Egészség

Egzotikus téli gyógynövények, amik fűszerként is megállják a helyüket

„Nem csak gyógy-, de fűszer is!” – mondják még ma is sokszor azokra a növényekre, melyeket a gyógyászatban és a konyhában egyaránt felhasználhatunk. Az, hogy ezeket gyógyászati vagy kulináris célra vetjük be, csupán döntés kérdése, szerencsés esetben azonban a két cél egyszerre érvényesülhet! Annak ellenére, hogy a hagyományos ünnepi asztalon a régiségben – érthető okokból – elsősorban a saját környezetünkben is megtalálható növények kaptak helyet, most néhány távoli vidékeken honos fűszert listáztunk.

A fahéj egy népes növénynemzetséghez tartozó fafajok kérgéből készült fűszer, melyekkel természetes társulásokban leggyakrabban ázsiai (Ceylon, Kína) területeken találkozhatunk. A keleti orvoslásban fűtő hatású gyógynövényként tartják számon, míg nyugaton elsősorban a bélrendszer és a szájüreg problémáinak kezelésére, megelőzésére javasolják fogyasztását. Hatóanyagainak köszönhetően kiváló gyulladáscsökkentő, de baktériumok okozta fertőzéseket is kezelhetünk vele. Már csak azért is érdemes elővenni, mivel enyhe vércukorszint-csökkentő hatása okán az ilyenkor jellemzően megnövekvő cukorbevitel káros hatásait némileg kompenzálni tudja.

Az ókori kelet egyes vidékein az ánizs akkora kereskedelmi értéket képviselt, hogy valutaként is használták. Az illóolajban gazdag növényből nemcsak orvosságot és fűszert, de párlatokat is készítettek, melyek talán leghíresebbje a Görögországban méltán népszerű ouzo. A gyógyászatban elsősorban az emésztőrendszer segítőjeként tartjuk számon, emellett azonban izomlazító és idegnyugtató hatása is ismert. Kúraszerűen féreghajtásra használhatjuk, azonban erre a célra érdemes egyéb növénnyel keverni, például az ürömfélékkel, vagy éppen a dióval!

Szegfűszeg nélkül ma már forralt bort talán el sem tudunk képzelni. Ehhez a fűszerhez ma már szinte bárhol könnyen hozzájuthatunk, azonban a növény szaporítóanyagát egészen a 18. századig

kizárólag halálbüntetés terhe mellett csepészhették ki őshazájából, az Indonéz szigetvilághoz tartozó Maluku-szigetekről.

A busás haszon reményében sokan kockáztattak, mivel egy erős fájdalomcsillapító hatású, izom- és fogfájás esetén is jól használható, magas illóolaj-tartalmú növényről van szó! (Illó)olaját és a növényből készült fűszert nagy értékű áruként a világ minden részére szállították.

A szintén kínai területekről származó gyömbér már a középkori kereskedelemben is értékes árucikknek számított. Használatát és fogyasztását a kínai orvoslásban szinte minden formában javasolják: nyersen rágcsálva, inhalálva, vagy éppen főzetként is segíti a gyógyulást. A nyugati orvoslás elsősorban gyomorerősítő, hányinger-csillapító gyógynövényként tartja számon, fűtő hatását megfázásos időszakban, illetve immunerősítésre is használhatjuk.

Végezetül ejtsünk szót a citrusfélék nemzetségébe tartozó narancsról is, amelynek a világon ma már számtalan termesztett változata létezik. Bár hazánkban a karácsonyi ünnepkörbe igazán csak az elmúlt fél évszázadban került be, ma már sok helyen elképzelhetetlen nélküle a karácsonyi asztal. A gyümölcs külső héja jelentős mennyiségben tartalmaz illóolajat, amely a héj lepucolása során felszabadulva kellemes illatot áraszt. A gyógyászatban olaját és gyümölcsét egyaránt használhatjuk, kiváló étvágyjavító és gyomorerősítő, de az emésztést is serkenti. Egy Nyugat-Indiában termő fajta narancs héja a „kürasszó”, melyből hasonló nevű likőr, és narancsos csokoládék is készülnek.

Ajánljuk még:

Miasszonyunk szalmája, amivel sajtot is festettek – a titokzatos tejoltó galaj

A tejoltó galaj (Galium verum) száraz rétek, útszélek, mezők és legelők évelő növénye, amellyel Európa-szerte találkozhatunk. Próbálták már sok mindenre: sajtokat festettek vele, oltóenzimként alkalmazták, pajzsmirigy betegségeket gyógyítottak vele, de olyan is volt, hogy tiltólistás fajként kerülték a vele történő érintkezést. Hogy miért ez a kettősség, és mit kell tudnunk a tejoltó galajról, annak igyekszünk most részletesen utána járni.