50 év felett sportolni: mi motiválhatna?

Egészség

50 év felett sportolni: mi motiválhatna?

Miközben a médiából folyamatosan áradnak a hasznos információk arról, mennyire fontos a rendszeres testmozgás, hiszen csökkenti például a szív- és érrendszeri betegségek, a cukorbetegség vagy a különféle ráktípusok előfordulását, az ilyen tevékenységeket végzők száma Európában alig változik az utóbbi években a WHO szerint, bármelyik korosztályra is tekintünk. Nyilvánvaló, hogy itt nem információ-, hanem motivációhiányról van szó. De milyen a jó motiváció?

A rendszeres testmozgással kapcsolatos tudományos felmérésekből világosan kiderül: hiába van tisztában Európa minden országának közvéleménye, Nagy-Britanniától Bulgáriáig azzal, hogy a rendszeres testmozgásnak a felsorolt fizikai-egészségügyi problémák mellett még akár a mentális egészségre is jelentős pozitív hatása van, de nagy valószínűséggel még az Alzheimer-kórt is késlelteti. Ennek ellenére még mindig nagyon kevesen akadnak a felnőttek között, akik ezt igazán komolyan veszik.

Hiába az országos és uniós programok gondos szervezése, nagyon kevesen vannak, akik legalább 150 perc közepes intenzitású fizikai mozgást vállalnak egy héten, és még kevesebben azok, akik legalább 75 perc erőteljesebb intenzitású fizikai aktivitásra hajlandóak – pedig ezek a minimumfeltételei a jó fizikai állapot megtartásának. Sőt: a vizsgálatokból kiderült az, hogy mára az európai felnőtt lakosság közel fele soha nem edz vagy sportol, és ez az arány 2009 óta csak növekszik. Kontinensünk lakosságának csak hét százaléka tornázik rendszeresen (legalább heti öt alkalommal), pedig a felnőttek nagyobbik hányada naponta több mint 5 órát tölt ülő helyzetben, ami az ember számára az egyik legveszélyesebb pozíció a gerincoszlop és az izomzat terhelése szempontjából. Magyarországon a rendszeres fizikai mozgást végző emberek a felnőtt lakosságnak a 31 százalékát alkotják, s még szomorúbb a helyzet a 65 év feletti időseinknél, akiknél ez az arány csak 12 százalék.

Nyilvánvaló, hogy a rendszeres testmozgás fontosságával mindenki tisztában van, a probléma tehát inkább a motiváció. Ugyanis attól, hogy „kívülről”, a társadalom vagy a család felől nyomást helyezünk valakire (ezt hívjuk extrinzik, tehát külső motivációnak), egyáltalán nem szükségszerű, hogy az illető ezt el is fogja fogadni, vagyis belsővé válik a motiváció (intrinzik).

Ha ez le is zajlik, nem mindegy, miként. Ha például a személy egy célt szeretne elérni, mondjuk eljutni egy teljesített távolságig, mozgással töltött időig, megcélzott testsúlyig, elérni kívánt izommennyiségig vagy testformáig, stb., akkor azzal az a baj, hogy a cél elérése után sokszor lankad az aktivitás, s az illető nemsokára hasonlóan rossz fizikai állapotban lesz, mint amikor a mozgást elkezdte. Szintén gyakori belső motiváció a betegségektől való félelem. Általánosságban kimondható, hogy bármilyen szomorú is, de a betegségek nem fognak minket elkerülni, ha rendszeres fizikai mozgást végzünk, csak nagy eséllyel lassabban és kevésbé betegítenek meg bennünket. Tehát az, aki azért mozog, hogy ne legyen beteg, szintén csalódni fog. A kampányszerű túlerőltetés pedig súlyos bajokat is okozhat. Szintúgy helytelen motiváció, ha valamilyen divatot kezdünk el követni anélkül, hogy tisztában lennénk saját fizika állapotunkkal és határainkkal. Fontos leszögezni, hogy orvosi konzultáció nélkül nem érdemes rendszeres fizikai mozgásba kezdeni, s különösen igaz ez 65 év felett.

Eddig a zsákutcákról szóltam, most jöjjön a hatékony megoldás. A rendszeres fizikai mozgás kérdésköréhez akkor állunk hozzá jól, ha az a motivációnk, hogy életünket aktívabban, boldogabban, frissebben, fittebben éljük, s a választott mozgásprogramunk teljesen beépül az életritmusunkba. Igen, ha nem extra feladat, hogy kétnaponta lemegyünk a közeli futókörre kocogni, vagy hetente egyszer elmegyünk a szenior akadémia egyensúlytréning kurzusára. Akkor azért mozgunk, hogy

általánosságban jó fizikai-lelki és szellemi állapotban legyünk, és természetessé válik számunkra a rendszeres testmozgás, pontosan úgy, mint ahogy az anyanyelvünket beszéljük.

Így nem jut eszünkbe a mozgás elhagyása vagy túlerőltetése, mert örömmel tesszük azt.

Az igazi belső motiváció tehát a természetes és józan megközelítése a rendszeres fizikai mozgásnak, s ha a mozgásprogram életünk immanens részévé válik, valóban egészségesebbnek és boldogabbnak fogjuk magunkat érezni. „A tudás és a boldogság belülről fakad” – tartja az ősi kínai közmondás… Igaz ez a rendszeres testmozgás kapcsán is!

Ajánljuk még:

 
X
Már követem az oldalt