„Fordítva ülsz a gépen, főnök!” – életem ufóként az edzőteremben

Körülbelül tíz évvel ezelőtt a 180 centiméteres magasságomhoz összesen 65 kilónyi testsúly társult, és sajnos még ebben az állapotban sem tudtam megsaccolni, hol lehetnek azok a kockák, amiket a tükörben látnom kellene. Ekkor döntöttem úgy, hogy jelentős mennyiségű izmot fogok magamra pakolni mindössze néhány hónap leforgása alatt. Nos...valamennyit sikerült, és bár jó részét azóta sikerült el is veszítenem, ebben az időszakban felbecsülhetetlen mennyiségű tudást szereztem azzal kapcsolatban, hogy mit érdemes egy edzőteremben csinálnia annak, aki egyébként totálisan nem érzi magát odavalónak.

Először is: ne kezdj el csak úgy emelgetni, húzogatni és állítgatni bármit, ami a kezed ügyébe kerül.

Ez fontos. Az első napokban én ezt tettem, és nem értettem, miért néz rám olyan furcsán a terem törzsközönsége. Az egyikük végül megszánt, csípőre tett kézzel megállt mellettem és csak annyit vetett oda: 

„Nem akarok beleszólni, de fordítva ülsz a gépen, főnök.”

Bár ez a példa extrém, de hidd el: kezdőként fogalmad sincs, mekkora súlyokkal, milyen fogással és hány ismétléssel kellene csinálnod egy gyakorlatot. Ne kövesd el azt a hibát, mint én! Ha teheted, legalább néhány alkalomra fogadj egy személyi edzőt, aki az alapokat megmutatja neked.

Másodszor: ne foglalkozz a többiekkel.

Most főleg azokra gondolok, akik 45 kilós kézi súlyzókkal csinálnak oldalemeléseket és/vagy 160 kilóval fekvenyomásokat, miközben úgy számolnak fennhangon, hogy “Eeöh, keeeöh, háááoh, néééé, öööö, hhhha...”, és emellé olyan fejet vágnak, mintha egy, a gyakorlathoz használt eszközzel megegyező tömegű és méretű újszülöttet próbálnának a világra hozni.

Ne felejtsd el: neked nem muszáj megszakadnod, elég, ha először a mozdulatok helyes végrehajtását megtanulod –ez nem fog menni akkor, ha a gyakorlatok közben csak a túlélésre tudsz koncentrálni. Nem mellesleg fontos az is, hogy az ínak és ízületek is megszokják a terhelést, és mivel ezek lassabban erősödnek, mint az izmaid, hiába gondolod, hogy néhány hónap után már gond nélkül elbírsz bármit, a mutatvány akár súlyos sérüléssel is végződhet.

Harmadszor: figyelj oda arra, hogy mit eszel

...de ne költs el minden hónapban kéthavi minimálbért táplálékkiegészítőkre!

Sokan gondolják úgy, hogyha rendszeresen mozognak, akkor bármit ehetnek, és úgy fognak kinézni, mint Dwayne Johnson.

Ez sajnos egyáltalán nincs így. Ha izmokat szeretnél, akkor muszáj leszel bevinni az ehhez elegendő mennyiségű és minőségű tápanyagot, ha pedig fogyni akarsz, nem ehetsz meg minden este egy Sacher tortát – akkor sem, ha mellette heti hétszer jársz sportolni.

Kezdőként különösen fontos kialakítani a jó étkezési szokásokat (például azt, hogy ne naponta egyszer vagy kétszer együnk), hiszen enélkül nem ér semmit az egész. Ez persze nem jelenti azt, hogy minden alkalommal venned kell egyet abból a kétezer forintos fehérjeszeletből a recepciónál.

Nekem nem vált be, pedig a pult mögött ülő Tomi és Vivi is megesküdött, hogy ők ettől néznek ki úgy, ahogy. 

És végül: az edzés ne legyen nyűg!

Ha minden alkalommal összeszorul a gyomrod, amikor a bejáraton belépve meghallod a teremből kiszűrődő slágereket, akkor valamit nem csinálsz jól. Akár főzni akarsz megtanulni, akár egy idegen nyelvet sajátítanál el, csak akkor fog menni, ha a nagy küszködés közben azért kicsit jól is érzed magad. Én a saját bőrömön tanultam meg, hogy ez a sportra is igaz. Nem mindenkinek a végtelenített fekvenyomás álmai mozgásformája, és ha te is így érzed, keress nyugodtan másik sportot.

Végülis még egy laza sétának is több értelme van, mint az edzésundor miatt otthon maradni és a tévé előtt bevágni három tál sajtszószos nachost...