Nekem mint vasutasgyereknek – édesapám vasútépítő mérnök volt – már pendelyes korom óta lételemem a vasút. Voltam természetesen úttörővasutas, de már az is öröm volt, ha vonattal utazhattam. Lenyűgöznek ma is a viaduktok, az alagutak, az ember által tervezett tereptárgyak, amelyeken átrobognak a vonatok. Régen még zakatoltak, most már robognak és suhannak nesztelenül. (Olykor azért vánszorognak is.)
Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
Svájcot csuda vasútvonalak hálózzák be. A klasszikus, legjobb vonattúra az a 8 napos körút, amely körbejárja az országot, sőt, keresztben-kasul át is szeli. Az útvonal 1.280 kilométere hatalmas hegycsúcsok, csillogó tavak, elképesztően zöld mezők, virágos rétek és meseszerű települések közt kanyarog. Évek óta nézegetem a térképen, olvasgatom az útleírásokat, és most eljött az idő, hogy egy kis ízelítőt kapjak a svájci vonatélményből.
A fapados légijárattal Bergamóba érkeztünk, ahol helyi vonatra szálltunk és indultunk Tiranoba. A szerelvény igazi helyi járat, sokszor megáll, így bőven lehet nézelődni. A Comói-tó északi partján vezet végig, van alkalom megszemlélni a nagy hegyeket, a csillogó víztükröt.
Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
Félútnál buszra kellett szállni, mert a vasúti pályát felújították. A busz az Alta Valtelinna völgyön fut végig, ahol megtekinthetjük az egyik ikonikus borvidéket: a nebbiolo szőlő hazája a vidék, ez a fajta Olaszország egyik legjobb vörösborának az alapja. Az itteni borok a viszonylag hűvösebb hőmérséklet miatt elegáns, virágos, gyógynövényes jegyekkel hívják fel magukra a figyelmet.
Tirano kicsi városka az olasz-svájci határon, ahol épp csak egy kávét inni van idő. A Rätische-Bahn állomásán már ott várakoznak a piros szerelvények, majd befut a Bernina expressz hatalmas panorámaablakaival. A Bernina-vasút egy egyvágányú, 1000 mm-es nyomtávolságú, villamosított vasútvonal, ami a svájci St. Moritz üdülővárost köti össze a Bernina-hágón keresztül az olaszországi Tiranóval.
A Bernina-vasút az Alpok legmagasabban fekvő adhéziós vasúti pályája, az egyik legmeredekebb adhéziós vasút a világon. 2008 óta az UNESCO Világörökség része.
Különlegessége még, hogy a Google utcaképén is találhatunk róla képeket, mert egy teherkocsira szerelt kamerával az egész vonalat végigfotózták.
Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
Alighogy elindul a vonat, máris elhagyja Olaszországot, és ott ível a szemünk előtt a Brusiói spirálviadukt. A vonat kapaszkodik fel a szerpentinen, kitárul a tér, ámul a szem. Csoda, ahogy egyre kisebbek lesznek a falvak, a házak, a tehenek. A fenyvesek is lassan elfogynak, a hegyi legelők és a törpecserjék birodalma határán kibukkan a hegyoldal szorításából, egyszerre ott áll előttünk, mint egy hatalmas poszter: a Püla-gleccser. A vonat itt 15 perc pihenőt tart, ami éppen arra elég, hogy letegyük a lábunkat a 2600 méter feletti talajra, kigyönyörködjük és kifotózzuk magunkat. No meg szippantsunk egyet a magashegyi levegőből.
A Bernina-hágó vízválasztó: innen északra a Fekete-tenger, délre az Adria vízgyűjtője található, de elválasztó határt képez a rétoromán és az olasz nyelvterületek között is.
Innen az út már lefelé vezet, a hosszan elnyúló Fehér-tó türkiz tükre mellett, majd virágos alpesi rétek és szinte égig érő fenyvesek közt kanyarog.
Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
Körben csupa háromezer pluszos csúcs mosolyog. És szerencsénk van, mert esőt ígértek, de süt a nap, és fotogén felhők tarkítják az eget.
A vonaton ajándékot osztanak: svájci gyógynövényes teát és kicsi, vagon formájú dobozban csokoládét – így már jobban fest a helyjegy ára! Míg a kedves gesztust értékeljük, a vonatunk befut St. Moritzba.
A hőmérséklet 15 fok, mi 32-ből jöttünk. Metsző szél fúj az elegáns kozmopolita városban. Kíváncsiak vagyunk, milyen az Alpok csillaga, a gazdagok luxusparadicsoma. Szerintem rideg, lélektelennek tűnő, hűvös, nem csak a 15 fok miatt. A boltokban drága holmik, az utcákon mindenféle ember, nem tűnünk ki közülük. Rövid séta után vásárolunk némi ennivalót az élelmiszerboltban, közel olyan áron, mint idehaza. Igaz, alaposan válogatunk.
Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
A híres tó partján költjük el az étkezést, és mivel születésnapot ülünk, málnás tortát és egy palack (állítólag) svájci bort sem sajnálunk. „Ebéd kilátással a tóra” hirdette a luxusszálloda, hát most nekünk ez is megvan: ebéd, kilátással a tóra, könnyed kivitelben.
Hogy miket láttunk mindezidáig? Mutatom:
St. Moritzból újabb vonattal továbbutazhatnánk Churba, de nekünk most ennyi telik, így buszra szállunk, irány vissza, Olaszországba. Másfél óra elképesztő szerpentinezéssel, varázslatos mesefalvak közt gurulunk le Chiavellába. A szakadó esőben, ami még izgalmasabbá teszi az utat. De bízunk a sofőrökben!
Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
Itt vár a vonat, amivel folytatjuk az utat a Comói-tó felé. Kezemben szorongatom a kis „útlevelet”: My grand Train Tour. St. Moritzban került bele egy pecsét a Bernina-expressz rubrikájába. Talán, ha sokat dolgozom, és felragyog a szerencsecsillagom, akkor megtelhet pecsétekkel egyszer az egész!
Suhannak a hegyek tova, és akkor még nem sejtjük, hogy hamarosan újratervezzük a hazautat. Plusz 1000 km vonatozás az Alpokon át, szuper vonatokon, majd a Dacia expressz lépcsőjén üldögélve, az európai légikáosznak köszönhetően. De ez már egy másik történet.
Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
Nyitókép: Halmos Monika @rozsakunyho
Ajánljuk még:
