Esendő jelzővel illetik a szakirodalomban azt a rizikócsoportot, amelynek tagjai rendkívül érzékenyek a környezeti változásokra, fogékonyabbak a fertőzésekre és a mobilitásukat is könnyen elveszítik. Felmérések szerint akár minden harmadik 65 év feletti érintett a betegségben, amely az említett tünetek mellett fokozott stressz-érzékenységgel, izomgyengeséggel, lelassult járással, izolációval, kimerültséggel és csökkent alkalmazkodási, funkcionális képességgel is járhat. Érdekesség, hogy a 65-80 évesek hét százalékát, a 80 évnél idősebbek húsz százalékát érintheti az esendőség-szindróma „tünetmentesen”, azaz klinikai betegség nélkül.
A téma aktualitását és fontosságát nemcsak a szendvics generációra és az egészségügyi rendszerre rakódó teher – egy esendő személy körülbelül másfélszer annyi időt tölt kórházban ugyanazzal a betegséggel, mint egy nem-esendő –, de az elöregedő társadalom problémái is alátámasztják.
Becslések szerint 2050-re a 65 éven felüliek száma a kétmilliárdot is meghaladhatja.
Épp ezért fontos az esendőség fogalmát ismertetni, tüneteiről és prevenciójáról beszélni.
Az esendőség-szindróma fogalmi határai, kérdései máig tisztázatlanok, mondhatni gyerekcipőben járnak az ezzel kapcsolatos kutatások. Annyi bizonyos, hogy először hetven évvel ezelőtt, az 1950-es években jelent meg utalás szintjén a szakirodalomban, és az 1990-es évektől kezdtek el konkrétabban beszélni szindrómaként, betegségként róla.
Az ES-betegek többségénél megfigyelhető a következő állapotjelzők:
· Az egyik legfontosabb tünet az egyéb okkal (fogyókúrával, cukorbetegséggel) nem indokolható testsúlycsökkenés. Ez akkor kóros szimptóma, ha a fogyás mértéke egy év alatt túllépi az öt kilót, vagy a korábbi testsúly öt százalékát.
· Az esendőség másik gyakori jele az izomgyengeség, ami már abban is megnyilvánulhat, hogy az illető a karjai segítsége nélkül nem tud felállni a székből.
· Gyakran megfigyelhető tünet a meglassultság, kimerültség (nem képes egy fordulónyit lépcsőzni, száz métert sétálni), valamint a lassú járás is, amelyet a beteggel egy háztartásban élők könnyen észrevehetnek.
A szakemberek a következő tesztet javasolják, ha az esendőség kritériumait vizsgálnánk a hozzátartozónkon: kérjük meg, hogy segítség, azaz kartámasz nélkül keljen fel a székből, majd tegyen meg négy métert, forduljon meg és üljön vissza a kiindulópontra.
Ha ez húsz másodpercnél hosszabb időtartamot igényel számára, akkor jogosan merül fel az esendőség gyanúja.
Egy másik lehetséges „módszer” az esendőség tesztelésére, ha a hozzátartozónkat fürdés, mosakodás, öltözködés, WC-használat, mozgás és a táplálkozás közben figyeljük, és ha ezek közül négy vagy annál több tevékenység kapcsán segítségre szorul, akkor is nagy eséllyel beszélhetünk esendőségről.
Ha a felsorolt kritériumok közül három vagy több is teljesül, akkor esendőség-szindróma, ha csak egy vagy kettő valósul meg, akkor pedig esendőség-prodroma (pES) valószínűsíthető. A korai felismerés azért lényeges, mert a vizsgálatok azt mutatják, hogy az ES lényegesen jobb előrejelző a halálozás szempontjából, mint maga az életkor: a pES 2–3-szoros, az ES pedig 5–7-szeres halálozási rizikót jelent.
Az ES a 65 feletti lakosság körében a mortalitás huszonnyolc százalékáért felel.
A tünetek láthatóan széleskörűek, multi-dimenziósak, hiszen a testi (krónikus betegségek, meglassultság, gyengeség), lelki (félelem az eleséstől, rossz hangulat, memóriazavar) és a szociális képességekre (elszigetelődés) is hatással vannak. Sok esetben a fiatalos külső leplezheti az esendőség-szindróma meglétét, ám elég egy „apróbb” stresszhelyzet – például húgyúti fertőzés vagy mondjuk a koronavírus bekerülése a szervezetbe –, hogy az egészségügyi állapot hirtelen összeomoljon.
Fontos tudni, hogy az ES kialakulása megelőzhető, folyamata lelassítható, tünetei mérsékelhetők fehérjében, kalciumban és D-vitaminban gazdag, egészségtudatos táplálkozással, testmozgással és életvitellel, preventív szemlélettel, valamint az „elesésbiztos” otthon kiépítésével.
Forrás: ITT
Ajánljuk még:
Semmi se vesszen kárba! Tavasszal is tartósítsunk!
Az idei tavasz szóljon a valódi megújulásról: ebben segít a mediterrán diéta!
Egészséges és változatosan elkészíthető, mégis megosztó zöldség: a kelbimbó
