Augereau, egy másik francia, csak odafordult hozzá, és így válaszolt: „Hát, szerintem én is nyerhetek. Miért hagynám, hogy te nyerj?” Augereau megbánta, hogy feltette ezt a kérdést. Garin megparancsolta a La Française egyik másik tagjának, hogy lökje le Augereau-t a kerékpárjáról, amit a fickó meg is tett.
Augereau nem tágított, újra felpattant a kerékpárra, és végül utolérte a többieket. Garin látta, hogy közeledik, és újra azt mondta a társának: »Lökd le megint!« Ugyanez történt, Augereau ismét a földre zuhant. És ezúttal Garin egy határozottabb lépést is tett: leugrott a saját kerékpárjáról, megragadta Augereau- jét, fel-le ugrált a kerekein, és darabokra törte őket, így a kerékpár teljesen használhatatlanná vált. Aztán hárman elhajtottak.
Voltak nézők az út szélén, akik látták az esetet. És állt egy úr is, aki annyira megrémült, hogy odaadta a saját kerékpárját Augereau-nak, aki felpattant rá, és újra üldözni kezdte a másik hármat...”
Fotó: Alamy
Hogyan maradhatott mindez titokban? A Tour de France hirtelen megszülető presztízse, és a hatalmas érdeklődés miatt a szerevezők számára különlögesen fontossá vált a győztes Garin és a verseny makulátlan imázsa. Egy igazi hőst akartak felépíteni az újságok hasábjain - olyat, akinek a becsületességéhez nem fér kétség, és akiért a nagyközönség lelkesedni tud. A La Francaise csapatnak is érdekeltsége volt a verseny szervezésében, így ők vélhetően könnyen szemet hunytak a bajos részletek felett.
Az útszéli eseményeket számonkérő hangokat egyszerűen elhallgattatták.
1904-ben, a Tour második évében, a “piszkos hadviselés” vészesen elharapózott. Az útszéli eseményeket látva most már a nézők is kivették a részüket a csetepatékból. Fákat döntöttek az útra, lefogták egy-egy kedvencük vetélytársát, sőt, fizikailag is bántalmaztak versenyzőket. Magát Garint is földre terítették és kövekkel hajigálták meg. “A Tour de France-ot én nyerem... ha meg nem gyilkolnak, mielőtt Párizsba érek” - mondta Garin.
sirA csalárd praktikák fékevesztve terjedtek a versenyzők között. Voltak, akik szögeket és egyéb éles tárgyakat dobtak az útra, hogy a riválisaik defektet kapjanak. Voltak, akik vonatra szálltak, és úgy utaztak egyik városból a másikba. Voltak, akiket motorosok és autósok vontattak. Az is előfordult, hogy egy versenyző pisztolyt rántott társára, és így utasította őt maga mögé.
Garin - ahogy megjósolta - elsőként ért a párizsi célba, megvédve címét. Csakhogy az ünneplés ezúttal elmaradt, az útközben történt atrocitásokat már nem lehetett szőnyeg alá söpörni. A szervező bizottság visszamenőleg kizárta minden szakasz győztesét és az összesítésben első négy helyen végzett versenyzőt. Győztesnek az ötödik helyen befutott Henri Cornet-t hirdették ki. Garint nem csak pénzdíjától fosztották meg, de a diszkvalifikálással nimbuszát is összetörték.
Maurice Garin sportpályafutása véget ért a botránnyal. Hivatalosan ugyan mindig tagadta az ellene felhozott vádakat, de élete későbbi szakaszában állítólag beismerte, hogy sportszerűtlenül versenyzett. Erről azonban megint csak anekdotákból és kocsmai beszámolókból van tudomásunk.
Akárhogy is volt, Maurice Garin személyében valószínűleg a kor egyik legnagyobb bringásáról beszélünk, aki szenvedélyesen szerette a kerékpársportot. Korai eredményei világosan tanúskodnak erről. Hogy a Tour de France éppen megszülető legendája, a nagyközönség várakozásainak roppant súlya, a szenzációra éhes média nyomása milyen módon torzította az első versenyek tisztaságát, és hogy Maurice Garin cinkos-e mindebben, vagy csupán az eseményekkel sodródó figura, az megérne egy hosszabb tanulmányt.
Minden szombaton új cikkel jelentkezünk a kerékpározásról. Ne felejtsétek: amikor a pedált tapossátok, a Földet hajtjátok körbe!
