Család

Hétköznapi történeteink Vadász-Ázsiától a vírust gyógyító hajvágógépig – Apukarantén, 4. rész

A LEGO és a szigorú napirend tartja bennünk a lelket mostanában – na meg a nagyfiú végtelen fantáziája. De a kicsi is egy csoda, apa még a legrosszabb pillanataiban sem győz olvadozni. És közeleg egy fontos szülinap...

Van ám annak előnye is, ha minden nap egyforma. Az esti rutin olyan gyönyörűen beállt, hogy a nagyfiú most már bombabiztosan alszik fél 9 körül – ez a karantén leginkább kézzelfogható pozitív hatása. Mert bár a bezártsággal járó nyűgök árnyékában már alig látszik, de bizony ez volt a legnagyobb kihívás az előző időszámításban. Az állandóság, kiszámíthatóság alapvető szükséglet egy ekkora gyereknél. 

Persze a kicsinél is, sőt, igazából az ő napirendje lett a miénk. A család akkor kezd el mozgolódni, reggelihez készülni, amikor ő felébred; a közös csendes pihenőt az ő alvásához igazítjuk, és az ő fürdetésekor kezdődik a nap utolsó felvonása is. Szóval, vesztettünk a szabadságunkból, a megszokott programjainkból, de nyertünk állandóságot, amire a karanténos idők után is alapozhatunk.

Miközben mi felvesszük az ő tempóját, ő is szépen hozzánk gyorsul, fejlődésben. A kúszás lassan mászás lesz, és dumál is, megállás nélkül – pont, mint a bátyja. Hiába látjuk egyfolytában, így is hatalmas ugrásokat észlelünk, és Sir David Attenborough módjára merülünk el a viselkedése aprólékos megfigyelésében.

Már most nagyon sok dolog van, ami jellegzetesen ő. Vannak tipikus reakciói, a kedvencem természetesen az, hogy amikor meglát, azonnal vigyorogni kezd.

Attól a mosolytól megáll az idő és megszűnik a külvilág, a komplett Trónok harca-statisztéria azonnal elejtené tőle a fegyvert.

Van már kedvenc játéka is az öthónaposomnak, egy kutyacsont kinézetű, egy-egy rácsos Oballban végződő csörgő, amiben az a truváj, hogy ezerféleképp meg tudja fogni, úgyhogy csupa sikerélmény kíséri az első összetettebb kézmozdulatait.

Ügyességért a nagyfiúnak sem kell a szomszédba mennie. A nappalit a szokásosnál is komolyabb mértékben ellepte a LEGO, hihetetlenül nagy kedvvel és kreativitással épít megállás nélkül. Persze ebbe engem is roppant könnyű bevonni: nincs az a meló, ami nem várhat, ha egyszer rendőrőrsöt kell építeni…

De még jobb egyszerűen csak nézni, miket alkot az ovisom. Most érkezett ugyanis el az a korszak, amikor az összes szett egy nagy masszává válik, amiből aztán elképesztő vegyes kreálmányok születnek, összeguberált Mad Max-járművek egész garmadája.

És még valami! A minap a fiatalember előállt egy olyan hajvágógéppel (még mindig LEGO-ról beszélünk), ami gyógyítja a koronavírust! (Update: a hajunkon most kezdenek el jobban látszani a szabálytalan vágás következményei, érik az újabb birkanyírás…)

Ez is jól mutatja, mennyire kreatív, mennyire élénk a fantáziája, ami az elmúlt napokban nagyon durván meglódult. Alig bírjuk követni, az ősemberek tűzgyújtásától a vadászaton át ezer különféle témáig minden szóba került már, csodálatosan felnőttes szókinccsel. Arról már nem is beszélve, hogy nemrég „leveleket” írt (hullámos vonalak post-it lapokon), amiket telefonon felolvasott a nagyinak, és egyik sztori izgibb volt, mint a másik.

Szóval, lehet, hogy a négy fal közé van zárva a nagyfiam, de a fantáziájának ennyivel még nem lehet gátat szabni, képzeletben már rég bejárta „Dínó-Ázsiát” és „Vadász-Ázsiát” is, vele nem lehet kiszúrni!

Azon persze talán még ő is meg fog lepődni, hogy a szülinapja kicsit más lesz, mint az eddigiek… Mert bizony lassan arra kanyarodunk rá, és egyelőre csak egy dolog biztos: ajándékba LEGO-t fog kapni...

További cikkek a témában:

„A TAVASZ NYÍLIK, ÉN MEG ÚGY LÁTSZIK, ZÁRULOK BEFELÉ” – A NÉGY FAL KÖZÖTTI MAGÁNYRÓL

NÉHA JÖN A MÉZGA CSALÁD-TÍPUSÚ KÁOSZ, DE VANNAK ELŐNYÖK – APUKARANTÉN, 1. RÉSZ

KEVESEBB TELEFON, TÖBB BODOBÁCS ÉS HÁZIFODRÁSZAT – APUKARANTÉN, 2. RÉSZ