Nevetni ér! Családi játékok a szabadban, avagy a bújócska már lejárt lemez

Aktív

Nevetni ér! Családi játékok a szabadban, avagy a bújócska már lejárt lemez

Nem tudom, ki hogy van vele, de számomra az első tavaszi napsugarak a legjobbkor érkeztek. Vagy túl hosszú volt a tél, vagy túl nehéz – esetleg mindkettő – de már testem minden porcikájával éheztem a megújulást hozó tavaszra. Szeszélyes időjárás ide vagy oda, a jelszó: irány a szabadba! Mert vannak olyan szuper ötletek a tarsolyomban, amik kicsiket és nagyokat egyaránt megnevettetnek!

A mi kedvencünk a krumplipottyantás. Zavarba ejtően egyszerű, mégis nagyszerű játék. Nem kell más hozzá, csak egy vödör, és pár szem krumpli. A vödröket elhelyezzük egymás mellett egy sorban, és öt-tíz méterre felsorakozunk velük szemben, egy-egy szem vagy kupac krumplival minden játékos mellett. Egy krumplit a két combunkkal összeszorítunk, és így visszük el a vödörig, ami fölé hajolva ügyesen beleejtjük. Majd futás vissza a következő krumpliért, hogy azt is a vödörbe pottyanthassuk. Az nyer, aki legelőször belepottyantja az összes krumplit a vödörbe. Egyszerűnek tűnik? Majd meglátjuk. Annyit elárulok, hogy a mellépottyantás nem lesz ritka, még a legmagabiztosabb családtagoknál sem.

De más zöldséget is kreatívan felhasználhatunk, a répa például kitűnő választás, és a répateke a család kedvenc játéka lehet. Műanyag vagy papírpoharakból rakjunk ki egy tekepályát: négy, majd három, majd kettő, végül csak egy darabot egy sorba. A répát vastagabb részénél lyukasszuk ki, fűzzük át madzaggal, majd kössük a versenyzők derekára úgy, hogy a répa hátul legyen. Izommunka kezdődhet: a répát addig és úgy lóbáljuk, amíg az összes poharat le nem döntjük!

Ha a répatekével végeztünk, a poharakat ugyanebben a felállásban hagyhatjuk, és kipróbálhatjuk a lufihurrikánt is. Nem kell más hozzá, mint versenyzőnként egy lufi. Mindenki fújja fel a lufiját, és sípszóra vagy tapsra indulhat a játék. A felfújt lufi szájából úgy engedjük ki a levegőt, hogy a kiáramló levegő fújja el a poharakat. Érdemes ezt a játékot asztalon játszani, így addig tarthat a játék, amíg az összes pohár le nem repül róla.

Le a fejjel! Maradhatnak a poharak, de most sorba tegyük őket! Egy régi, lukas vagy felfutott harisnyát kössünk a versenyzők fejére úgy, hogy abba vagy anyagot tömünk, vagy egy kisebb krumplit teszünk. A harisnya lábfej részébe kerül a töltet, a lábrész teljes hosszában lóg – így kötjük a fejünkre. Álljunk a pohársor elé, hajoljunk le, és fejünket jobbra-balra lendítve mozgassuk a harisnyában lévő töltetünket úgy, hogy azzal az összes poharat ledöntsük!

Ha meguntuk az üres poharakat, töltsük meg őket vízzel. Ehhez a játékhoz szükségünk lesz még egy guriga WC-papírra és egy asztalra is. Az asztal egyik végébe terítsük ki a WC-papírt, és állítsunk rá egy pohár vizet. Ne legyen túl nehéz a pohár, mert akkor a WC-papír elszakad. Gurítsuk ki a WC-papírt az asztal másik végéig. Ezt annyiszor csináljuk meg, egymás melletti pályákon, ahány játékos lesz. A feladat pedig: addig kell feltekerni a gurigát, amíg oda nem húzzuk magunkhoz a pohár vizet. Az nyer, aki a leghamarabb tekeri oda magához a pohár vizet anélkül, hogy az kiömlött volna, vagy a papír elszakadt volna.

Ha a mozgalmas játékokból elég, áttérhetünk a művészetekre is. Ezt a játékot egyszerre ketten játsszák. Mindkét játékosnak szüksége lesz egy papírlapra és egy filcre. Az egyik játékos papírját a falnak támasztja, a másik mögé áll, és a hátára fekteti az övét. A hátul lévő játékos az első játékos hátán rajzol, az első játékosnak pedig az ő rajzát kell lemásolnia. Természetesen nem nézhet hátra, hanem csak érzékeire támaszkodhat. Érdekes alkotások születhetnek belőle.

Ezt fokozni is lehetséges: cipő és zokni le, filctoll a lábujjak közé. A párunk fülünkbe súgja, hogy mit kell lerajzolnunk a lábujjaink közé fogott filctollal, a csapat többi tagjának pedig ki kell találnia. Nehezebb, mint gondolnánk, de a kiérdemelt jókedv garantáltan nem marad el!

Végül, de nem utolsósorban: a megérdemelt nassolás. Legalábbis majdnem az. Fogjunk annyi tányért, ahányan vagyunk, és helyezzük egymás mellé őket. A tányérokban osszunk el száraztésztákat (penne vagy masni is megfelel a célnak) – pontosan ugyanannyit tegyünk mindegyik tányérba. A játékosok sorakozzanak fel a tányérok előtt, vegyenek egy kanalat a szájukba, és indulhat a kanalazás. A cél, kipakolni, átkanalazni a saját tányérunkban lévő összes tésztát a mellettünk lévő táljába. Ha a sorban állást igazságtalannak érezzük, akkor alkossunk kört a játék közben. Akár minden irányban átpakolhatjuk a másiknak tésztáinkat, de vigyázzunk: hamar érkezik majd utánpótlás a szomszédból. Ügyesebbek kanál helyett egy szál vastagabb spagettitésztával is játszhatják: ekkor penne vagy csigatésztát szórjunk a tányérokra, mert ezeket könnyűszerrel fel tudjuk fűzni a spagettinkre. Vagy lehet, hogy mégsem?

Természetesen ezernyi más szórakoztatóbbnál szórakoztatóbb játék létezik, érdemes közülük a lehető legtöbbet kipróbálni. A szabadban nemcsak a friss levegő és a napfény, de a közös családi pillanatok is plusz energiákkal töltik fel a kicsiket és nagyokat egyaránt. Jó szórakozást kívánunk!

Ajánljuk még:

Amikor összeáll a kép – Te nem szoktál kirakózni? Pedig kellene!
Rohanó világunkban néha jólesik egy-egy olyan időtöltés, amelyet nyugodt körülmények között, odafigyeléssel és türelemmel lehet végezni. Ilyen például a kirakózás, azaz a puzzle. Akadhatnak olyanok, akiknek ez gyerekes elfoglaltságnak tűnik, pedig egyáltalán nem az. Egészen meglepő, mekkora kihívást jelenthet egy felnőtt ember számára egy 3000 darabos puzzle kirakása, arról nem is beszélve, mennyit fejleszt a képességeinken. Komoly agymunka, mégis pihentető.