Hihetetlen, mégis igaz: a sárgaborsó és én elválaszthatatlanok vagyunk. Mint a borsó meg a ...

Család

Hihetetlen, mégis igaz: a sárgaborsó és én elválaszthatatlanok vagyunk. Mint a borsó meg a ...

Akad néhány fogás, amit gyerekként, ha lehet elkerülünk, de később, felnőttfejjel rákaphatunk az ízére, és nemcsak elfogadjuk, de örömmel el is készítjük magunknak. A spenót mellett nekem ilyen a sárgaborsó-főzelék. De nemcsak az íze miatt, hanem mert keresetlen igazságokra taníthat minket az ilyen egyszerű étel.

Ma is sárgaborsó fő a Dédikétől örökölt piros fedő alatt, és persze már megint egyszerre csinálok száz dolgot, megint felhabzott és megint ki is futott a hab a fazékból, súrolhatom majd a tűzhelyem. A sárgaborsó pedig feladja a leckét, mert betonként köt meg a tűzhely tetején. A főzelék viszont, ha túl sokáig főzzük: a fazékba köt bele, szinte kivakarhatatlanul.

Gyerekként nem lehetett volna belém tömni semmilyen formában a sárgaborsót, ha a menzán vagy az intézet konyháján azt főzték ebédre, akkor éhes maradtam. Édesanyaként aztán mégis többször kínáltam a saját gyerekeimnek. Nemcsak azért, mert addigra megjött az étvágyam hozzá, hanem azért is, mert háziasszonyként az egyik legkönnyebben elkészíthető fogás, ami nem igényel hosszas előkészületeket, és megspórolhattam a habarás vagy rántás plusz feladatait is. Ez két szempontból is előny volt:

nyertem pár extra percet másra, illetve nem kellett még egy edényt elmosogatnom.

Aki gyakorló háziasszony és sokgyerekes anyuka, az biztosan tudja, miről beszélek.

Főztem aztán azért is éppen ezt az ételt a gyerekeknek, mert a sárgaborsó fogyasztása kifejezetten előnyös a fejlődésben lévő szervezet számára: található benne sok minden más mellett magnézium, kalcium, kálium, vas és foszfor, valamint cink is. Elősegíti a csontok, az inak, a bőr, a kötőszövetek egészségét és erősödését, de alkotóelemei szerepet játszanak a hormonháztartás működésében is.

Ma már azt is tudjuk, hogy cukorbetegek számára is remek alapanyag, mert lassú felszívódású szénhidrátot tartalmaz, így fokozatosan emeli meg a vércukorszintet, míg optimális teltségérzetet biztosít. Magas rosttartalmának köszönhetően pedig segíti az intenzív emésztést, védi az emésztőrendszert.

Ha mindez nem kelti fel az étvágyat, akkor megemlíthetem azt is, hogy az egyik legkiválóbb fehérjeforrás azoknak, akik valamilyen okból nem tudnak vagy nem akarnak húst fogyasztani.

Én igyekszem egyensúlyt tartani – eszem húst, de lelkes környezetvédőként keresem azokat az alternatívákat, amelyek képesek pótolni, mert azt remélem, a kevesebb húsfogyasztással valóban csökkenthetem az ökológiai lábnyomomat.

Felnőttként sem mindenki válik azonban sárgaborsó-imádóvá, vagy azért csúszik le nehezen a torkán, mert túl sokszor kerül (került) a tányérjára. Gyerekként valószínűleg én is azért tartottam távolságot,

mert intézetisként túl sokszor szerepelt (mint olcsó és tápláló fogás) a havi étlapon.

Ezért berzenkedhetnék akár még ma is tőle, de nem teszem: jól kezelem a gyerekkori ízélményeket, képes vagyok kimazsolázni az édeset és úgy fűszerezni az életet, hogy elmúljon minden, ami valaha keserűnek bizonyult.

Viszont tényleg olcsó, tényleg tápláló és laktató a sárgaborsó – fiatal háziasszonyként előszeretettel főztem én is az akkoriban (már nagyon régen) nálunk, a gazdaságunkban munkát vállaló napszámosoknak, a fizetségen felül, extrában.

Pár alkalom után azonban megkértek, hogy inkább ne főzzek semmit, vagy ezt semmiképp, mert ugyan nagyon finom, de egyiküket-másikukat túlságosan emlékezteti a börtönviselt évekre. A börtönkonyha ugyanis szintén gyakran tálalja a sárgaborsót leves formájában stokilevesként és sárgaborsó-főzelékként, azaz stokejárként. Akkor jól megtanultam ezeket a kifejezéseket és a leckét, – az „ingyenkonyhán” is ügyelni kell bizony a háttérre és a részletekre. Erre is figyelnem kell, ha segíteni kívánom zavartalan rehabilitációját az éppen vissza- vagy beilleszkedéssel küszködő embereknek.

Én azért magamnak, és ma már a felnőtt gyerekeim kívánságára is, továbbra is gyakran főzöm, és nem, köszönik szépen: a sárgaborsót nem kívánják vöröslencsére cserélni, mert „értsem meg, hogy az nem ugyanaz”, és eszembe ne jusson kihagyni belőle a fokhagymát. Azt azért megengedik, hogy tejföl helyett kókusztejszínnel selymesítsem a főzeléket és rozmaringággal vagy extra mennyiségű kakukkfűvel vidámítsam.

Ma is viszem több helyre is a kész ebédet, két gyerekemnek is. Mert a sárgaborsó-főzelék (is) összeköt. És nem csak velük.

Nyitókép:  Jonathan Borba

Ajánljuk még: 

„EZ NEM ARRÓL SZÓL, HOGY A GYEREKNEK MINDENT SZABAD” – MI IS AZ A POZITÍV FEGYELMEZÉS?
MÁSOK GYEREKÉT NEVELNI: BÉBISZITTERKÉNT AZ ÁLMOK ORSZÁGÁBAN

Amire csak a nokedliszaggatás taníthat meg
Állítólag a férfiak instacelebek helyett olyan lányokat keresnek, akik tudnak nokedlit szaggatni. Most nem mennék bele ennek az elvárásnak a jogosságába, és abba sem, milyen elvárások korszerűek, vagy éppen hol csúszunk el ezek megvalósításában, de egy dolgot szeretnék leszögezni: a nokedliszaggatás igenis hasznos tudomány. Többet ad, mint gondolnánk.

 

 
X
Már követem az oldalt