„Kedves Szülők, Nagyszülők, Internet Népe! Közeleg a karácsony és sokan ajándékokat fognak adni szeretteiknek. Emiatt szeretném felhívni egy nagyon fontos tényre a gyerekeket, de főleg a babákat megajándékozókat. A téma nagyon egyszerű: Dobd ki a bébikompot! És ne is vegyél ilyet!” – kezdi sokakhoz eljutott sorait a doktor.
A bébikomp – ami körül az utóbbi években egyre több vita alakul – egy műanyag kis asztalhoz hasonlít, melynek közepén egy beülőbe teszik a babát, akinek a lábai épphogy leérnek a földre, így leginkább lábujjhegyen lépkedve gurul a komppal ide-oda. A szerkezetben egy kis tálca is körülveszi a tipegőket, melyen mindenféle színes, nyomogatós, zenélős fejlesztőjáték van.
Miért káros?
Az elsőre megnyerő járássegítőnek kikiáltott eszköz ellenben nemhogy nem tanítja meg járni a babát, de:
- azzal, hogy folyamatosan kitámasztja a medence és a törzs izmait, még gátolja is azoknak fejlődését, pedig szükség van rájuk a felegyenesedéshez.
- Másrészről mivel a babák a kompra támaszkodnak, sokszor elmarad a motiváció, az akarat, hogy maguktól felálljanak.
- a komp inkább hátráltatja őket mozgásfejlődésben, ezért idővel a pszichés és a mentális státuszukra is negatív hatással lehet.
- Veszélyes lehet a komp olyan szempontból is, hogy arra támaszkodva a baba elérhet veszélyes tárgyakat, melyekkel megsebesítheti magát.
- A doktor szerint nagyobb az esélye egy-egy lépcsőről legurulásnak is egy ilyen komppal, hiszen a baba nem látja a tálcától a földet.
Ezek az érvek nem újdonságok. Kanadában teljesen betiltották, Amerika több államában is évek óta tiltólistán van ez az eszköz. Természetesen itthon is rendszeresen hallani, olvasni egy-egy felhívást gyógytornászok részéről; legutóbb Zsíros Brigitta állt ezzel a szülők elé, és a fentieken túl felhívta a figyelmet arra is, hogy a komphasználat közben az egyensúly-érzékelés is sérülhet, később pedig számos csípő- és/vagy gerinctúlterhelést okoz a rosszul megtanult járásminta miatt. Aggályos az is, hogy a kompban való lábujjhegyezés miatt elmaradnak a felállási próbálkozások, a popsira esések, így később egy-egy esésnél nagyobb lehet a sérülés kockázata.
A felsoroltak ellenére rengeteg szülő veszi, és teszi a kompba még mindig kisbabáját. Szeretik, hogy „biztonságban” tudják őket, miközben ők végzik a házimunkát vagy elszaladnak a mosdóba.
Nem utálkozni, informálódni kellene
„Alapvetően nem szoktam a posztjaim alatt vitába bonyolódni, nem azért teszek ki egy felhívást, mert meg akarom azt vitatni, hanem egy olyan információt adok át, ami hiteles, ami ellenőrzött, amire lehet támaszkodni. Amit a közösségi oldalra kiteszek,
az nem vita tárgya, az úgy van”
– mondja Dr. Kőnig Róbert. Természetesen a doktor szavait sokan nem akarták megérteni, meghallani, de ő egészen egyszerűen elintézi ezt a kérdést: a kétkedőknek és „az én is használtam, mégsincs semmi bajom” érvvel védekezőknek azt a hasonlatot szokta mondani, hogy a dédapáink még kukoricacsuhéval törölték feneküket, de ma már léteznek jobb megoldások.
„Amikor eljön hozzánk egy anyuka és elpanaszolja, hogy a másfél éves gyereke lábujjhegyen jár, akkor megkérdezem, hogy van-e otthon bébikomp, mert valószínűleg az az oka. Ha az óvodában, az éves vizsgálatok alkalmával a furán járó gyerekeket gyógytornászhoz küldik, ott is meg fogják kérdezni ugyanezt” teszi hozzá gyermeksebész.
Világ a bébikompon túl
Felhívja rá a figyelmet: a gyermeksebészek, gyermektraumatológusok, az ortopédusok és a gyógytornászok is, azt mondják, hogy „nem jól fejlődik az a gyermek, akit bébikompba tesznek, hiszen kimarad a kúszás, és a medence izmai, a lábizmok és az ízületek is teljesen másként fejlődnek, azokban a hónapokban, amikor ebben a kicsavart pózban tartjuk a gyereket.”
A bébikomp helyett Kőnig doktor szerint vannak sokkal jobb megoldások, melyek biztonságban tartják a babákat és nem gátolják a mozgásfejlődésüket sem. Ilyenek például a járókák, a karámok, melyeknek rácsaiba megkapaszkodva a gyerekek saját erejükből próbálnak ülésből, térdelésbe helyezkedni, majd felállni.
Nem győzi eléggé hangsúlyozni, mennyire
fontos, hogy az összes mozgásfázis kialakuljon,
vagyis ne maradjon ki se a kúszás, se a mászás, se semmi más, ugyanis annak később számos negatív következménye jelentkezhet, például tanulási zavarok formájában. Ennek oka, hogy a mozgásfejlődés során (ideális esetben megfelelően) létrejönnek olyan kapcsolódások a testen, az idegrendszeren belül, amiket használva aztán boldogulni tud a gyermek, például az iskolában.
A doktor szerint azonnal lehet látni egy gyerek mozgáskultúráján, ha hónapokig bébikompban ült. Arra biztatja a szülőket, hogy türelemmel, nyugodtan várják ki a gyerekek mozgásfejlődési ugrásait, mert azok személyenként éppolyan eltérőek, mint ahogy két egyforma ujjlenyomat sincs. És addig is, örüljünk, ha kúszik-mászik-botorkál a gyerek a lakásban – éppen tanul, fejlődik, hogy aztán egészségesen járjon, ha eljön az ideje.
Nyitókép: Jimmy Conover / Unsplash
Ajánljuk még:
„NEM ADHATUNK MAJD A FIUNKNAK TELJES SZABADSÁGOT MINDENBEN” – INTERJÚ GIANNI ANNONIVAL
„NEM VOLT MÁS HÁTRA: ÖNKRITIKÁT GYAKOROLTAM” – EGY ANYA VALLOMÁSA A KARANTÉNBÓL
A LEGSZEBB VERSEK ADVENT IDEJÉRE
Mások gyerekét nevelni: bébiszitterként az álmok országában
2011 nyarán költöztem az Amerikai Egyesült Államokba tanulói vízummal, au pair-ként. Egyik napról a másikra belecsöppentem egy virginiai család életébe, kaptam egy gyönyörű szobát saját fürdőszobával, egy hatalmas terepjárót, amit nem mertem vezetni friss jogosítvánnyal, majd kezembe nyomták az akkor három hónapos kisbabát. Félelmetesnek tűnő, hatalmas kalandban volt részem.
