Aktív

Nevetni ér! Családi játékok a szabadban, avagy a bújócska már lejárt lemez

Nem tudom, ki hogy van vele, de számomra az első tavaszi napsugarak a legjobbkor érkeztek. Vagy túl hosszú volt a tél, vagy túl nehéz – esetleg mindkettő – de már testem minden porcikájával éheztem a megújulást hozó tavaszra. Szeszélyes időjárás ide vagy oda, a jelszó: irány a szabadba! Mert vannak olyan szuper ötletek a tarsolyomban, amik kicsiket és nagyokat egyaránt megnevettetnek!

A mi kedvencünk a krumplipottyantás. Zavarba ejtően egyszerű, mégis nagyszerű játék. Nem kell más hozzá, csak egy vödör, és pár szem krumpli. A vödröket elhelyezzük egymás mellett egy sorban, és öt-tíz méterre felsorakozunk velük szemben, egy-egy szem vagy kupac krumplival minden játékos mellett. Egy krumplit a két combunkkal összeszorítunk, és így visszük el a vödörig, ami fölé hajolva ügyesen beleejtjük. Majd futás vissza a következő krumpliért, hogy azt is a vödörbe pottyanthassuk. Az nyer, aki legelőször belepottyantja az összes krumplit a vödörbe. Egyszerűnek tűnik? Majd meglátjuk. Annyit elárulok, hogy a mellépottyantás nem lesz ritka, még a legmagabiztosabb családtagoknál sem.

De más zöldséget is kreatívan felhasználhatunk, a répa például kitűnő választás, és a répateke a család kedvenc játéka lehet. Műanyag vagy papírpoharakból rakjunk ki egy tekepályát: négy, majd három, majd kettő, végül csak egy darabot egy sorba. A répát vastagabb részénél lyukasszuk ki, fűzzük át madzaggal, majd kössük a versenyzők derekára úgy, hogy a répa hátul legyen. Izommunka kezdődhet: a répát addig és úgy lóbáljuk, amíg az összes poharat le nem döntjük!

Ha a répatekével végeztünk, a poharakat ugyanebben a felállásban hagyhatjuk, és kipróbálhatjuk a lufihurrikánt is. Nem kell más hozzá, mint versenyzőnként egy lufi. Mindenki fújja fel a lufiját, és sípszóra vagy tapsra indulhat a játék. A felfújt lufi szájából úgy engedjük ki a levegőt, hogy a kiáramló levegő fújja el a poharakat. Érdemes ezt a játékot asztalon játszani, így addig tarthat a játék, amíg az összes pohár le nem repül róla.

Le a fejjel! Maradhatnak a poharak, de most sorba tegyük őket! Egy régi, lukas vagy felfutott harisnyát kössünk a versenyzők fejére úgy, hogy abba vagy anyagot tömünk, vagy egy kisebb krumplit teszünk. A harisnya lábfej részébe kerül a töltet, a lábrész teljes hosszában lóg – így kötjük a fejünkre. Álljunk a pohársor elé, hajoljunk le, és fejünket jobbra-balra lendítve mozgassuk a harisnyában lévő töltetünket úgy, hogy azzal az összes poharat ledöntsük!

Ha meguntuk az üres poharakat, töltsük meg őket vízzel. Ehhez a játékhoz szükségünk lesz még egy guriga WC-papírra és egy asztalra is. Az asztal egyik végébe terítsük ki a WC-papírt, és állítsunk rá egy pohár vizet. Ne legyen túl nehéz a pohár, mert akkor a WC-papír elszakad. Gurítsuk ki a WC-papírt az asztal másik végéig. Ezt annyiszor csináljuk meg, egymás melletti pályákon, ahány játékos lesz. A feladat pedig: addig kell feltekerni a gurigát, amíg oda nem húzzuk magunkhoz a pohár vizet. Az nyer, aki a leghamarabb tekeri oda magához a pohár vizet anélkül, hogy az kiömlött volna, vagy a papír elszakadt volna.

Ha a mozgalmas játékokból elég, áttérhetünk a művészetekre is. Ezt a játékot egyszerre ketten játsszák. Mindkét játékosnak szüksége lesz egy papírlapra és egy filcre. Az egyik játékos papírját a falnak támasztja, a másik mögé áll, és a hátára fekteti az övét. A hátul lévő játékos az első játékos hátán rajzol, az első játékosnak pedig az ő rajzát kell lemásolnia. Természetesen nem nézhet hátra, hanem csak érzékeire támaszkodhat. Érdekes alkotások születhetnek belőle.

Ezt fokozni is lehetséges: cipő és zokni le, filctoll a lábujjak közé. A párunk fülünkbe súgja, hogy mit kell lerajzolnunk a lábujjaink közé fogott filctollal, a csapat többi tagjának pedig ki kell találnia. Nehezebb, mint gondolnánk, de a kiérdemelt jókedv garantáltan nem marad el!

Végül, de nem utolsósorban: a megérdemelt nassolás. Legalábbis majdnem az. Fogjunk annyi tányért, ahányan vagyunk, és helyezzük egymás mellé őket. A tányérokban osszunk el száraztésztákat (penne vagy masni is megfelel a célnak) – pontosan ugyanannyit tegyünk mindegyik tányérba. A játékosok sorakozzanak fel a tányérok előtt, vegyenek egy kanalat a szájukba, és indulhat a kanalazás. A cél, kipakolni, átkanalazni a saját tányérunkban lévő összes tésztát a mellettünk lévő táljába. Ha a sorban állást igazságtalannak érezzük, akkor alkossunk kört a játék közben. Akár minden irányban átpakolhatjuk a másiknak tésztáinkat, de vigyázzunk: hamar érkezik majd utánpótlás a szomszédból. Ügyesebbek kanál helyett egy szál vastagabb spagettitésztával is játszhatják: ekkor penne vagy csigatésztát szórjunk a tányérokra, mert ezeket könnyűszerrel fel tudjuk fűzni a spagettinkre. Vagy lehet, hogy mégsem?

Természetesen ezernyi más szórakoztatóbbnál szórakoztatóbb játék létezik, érdemes közülük a lehető legtöbbet kipróbálni. A szabadban nemcsak a friss levegő és a napfény, de a közös családi pillanatok is plusz energiákkal töltik fel a kicsiket és nagyokat egyaránt. Jó szórakozást kívánunk!

Ajánljuk még:

Tényleg nem fér bele az időbe a sport?

Évek óta küzdök azért, hogy a mozgás, a rendszeres sportolás stabilan jelen legyen az életemben. Hatalmas kihívás ez számomra. Hol jobban, hol kevésbé, de azért sikerül valamelyest becsempésznem a hétköznapjaimba a mozgást, csak ahogyan mások, én is az idővel állok hadilábon.

 

Már követem az oldalt

X