Egészség

Női hormonjaink védelmezője, a nőiesség évezredes szimbóluma: a barátcserje nem csak a neve miatt jó barátunk

Egy véletlen találkozásnak köszönhetően ismertem meg. Nem tudtam, honnan jött és milyen tulajdonságai vannak. Egyszerűen csak megfogott, ahogy ott árválkodott többi társától távol, magányosan. Megsajnáltam kis termetét, gyenge ágait, ezért magamhoz vettem. „Lesz, ami lesz”- érzéssel telve ültettem el a terasz oldalához, hogy közel legyen hozzám, hogy kellő figyelemmel tudjam gondozni a nőiesség egyik ékes szimbólumát: a Szeméremfát, azaz a barátcserjét.

Alig volt magasabb, mint fél méter. Kimerült ágai talán az utolsó erejükkel küzdöttek a túlélésért. Tartójából kiemelve sűrű gyökérzete az éltető vízért kiáltott, ezért nem volt idő a késlekedésre. Háromszoros ültetőgödröt ástam, alá trágyával kevert földet szórtam, alaposan meglocsoltam, majd tápanyagdús termőfölddel borítottam. És bíztam a sikerben. Mindennap meglátogattam, gondoztam, mígnem egyszercsak azt vettem észre, hogy a kis árvából egy majd’ kétméteres életerős, illatos cserje lett. Nyáron erőtől duzzadva hozza újabb és újabb csodaszép lila virágfüzéreit, amelyek nem restek védelmet nyújtani a meleg idő kellemetlen vérszívói ellen sem.

De nemcsak szúnyogriasztó hatásáról ismert növény. Az ókorban állítólag a férfiak szexuális vágyának csökkentésére alkalmazták.

A későbbi írásos emlékek is ezt támasztják alá: a cölibátust fogadó szerzetesek a barátcserje kivonatát fogyasztották fogadalmuk megtartásának érdekében. A görög mitológia szerint Zeusz felesége, Héra barátcserje alatt látta meg a napvilágot. Ezekben az időkben szimbolikus jelentéssel is felruházták: a monogám házasság jelképévé vált. De nemcsak a lelket, a testet is megmozgatta. A növény drogját már Hippokratész is használta gyulladások és fertőzések kezelésére.

 

Dioszkoridész „De Materia Medica” című művében arról ír, hogy a növény magja hatásosnak bizonyul rovarcsípés, méhgyulladás kezelésében, illetve vízhajtó és női ciklust pozitívan befolyásoló tulajdonságokkal is rendelkezik. Pár évszázaddal később úgy vélik, hogy teája béltisztító, és elmulasztja a migrént. Már ekkor alkalmazzák alvászavarok és epilepszia ellen.

A középkorban kezdték igazán felfedezni magjának élvezeti értékét: borshoz hasonló magocskákat fűszerként használták.

A 17. században főleg női bajok gyógyítására, tejelválasztás fokozására vetették be. A modern korban már klinikai kísérletek is bebizonyították a korai századok megfigyeléseinek helytállóságát: a barátcserje kitűnően alkalmazható menstruációs rendellenességek és emlődaganatok kezelésére. Hatóanyagai csökkentik a prolaktin szintet, és a progeszteron hiány okozta hormonháztartási zavarok gyógyítására is alkalmazhatóak. Ilyen lehet a hőhullám, érzelmi ingadozások, feszültségérzet, depresszió, fájdalmas menstruáció. A barátcserje összetett hatásmechanizmusokat képes kifejteni: lehetővé teszi, hogy szervezetünk megtalálja a természetes egyensúlyt.

Bár a növény hatóanyagait a legtöbb esetben étrendkiegészítők formájában dobják piacra, tudnunk kell róla, hogy olaja külsőleg alkalmazva is képes jótékony hatást kifejteni: a menstruáció okozta alhasi fájdalmak enyhítésében kiemelkedő szerepet játszhat. Bőrápoló készítményekben tisztátalan bőr és pattanások kezelésére alkalmazzák, de a kifejezetten nőknek megalkotott barátcserje krémek ugyanazt a hatást hirdetik, mint kapszulás társaik: progeszteronszint normalizálására, menstruációs zavarok esetén, változókori tünetek fellépésekor,

meddőség kezelésére és petefészekproblémák gyógyítására ajánlják.

Két teáskanálnyi magjára öntsünk 300 ml forró vizet, majd hagyjuk állni tíz percet. Az így elkészített tea bármely fent említett problémára alkalmazható. Ha nem vagyunk a teák elkötelezett hívei, szárított magjait őrleményként is fogyaszthatjuk, ilyenkor joghurtba, turmixokba vagy sós krémekbe keverhetjük.

Az egykor magányos kis bokrocska ma már többedmagával mutatja meg minden őszelőn a természet elképesztő erejét. Mert a kis bokrot újabb és újabb követte, hogy együtt borítsák pompás virágokba és kellemes illatfelhőbe a nyarat, hogy az ősz elején megérleljék különleges hatásokkal bíró bogyóikat. A szeptember végén, október elején szüretelt és kiszárított magok egész télen készen állnak arra, hogy gyógyírként szolgáljanak testnek és léleknek. 

Ajánljuk még:

Szegfűszegillatú nyúlláb vagy erdei gyömbérgyökér – mindenféle veszélyek távoltartója

A középkorban a „herba benedicta” nevet kapta, ugyanis a gonosz teremtmények és a veszélyek távoltartására használták. A Geum urbanum, azaz az erdei gyömbérgyökér számos tulajdonságából adódóan a késő ősz és a téli hónapok kedvelt fűszer- és gyógynövénye. Jellegzetes és aromás illatával egyértelműen tudomásunkra adja: nem rokona a sokak által ismert és kedvelt gyömbérnek – de annál közelebb áll a hideg évszakok egyik kedvencéhez, a szegfűszeghez. Hogy miért? Nemsokára kiderül!