Hat tipp, hogy ne fogyjon el a gyerekek lelkesedése a tanulás iránt

Ahogy a gyerekek idősebbé válnak, számos olyan hatás éri őket az iskolában, a közösségben vagy épp otthon, ami miatt idővel sokukból eltűnik a természetes és olthatatlannak tűnő tudásszomj, és keserű, a tanulást nem szerető, a tanulás ellen látványosan tüntető diákká válnak. Rajtunk, szülőkön is múlik, hogy nebulóévei alatt ne váljon a gyerek olyan kis partizánná, aki nem és nem hajlandó tanulni, együttműködni a saját fejlődése érdekében.

Íme hat tipp, ami talán segíthet:

1. Megfelelő körülmények megteremtése

Ez egyértelműen szülői feladat; az első és legfontosabb lépés, amit a gyerek sikere és tanulási kedve érdekében megtehetünk. Mert a gyerek számára fontos, hogy viszonylag optimális körülményeket teremtsünk. Legyen egy saját kis sarok (minimum), ami csak az övé, egy picuri, saját kis kuckó, ahol semmi keresnivalója a kistesónak, ahol nincs láb alatt állat, ahol nincs útban a szülőnek. Ahol nem szólnak rá, hogy húzza már össze magát meg a holmijait, mert kell a hely a krumplipucoláshoz. Ebből következően nem megfelelő hely a gyerek tanulásához a konyhaasztal sarka. Persze gyakorolni vagy verset tanulni jól lehet a szülővel együtt is, de kell egy állandó hely, ami csak a gyereké, amit a család minden tagja tiszteletben tart. Ahol érezheti, hogy számunkra igenis fontos, amit tesz.

2. Kell a motiváció

Mindenképp fontos és kezdésnek megteszi, ha a gyerekkel együtt készülünk fel az új évkezdésre: együtt intézzük vele a nagybevásárlást, együtt vesszük az iskolakezdéshez szükséges dolgokat, és maga választhatja ki, a saját ízlése szerint a füzeteket, írószereket. Ettől egyértelműen nagyobb kedvvel ül iskolapadba, de nem biztos, hogy a második héten is kitart a lendület. Sokszor nem, és olyankor hiába egy új radír, az nem fogja a letört kedvű gyereket visszaédesgetni a tanuláshoz. A motivációhoz ugyanis ennél többre van szükség. Nem a tanulási folyamathoz kell meghozni a kedvét, hanem az új információkhoz. A lelkesedését kell újraéleszteni, azt pedig csak nagyon sok közös programmal lehet: kirándulásokkal, kísérletezéssel, együtt olvasással.

3. Legyen derűs a hangulat!

Ki tud rosszkedvűen, szorongva, esetleg félelmekkel teli lélekkel tanulni? A gyereknek is fontos, hogy az az idő, amit tanulásra szán, és aminél jelen van a szülő, jókedvvel teljen. Van az a hang, az a hangsúly, amitől összeszorul a gyerek gyomra. És van az a hang, aminél felszabadul a nyomás alól, ahol azt érezheti, hogy a szülő a partnere, nem pedig bírája ebben a tevékenységben. Nem kell azonnal íróasztalhoz ültetni a gyereket, amint hazaért. Lazuljon kicsit, tologassa az autóit, vagy fésüljék meg anyával egymás haját. Hangolódjanak össze, és hangolódjon rá mindenki az újabb kihívásra. Hadd vegyen egy mély lélegzetet a gyerek – adjunk erre is időt!

4. Lelki, érzelmi, intellektuális támogatás

Nem végezhetünk el a gyerek helyett (túl sok) feladatot. Néha persze lehet egy kicsit lehet segíteni, de alapvetően nem ilyen támogatásra van szüksége. Azt kell éreznie, hogy fontos számunkra minden cselekedete és az, hogyan érzi magát a bőrében. Éreznie kell, hogy nemcsak a teljesítményét nézzük, hanem látjuk az oda vezető utat is, hiszen vele együtt sétálunk rajta. És éreznie kell, hogy érje őt bármi – akár kudarc, akár siker koronázza erőfeszítéseit –, ránk számíthat. És pont.

5. A dicséretből sose fogyjunk ki
Ne törjük le a szárnyait akkor se, ha valami nem úgy sikerült, ahogy azt az iskola elvárja tőle. Mutassunk rá mindig azokra a részsikerekre, amit mégis jól csinált. Azt emeljük ki, amiben jó, és keressük meg, hogyan lehet a hibákat kijavítani. A jóra fókuszáljunk mindig, mert ez viszi előre, nem a szidás.

6. Fogadjuk el úgy, ahogy van

Ez nem jelenti azt, hogy ne akarnánk abban segíteni, hogy még jobbá váljon, vagy nem szeretnénk, ha tovább fejlődne, hiszen a cél a tanulás. De azt be kell látnunk, hogy a gyerek olyan, amilyen. Abból a kis csodából kell kihoznunk a legjobbat, akit mi teremtettünk. Ne hasonlítgassuk más gyerekhez, ne mondjuk sose, hogy bezzeg. Az egy tilos szó a családi szótárban! Ahhoz mérjük, ahonnan indult, és azt értékeljük, ahová már elért. Legyünk türelmesek vele, adjunk időt számára.

Talán ez a legnehezebb feladat, de megéri, mert ha érzi, hogy nem türelmetlenkedünk, nem toporzékolunk a háta mögött, ha nem más gyerek sikereire fókuszálunk, ha nem vádaskodunk, hanem rá figyelünk, akkor előbb-utóbb nekiveselkedik, és saját, szép eredményeket mutat majd fel. Legyen türelmünk, szeretetünk azt kivárni.