„Egy uniós irányelv szerint a vérellátó központoknak fokozottan oda kell figyelnie a szúnyogok által terjesztett járványok időszakában. Ugyanis emberről emberre nem terjednek ezek a vírusok, de egy esetleges vérátömlesztés, műtét alatti véradás során a kórokozó átjuthat a vérrel” – dr. Kurucz Kornélia kutató úgy gondolja, ennek az uniós irányelvnek való megfelelés lehetett a felhívás hátterében. „Az ázsiai tigrisszúnyog egy idegenhonos inváziós rovar, ami agresszív terjedésének köszönhetően Európa-szerte jelen van, és Magyarországon is megtelepedett. Már több éve a kutatók látókörébe került, nyomon követjük őket, emellett az elmúlt években további két inváziós faj, a japán bozótszúnyog, valamint a koreai szúnyog is jelen van hazánkban."
Ehhez érteni kell, hogy vannak olyan vírusok, amelyek nem közvetlenül emberről emberre terjednek, hanem vektorállatokon keresztül – ilyen a kullancs, a szúnyog, a csípőlégy. A szúnyogok által terjesztett kórokozók a nőstény szúnyog csípésekor, azaz vérszíváskor, a szúnyog fertőzött nyálával adódnak át a gazdaszervezetnek, például az embernek. A fertőzéshez az szükséges, hogy előzőleg a szúnyog egy már fertőzött gazdaszervezettől szívjon vért. A Nyugat-nílusi láz vírusa kapcsán fontos hangsúlyozni, hogy alapvetően madarak körében cirkulál a szúnyogok közvetítésével. Mi emberek (és a lovak is) úgynevezett végső vagy véletlen gazdák vagyunk.
„A szúnyogok körében pedig úgy tud tovább terjedni a vírus, hogy a fertőzött nőstényszúnyog a tojások lerakásával az utódainak átadja, bennük már jelen lesz a kórokozó, és ha elszaporodik a vírus az adott szúnyog populációban, akkor kialakulhat egy emberekre veszélyes kockázati terület” – magyarázza a szakember.
Olaszországban, illetve Franciaországban már kapcsolatba hozták a tigrisszúnyog széleskörű jelenlétét a különböző szúnyogok által terjedő betegségekkel, de itthon egyelőre a dalos vagy más néven közönséges szúnyog tekinthető a Nyugat-nílusi láz vírus fő vektorának, vagyis hordozójának. Magyarországon idén tizenegy megbetegedés volt, a csúcsszezon pedig az augusztus vége. Az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) interaktív térképén meg lehet nézni, hol mennyi fertőzés, illetve haláleset zajlik le.
Tigrisszúnyog. Fotó: Csiba Rebeka
„Szeretnénk felhívni a lakosság figyelmét arra, hogy nem kell pánikolni, de oda kell figyelni. Hiszen a hazánkba is érkező új szúnyogfajok vektorai lehetnek olyan egzotikus kórokozóknak, amelyek még nincsenek jelen Európában, és akár a meglévő betegségeket is hatékonyabban tudják terjeszteni. Olyan, emberekre veszélyes trópusi betegségek terjesztői lehetnek, mint például a dengue, a Chikungunya-láz vagy a zika-vírus” – sorolja Kurucz Kornélia.
De hogyan kerülnek ide ezek a vektorállatok és az általuk terjesztett kórokozók? A klímaváltozással.
Ma már nem kell egzotikus országba utazni ahhoz, hogy egzotikus betegségre tegyünk szert.
Elkezdtek nálunk olyan fajok is megjelenni, amelyek képesek számunkra eddig ismeretlen vírusokat is terjeszteni.
„Az érintett betegségek felismerésében a hazai orvosok is új feladat előtt állnak, nekik is fel kell készülniük. Ezért fontos nekünk magunknak is odafigyelünk, ha például a nyári időszakban influenzaszerű megbetegedés tüneteit tapasztaljuk, hiszen ilyenkor ez egyáltalán nem tipikus. Kullancs esetében általában észrevesszük a csípést, így azt tudjuk jelezni az orvosnak, mint a fertőzés esetleges forrását. Szúnyog esetén ez szinte esélytelen, gondoljunk bele, hány szúnyog csíp meg nap mint nap a nyár folyamán. Ha tehát szokatlan tüneteket tapasztalunk, ne pánikoljunk, hanem menjünk el orvoshoz” – magyarázza a biológus.
A nyugat-nílusi láz fertőzést csak tünetileg lehet kezelni, de a Chikungunya lázra vagy a zika-vírusra sincs jelenleg védőoltás, mindössze a Dengue és a sárgaláz vírusok ellen tudunk oltással védekezni.
Mindezért lenne fontos sokak szerint a szúnyogírtás – ám többen úgy érezik, mintha ez mostanában el-elmaradna. Csakhogy ez nem igaz, a mérések szerint kevesebb a szúnyog: a benyomásunk téves. A biológus szerint erre is megvan a magyarázat.
„Azért érezzük, hogy több a szúnyog, mert máshogy viselkednek a hazai és máshogy az inváziós fajok.
A „mieink” akkor kezdenek csípni, amikor lemegy a nap, vagy az árnyékos, vizes helyeken. A betolakodók viszont nappal is akcióba lépnek, ezért szubjektíve úgy érezzük, mintha több támadás érne minket” – magyarázza Kurucz Kornélia.
Kurucz Kornélia. Fotó: Csontos Szabolcs
Ide kapcsolódik a szúnyoggyérítés témája, ami nagyon fontos, és mi, egyszerű, hétköznapi halandók is kivehetjük belőle a részünket, ha a saját lakókörnyezetünkben mindent megteszünk, hogy ne kelhessenek ki a lárvák. Az inváziós fajok például kimondottan a ház körüli tenyészőhelyeket szeretik, főleg a tigrisszúnyog. Egy kis esővíz a ponyván, egy eltömődött ereszcsatorna, az öntözőkannában hagyott víz, vagy a homokozóban felejtett gyermekjátékokban felgyülemlett víz kiváló táptalajt jelent. Ha hetente egyszer átnézzük ezeket a helyeket, és a felgyűlt vizet kiöntve megakadályozzuk a lárvák fejlődését, már rengeteget tettünk az ügy érdekében. Ha esővizet gyűjtünk például locsoláshoz, akkor érdemes letakarni a gyűjtő edényt, hordót szúnyoghálóval, így nem fér hozzá a nőstényszúnyog.
A központi, kémiai gyérítésnek sok negatív hatása van. Az egyik, hogy a vegyszer nem szelektál, tehát
minden, szúnyoghoz hasonló méretű rovart elpusztít, amelyet elér.
Vagyis a hasznos rovarok is áldozatul esnek az irtásnak. Másrészt a kémiai szer csak a repülő, kifejlett példányokat érinti, az előbb említett, ház körüli lárvákat nem.
Tehát hatékonyabb lenne a lárvagyérítés, ráadásul azt biológiai szerrel is meg lehet oldani: ezt a vízbe juttatják, ahol a szúnyog lárvák elfogyasztják és a tápcsatornájukban válik csak toxikussá, megfelelő adagolás mellett más szervezeteket nem károsít. Tehát környezetvédelmi oldalról is kedvezőbb. Nem utolsósorban, a kémiai szer hosszú távú és egyoldalú alkalmazása rezisztencia kialakulásához vezet, aminek következtében egyszerűen nem lesz hatásos a szer a szúnyogokkal szemben. Ez sajnos már számos európai országban beigazolódott.
Nemcsak a szúnyogok gyérítéséből, a megállításukból is kivehetjük a részünket. Mindehhez nem kell más, mint az okostelefonunk és a figyelmességünk: a Mosquito Alert nevű tudományos kezdeményezés kifejezetten az inváziós fajokra fókuszál. „Ez egy közösségi „citizen science” kezdeményezés, ami egész Európában zajlik. Itthon Szúnyogmonitor néven találkozhatnak az emberek ezzel a programmal. Mi, kutatók ugyanis megpróbáljuk feltérképezni a fajok jelenlétét, de nem tudunk mindenhova elmenni és monitorozni. A lakosság viszont tud ebben segíteni, hogyha inváziós szúnyoggal találkoznak, próbáljanak meg fotót készíteni róla, és azt beküldeni a mobil applikáció segítségével” – mondja Dr. Kurucz Kornélia.
Az inváziós fajok feltűnő kinézetűek, így bárki számára könnyen felismerhetőek, a program honlapján pedig képek is vannak róluk. Az app felületen meg tudjuk adni a fotó beküldésekor, hogy pontosan hol és mikor találkoztunk az adott szúnyoggal. Az adatokkal Európa-szerte körülbelül hatvan kutató dolgozik, fotó alapján azonosítják, hogy az észlelt szúnyog valamelyik inváziós fajhoz tartozik-e, így nagyon sok információt tudnak szerezni a fajok elterjedéséről. Minden esetben adnak visszajelzést is a résztvevőknek, hogy amit beküldtek, az pontosan milyen állat volt. Ez önmagában még nem állítja meg a szúnyogok terjedését, viszont a kutatóknak fontos ahhoz, hogy hol és miként avatkozzanak be, akár gyérítési javaslatokkal. A témáról és az itthoni adatokról a szunyogmonitor.hu oldalon lehet többet olvasni.
Ajánljuk még:
„Minden megpróbáltatástól csak erősebb lettem” – Szabival, a pékkel beszélgettünk
Magyarország András-naptól vízkeresztig is nagyon finom – Borbás Marcsival új könyvéről beszélgettünk
Kovász, ami sosem fog kiszáradni – Gáll Tímeával és Gáll Leventével beszélgetünk
