Az esendőség-szindróma

Egészség

Az esendőség-szindróma

Régi új ismerősként emlegetik az 1950-es években feljegyzett esendőség-szindrómát (ES), amely legfőképp az időskorú, 65 év felettieket és/vagy a krónikus, hosszan tartó betegségekben szenvedőket érinti.

Esendő jelzővel illetik a szakirodalomban azt a rizikócsoportot, amelynek tagjai rendkívül érzékenyek a környezeti változásokra, fogékonyabbak a fertőzésekre és a mobilitásukat is könnyen elveszítik. Felmérések szerint akár minden harmadik 65 év feletti érintett a betegségben, amely az említett tünetek mellett fokozott stressz-érzékenységgel, izomgyengeséggel, lelassult járással, izolációval, kimerültséggel és csökkent alkalmazkodási, funkcionális képességgel is járhat. Érdekesség, hogy a 65-80 évesek hét százalékát, a 80 évnél idősebbek húsz százalékát érintheti az esendőség-szindróma „tünetmentesen”, azaz klinikai betegség nélkül.

A téma aktualitását és fontosságát nemcsak a szendvics generációra és az egészségügyi rendszerre rakódó teher – egy esendő személy körülbelül másfélszer annyi időt tölt kórházban ugyanazzal a betegséggel, mint egy nem-esendő –, de az elöregedő társadalom problémái is alátámasztják.

Becslések szerint 2050-re a 65 éven felüliek száma a kétmilliárdot is meghaladhatja.

Épp ezért fontos az esendőség fogalmát ismertetni, tüneteiről és prevenciójáról beszélni.

Az esendőség-szindróma fogalmi határai, kérdései máig tisztázatlanok, mondhatni gyerekcipőben járnak az ezzel kapcsolatos kutatások. Annyi bizonyos, hogy először hetven évvel ezelőtt, az 1950-es években jelent meg utalás szintjén a szakirodalomban, és az 1990-es évektől kezdtek el konkrétabban beszélni szindrómaként, betegségként róla.

Az ES-betegek többségénél megfigyelhető a következő állapotjelzők:

·         Az egyik legfontosabb tünet az egyéb okkal (fogyókúrával, cukorbetegséggel) nem indokolható testsúlycsökkenés. Ez akkor kóros szimptóma, ha a fogyás mértéke egy év alatt túllépi az öt kilót, vagy a korábbi testsúly öt százalékát.

·         Az esendőség másik gyakori jele az izomgyengeség, ami már abban is megnyilvánulhat, hogy az illető a karjai segítsége nélkül nem tud felállni a székből.

·         Gyakran megfigyelhető tünet a meglassultság, kimerültség (nem képes egy fordulónyit lépcsőzni, száz métert sétálni), valamint a lassú járás is, amelyet a beteggel egy háztartásban élők könnyen észrevehetnek.

A szakemberek a következő tesztet javasolják, ha az esendőség kritériumait vizsgálnánk a hozzátartozónkon: kérjük meg, hogy segítség, azaz kartámasz nélkül keljen fel a székből, majd tegyen meg négy métert, forduljon meg és üljön vissza a kiindulópontra.

Ha ez húsz másodpercnél hosszabb időtartamot igényel számára, akkor jogosan merül fel az esendőség gyanúja.

Egy másik lehetséges „módszer” az esendőség tesztelésére, ha a hozzátartozónkat fürdés, mosakodás, öltözködés, WC-használat, mozgás és a táplálkozás közben figyeljük, és ha ezek közül négy vagy annál több tevékenység kapcsán segítségre szorul, akkor is nagy eséllyel beszélhetünk esendőségről.

Ha a felsorolt kritériumok közül három vagy több is teljesül, akkor esendőség-szindróma, ha csak egy vagy kettő valósul meg, akkor pedig esendőség-prodroma (pES) valószínűsíthető. A korai felismerés azért lényeges, mert a vizsgálatok azt mutatják, hogy az ES lényegesen jobb előrejelző a halálozás szempontjából, mint maga az életkor: a pES 2–3-szoros, az ES pedig 5–7-szeres halálozási rizikót jelent.

Az ES a 65 feletti lakosság körében a mortalitás huszonnyolc százalékáért felel.

A tünetek láthatóan széleskörűek, multi-dimenziósak, hiszen a testi (krónikus betegségek, meglassultság, gyengeség), lelki (félelem az eleséstől, rossz hangulat, memóriazavar) és a szociális képességekre (elszigetelődés) is hatással vannak. Sok esetben a fiatalos külső leplezheti az esendőség-szindróma meglétét, ám elég egy „apróbb” stresszhelyzet – például húgyúti fertőzés vagy mondjuk a koronavírus bekerülése a szervezetbe –, hogy az egészségügyi állapot hirtelen összeomoljon.

Fontos tudni, hogy az ES kialakulása megelőzhető, folyamata lelassítható, tünetei mérsékelhetők fehérjében, kalciumban és D-vitaminban gazdag, egészségtudatos táplálkozással, testmozgással és életvitellel, preventív szemlélettel, valamint az „elesésbiztos” otthon kiépítésével.

Forrás: ITT

Ajánljuk még: 

A BELSŐ NŐ ÚJRAFELFEDEZÉSE: KEZDEK PONTOSAN AZZÁ VÁLNI, AKIVÉ AKARTAM
70 ÉVESEN IS ÚJJÁ LEHET SZÜLETNI! – FILMVÁLOGATÁS AZ IDŐSKORI ÚJRAKEZDÉSRŐL

Nem kell feltétlenül lassú nótákat rakni a B-oldalra – Mert öregedni tudni kell, de jó hír, hogy tanulható!
Ötven fölött az ember szelektál. Mindent. Használati tárgyakat, ismerősöket, tevékenységeket és még talán az emlékeit is. Válogatós lettem én is, bizonyos értelemben. A rossz zenéket azonnal eltekerem, az öt percig unalmas filmeket leállítom, a belealvós könyveket visszarakom a polcra, arra hivatkozva, hogy nincs már olyan sok hátra az életemből, hogy ezek beleférjenek.