Egzotikus téli gyógynövények, amik fűszerként is megállják a helyüket

A fahéj egy népes növénynemzetséghez tartozó fafajok kérgéből készült fűszer, melyekkel természetes társulásokban leggyakrabban ázsiai (Ceylon, Kína) területeken találkozhatunk. A keleti orvoslásban fűtő hatású gyógynövényként tartják számon, míg nyugaton elsősorban a bélrendszer és a szájüreg problémáinak kezelésére, megelőzésére javasolják fogyasztását. Hatóanyagainak köszönhetően kiváló gyulladáscsökkentő, de baktériumok okozta fertőzéseket is kezelhetünk vele. Már csak azért is érdemes elővenni, mivel enyhe vércukorszint-csökkentő hatása okán az ilyenkor jellemzően megnövekvő cukorbevitel káros hatásait némileg kompenzálni tudja.

Az ókori kelet egyes vidékein az ánizs akkora kereskedelmi értéket képviselt, hogy valutaként is használták. Az illóolajban gazdag növényből nemcsak orvosságot és fűszert, de párlatokat is készítettek, melyek talán leghíresebbje a Görögországban méltán népszerű ouzo. A gyógyászatban elsősorban az emésztőrendszer segítőjeként tartjuk számon, emellett azonban izomlazító és idegnyugtató hatása is ismert. Kúraszerűen féreghajtásra használhatjuk, azonban erre a célra érdemes egyéb növénnyel keverni, például az ürömfélékkel, vagy éppen a dióval!

Szegfűszeg nélkül ma már forralt bort talán el sem tudunk képzelni. Ehhez a fűszerhez ma már szinte bárhol könnyen hozzájuthatunk, azonban a növény szaporítóanyagát egészen a 18. századig

kizárólag halálbüntetés terhe mellett csepészhették ki őshazájából, az Indonéz szigetvilághoz tartozó Maluku-szigetekről.

A busás haszon reményében sokan kockáztattak, mivel egy erős fájdalomcsillapító hatású, izom- és fogfájás esetén is jól használható, magas illóolaj-tartalmú növényről van szó! (Illó)olaját és a növényből készült fűszert nagy értékű áruként a világ minden részére szállították.

A szintén kínai területekről származó gyömbér már a középkori kereskedelemben is értékes árucikknek számított. Használatát és fogyasztását a kínai orvoslásban szinte minden formában javasolják: nyersen rágcsálva, inhalálva, vagy éppen főzetként is segíti a gyógyulást. A nyugati orvoslás elsősorban gyomorerősítő, hányinger-csillapító gyógynövényként tartja számon, fűtő hatását megfázásos időszakban, illetve immunerősítésre is használhatjuk.

Végezetül ejtsünk szót a citrusfélék nemzetségébe tartozó narancsról is, amelynek a világon ma már számtalan termesztett változata létezik. Bár hazánkban a karácsonyi ünnepkörbe igazán csak az elmúlt fél évszázadban került be, ma már sok helyen elképzelhetetlen nélküle a karácsonyi asztal. A gyümölcs külső héja jelentős mennyiségben tartalmaz illóolajat, amely a héj lepucolása során felszabadulva kellemes illatot áraszt. A gyógyászatban olaját és gyümölcsét egyaránt használhatjuk, kiváló étvágyjavító és gyomorerősítő, de az emésztést is serkenti. Egy Nyugat-Indiában termő fajta narancs héja a „kürasszó”, melyből hasonló nevű likőr, és narancsos csokoládék is készülnek.