5 reggeli trükk, ami megalapoz egy jó napot – Teszteltük a tuti tippeket

Jóhiszeműen én is sokszor bepötyögtem a keresőbe, hogy „egészséges reggeli rutinok”, bár nem számoltam világot megváltó ötletekkel. Nem tévedtem: sajnos nincs univerzális, mindenki számára megfelelő reggeli rutin – de azért ötletgyűjtésként jó volt olvasgatni, ki hogyan csinálja, kinek mi vált be.

Egy dolog biztos: mindenki maga kell kitapasztalja, mennyi az az idő, amit a reggeli napindításra áldozni tud és akar, majd abból kell okosan gazdálkodni. De abból nagyon. Ha 20 perc, akkor 20 perc. Ha 45, akkor 45. Én tudtam, hogy ha megszakadok, sem lesz időm reggel fél órás/negyvenöt perces jógagyakorlatra, de arra se, hogy 15 percig lögyböljek egy óriási, méregzöld, szuperegészséges smoothie-t, viszont eldöntöttem, hogy különféle reggeli praktikákkal igenis kísérletezem, és megpróbálom kialakítani az egész napra lendületet adó, saját reggeli rutinom. Íme a tanulságok:

A jó reggeli rutin alapja a megfelelő esti rutin

Mindenhol ebbe szalad az ember, és ez így van jól. Korrekt állításnak tartom, így tesztelés után is, hogy ez az alapja mindennek. Mert történhet bármi, 4-5 órás alvásokkal lutri minden reggeli felszínpróbálkozás. Az estéket is rendbe kell tenni, hogy a reggelek is rendszerbe jöjjenek.

Én például próbálok figyelni arra, hogy nagyjából ugyanabban az időpontban hajtsam álomra a fejem, hogy ezzel is egyfajta rendszert, stabilitást adjak a mindennapjaimnak; na meg arra is, hogy a másnapi ruha előkészítésével megspóroljam a reggeli tanácstalan, meglepően időrabló álldogálásokat a ruhásszekrény előtt. Az igazán hardcore-ok este állnak neki a munkahelyi ebéd, nasik bedobozolásának, hogy reggel ez már ne vigye az időt – egy ideig én is folytattam hasonló kísérleteket, de sokszor ott bukott el a történetem, hogy nem volt mit bedobozolnom.

Steve Jobs módszere: tegyél fel egy önellenőrző kérdést!

Steve Jobs rendszeresen úgy indította a napját, hogy odaállt a tükör elé a szokásos fekete garbó, kék farmernadrág, fehér tornacipő szettben, és feltette tükörképének a már ikonikussá vált önellenőrző kérdését: „Ha ez lenne az utolsó napom, azt csinálnám, amit ma?”. Ha több napja „nem” volt a válasz, akkor újratervezett, változtatott napirendjén. Ő értette azt, amit sokan nem: ha nem élvezzük, amit csinálunk, a legtökéletesebb reggeli rutin sem fog minket kirángatni időben a puha, meleg ágyból. Steve Jobs így adta meg magának a reggeli lendületet: ellenőrző kérdéseivel tesztelte, jó úton halad-e. Módszerét én is beépítettem a mindennapjaimba, többek között ez a bugyutának tűnő önellenőrzés vezetett életem egyik legjobb, ámbár lelkileg nagyon is nehezen meghozott döntéséhez: a multis felmondásom történetéhez.

Oprah Winfrey módszere: a meditáció nem humbug, hanem valós tudomány!

A műsorvezetőnő 20 perc meditációval indítja reggeleit, és ha késésben van sem hagyja ki, csak redukálja 10 percre. Én egészen sokáig fel sem fogtam, hogy a valódi meditáció mennyire átkozottul nehéz: mennyire komplikált leállítani az agyat, és megparancsolni a fogaskerekeknek, hogy ne kattogjanak. Mint mindenben, a meditációban is a gyakorlat teszi a mestert: már sokkal jobb vagyok benne, de úgy érzem, még mindig nem az igazi. Ennek ellenére nem adom fel, mert bár még nem csinálom tökéletesen, igenis érzem azt a láthatatlan pluszt, amit a meditáció adni hivatott. Még az agykontroll tanfolyam elvégzésének gondolatával is eljátszottam – ki tudja, mit hoz a jövő.

Anna Wintour módszere: testmozgásra fel!

Rengetegen esküsznek a reggeli sportra – köztük Anna Wintour is, aki a teniszedzéseivel kezdi a napot. Alig pár évvel ezelőtt, egyetemista éveim alatt heti többször kezdtem reggel 7-kor (!) a közeli konditeremben, hogy a zárthelyi dolgozat előtt még egy 60 perces – fájdalmasan izomgyepáló, mégis borzasztóan alulértékelt – csoportos aerobicot lenyomjak. Épp ezért nagyon is értem, mit kap Anna Wintour a reggeli edzéseitől, de őszinte leszek: ha valaki engem erre két hónappal ezelőtt kér meg, akkor arcon röhögöm. Abban az időszakban az aerobicot felváltotta a szundigomb, és mivel megfigyeltem, mennyire nehézkesen kelek, esténként mindig biztosra mentem: a telefonomon rendszeresen 7-8 darab tűzoltó szólamú ébresztőt állítottam be 2 perces fáziskésésekkel. És még így is volt reggeli „rohanjunk!”, „már csak két percem van!”, „hol van az a nyamvadt kulcs?!”. Szóval, amikor azt írtam, hogy lélekben is meg kellett érnem arra, hogy reggeleimbe tudatos énidőt, elmélyülést, regenerálódást csempésszek, akkor egyáltalán nem vicceltem. Ha nem is a 60 perces aerobicot, de az átmozgató, pár perces tornagyakorlatokat mindenképp szeretném rendszeresíteni a reggeleimben, mert mégiscsak jó dolog ez. És az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy 5 perc is használ! A reggeli testmozgást egyébként tökéletesen lehet kombinálni kutyasétáltatással, de akár vitaparcourrel is.

Az én módszerem: úgy alakítani a szokásokat, hogy…

Megfigyeltem magamon, hogy hiába tudom, mit hogyan kellene csinálni, mi az egészséges, mégsem azt teszem, mert az… mondjuk ki: nehezebb. Körülményesebb. Pontosan tudom, hogy tojásrántottát, zabkását, egyéb kiadós, egészséges reggelit kellene fogyasztanom felkelés után kb. fél órával, mégsem teszem, mert ezeket nehezebb elkészíteni, mint bekapni gyorsan egy kakaós csigát. Hogy ebből mi következik? Az, hogy valahogy úgy kellene alakítani a szokásokat, hogy a legegészségesebb verzió egyben a legkönnyebben teljesíthető is legyen. Ez a módszer egyelőre maximálisan a kísérleti fázisban van, így nem szolgálhatok sok okossággal, sőt, inkább várom az inspirációkat: kommentben örömmel fogadok ezzel kapcsolatban tanácsokat!

Ajánljuk még: