Hatvan felől érkezve, a 21-es főúton autózva észrevehetetlen, amint a Zagyva völgyében a Cserhát, de sokkal inkább a Mátra csúcsai hirtelen emelkednek ki a síkságból. Petőfibánya után, Apc mögött a Somlyó-hegy mint egy vízválasztó, úgy áll határkőként az alföld és a hegyvidék között. A mindössze 387 méter magas kiemelkedés bölcsőjében, vászonra illő környezeteben nyugszik a történelmi jelentőségű Apc piciny falucskája.
Egykori erődtemploma ma is vigyázó szemmel őrködik a táj fölött, míg a Mátra „oszlopai” ezernyi természeti kincset őriznek.
Falu a hegyek lábánál
Ahogy sok mátrai település régészeti leletéből ismert, ez a vidék már a bronzkorban is lakott volt. Sáncok és árkok, kerámiacserepek, fegyverdarabok bizonyítják az ember több ezer évvel ezelőtti jelenlétét.
Ezt igazolja az Apc honlapján található információ is: „A falu története egészen az őskorig nyúlik vissza. A feltárt leletek szerint újkőkori település volt ezen a területen. Az avar korból is maradtak emlékek és a honfoglalás idejéből is feltárt sírokat említenek. Az első írásos anyag az 1332-37-es évi pápai tizedjegyzék. Ekkor a község birtokosa Opuz nembeli Detric fia, Gergely. Innen lehet a falu nevének az eredete. A szájhagyomány több névmagyarázattal is szolgál. A XV. századi birtokosai közül a Szántai, Cserői és a Radnóti család ismert. Ebben az időben már fejlett a földművelés és a falu bortizede is jelentős. Mátyás korában ez a terület jól ismert vadászatra alkalmas hely.
A hagyomány szerint a Somlyó hegyén tanította Mátyás király a sólymait vadászatra.
A hegy neve is egy elírás lehet (Sólyom-Somlyó).”
A település egyik legfontosabb látnivalója a Szent István római katolikus templom, melynek alapjai középkori eredetűek. A templom jellege szabadon álló, gótikus eredetű épület, mely a XVIII. században nyerte el mai, végleges formáját. Tornya az 1800-as évek elejéről származik. Körülötte középkori kőfal áll, mely az épület erődtemplom funkciójára utal. A falon még ma is jól láthatóak a lőrésszerű nyílások. Ennek következtében az épület tagja a „Várak a Mátrában” jelvényszerző túramozgalomnak is.
Túra a tengerszemhez
A Széleskő-tóhoz Apc határában, a húsüzem mellett található füves parkolóból lehet a legkönnyebben eljutni. Amennyiben valaki tömegközlekedéssel érkezik, úgy a faluban található buszmegállóból a Jobbágyi település felé vezető műút mellett sétálva van lehetősége eljutni a húsüzemhez. A füves parkolóból akácerdőn át vezet az út, majd egy hirtelen kaptató tartogat izzasztó perceket. A köves emelkedő után egy vegyes, tölgyes-fenyves erdő kíséri a széles utat, majd közvetlenül a sziklakatlanba vezető ösvénnyel párhuzamosan látványos szurdok mellett haladunk el.
A keskeny „sziklakapun” belépve azonnal elénk tárul a tengerszem látványa. A tó vize mélyzölden csillog, nyugalmasan feszül a környező sziklafalak ölelésében. Az egykor gépek zajától hangos táj mára elcsendesült, visszavette a természet, ami az övé.
A Nagy-Hársas és az Apci-Somlyó hegy között elterülő Széles-kő közel 90 évig, az 1800-as évek második felétől az 1900-as évek közepéig működött kőbányaként.
A vulkanikus eredetű, kemény mátrai andezit messze földön híres építőanyag: házfalak, utak, kerítések, teraszok, járdák, kutak és pincék is épültek belőle. Ha végignézünk egy mátrai településen, a legtöbb portán valamilyen módon felfedezhetjük ezt az anyagot. Nem csak a Mátra-vidéken, de kiváló adottságai miatt országosan ismertté vált.
A tó pontos mélysége nem ismert, de egyes információk szerint a legmélyebb pontjai 10 méter mélységét is meghaladhatják. Keletkezéséről több „legenda” is szól, ám legvalószínűbb, hogy az egykori munkálatok (robbantások) során egy forrást találtak, s a víz olyan gyorsan tört be a mederbe, hogy a gépek közül nem is mindet sikerült kimenteni, így egyes eszközök még ma is ott dacolhatnak az idővel a tó fenekén.
Az apci tavat – mint, ahogy Magyarországon egyetlen ilyen jelzővel illett állóvizet sem – nevezhetjük tengerszemnek geomorfológiai szempontból, ugyanis hazánkban – magashegységek híján – nincs ilyen természeti képződmény.
A tengerszemekről ezt jegyzi a szakirodalom: „a tengerszemek kivétel nélkül a magashegységekben kialakult, általában kis kiterjedésű, édesvizű tavak. Kialakulásuk a jégkorszakra tehető, amikor a felmelegedés hatására a gleccserek visszahúzódtak, elolvadtak. A kárfülkékben összegyűlt a víz: ezek a negatív felszínformák lettek a tengerszemek medrei, vizüket pedig az olvadó hólé vagy az eső adja.”
A tengerszem elnevezést feltehetően kiemelkedő tisztasága miatt kaphatta.
A lakott területektől viszonylag távol, kevésbé forgalmas helyen, a hegyek gyűrűjében és a folyamatos, friss vízutánpótlás miatt tudta megőrizni egyedi szépségét, olykor smaragdzöld, máskor türkizkék vizét. A tóban több halfaj, sőt rákok is élnek – amennyiben csendben járunk a tóparton, akár meg is láthatjuk, amint utóbbiak a sziklák szélén napoznak.
Az utóbbi években megsokasodó balesetek és gyakoribb természetkárosítás miatt, valamint őrzés nélküli mivoltából adódóan
a tóban fürödni szigorúan tilos és veszélyes.
A polgárőrség és az Egererdő Zrt. munkatársai rendszeresen ellenőrzik a szabály betartását – kiemelten a nyári időszakban.
A Széleskő-tó szépségében nemcsak a partról lehet gyönyörködni: egy keskeny, kalandos ösvényen a meddő peremén, több tíz méter magas sziklaflakon is körbe lehet járni, egyes pontokról szép kilátást nyerve a tó vízére.
Kaland a Somlyóra
Az apci tótól kalandos túra kínálkozik a szomszédos Apci-Somlyó tetejére. A bányatótól a Szurdokpüspöki felől érkező piros + jelzés vezet tovább a hegycsúcsra, mely először a hangulatos, fennsíkszerű réten fekvő Ferencmajor mellett halad el, majd rövid kapaszkodó után a hegy egyik oldalsó teraszára érve kínál festői panorámát: velünk szemben a Nagy-Hársas, tőle nyugatra a Zagyva völgye, azon túl a Cserhát, de még a Gödöllői-Dombság északi nyúlványa is látszik. Ellenkező irányba, keletre tekintve a Mátra fő tömege felé nyerünk szép kilátást, és még hazánk teteje, az 1014 méter magas Kékes is kibukkan!
Túránkat folytatva, az utolsó szakaszban megküzdünk a csak látszólag könnyű tereppel, majd a hegytetőre érve, a hangulatos kis hegyi tisztáson álló, az egykor itt működő kápolna emlékére felállított fakereszt aljában pihentetjük ki a mögöttünk álló rövidebb, de velős túra fáradalmait.
Pihenés közben szemünk világa elveszik a táj szépségében, mely szinte révületbe ejtő: négy földrajzi vidék találkozásának lehetünk szemtanúi. Szemünk előtt fonódik össze az Alföld, a Gödöllői-dombság, a Cserhát és a Mátra. Apc háztetőin túl a Zagyva vidékének kicsiny falvai a szelíd, dimbes-dombos vidéken: Selyp, Zagyvaszántó, Héhalom, Palotás, Szarvasgede, Jobbágyi, Csécse és Ecseg.
Az Apci-Somlyó megint csak egy olyan pontja hazánknak, ahová nem elég egyszer ellátogatni: az év minden évszakában érdemes megcsodálni! Tavasszal a sárgálló repceföldek, a vörösen izzó pipacsmezők vagy a lilán díszelgő mákföldek nyújtanak páratlan látványt. Fátlan, nyitott csúcsának köszönhetően a nyári éjszakákon (kifejezetten csillaghulláskor) érdemes szemünket az égre emelni, míg ősszel az alant kibontakozó táj megannyii színével varázsol el. Télen a zúzmarás ágak, a fagyott világ kristályos csodái hoznak minket közelebb a természethez.
A Somlyón szinte bármeddig el lehetne időzni, olyan mértékű nyugalom uralja ezt a tájat. Itt aztán igazán érzékelhetjük, hogy milyen aprók vagyunk mi, emberek a természetben, és itt talán többen is ráébredhetnek arra, hogy milyen fontos őriznünk, vigyáznunk a természeti kincsekre.
A Somlyóról dél felé, Rózsaszentmárton irányába célszerű leereszkedni, majd a meseszép fenyves szélén, nyugatra fordulva, a fenyvesen átvezető ösvényen, a régi kőbányák érintésével visszatérni Apc központjába – egy szép, tartalmas mátrai körtúra élményeivel.
Nyitókép: Demecs Norbert / Demecs Norbi túrái
