ZónánTúl

Segítség, a szüleimet viszem nyaralni! – tippek, hogy mindenki jól érezze magát

Gyerekként minden évben elvittek nyaralni a szüleink: hála nekik, bejártuk Romániát, láttuk a tengert és a hegyeket, de még Magyarországra is eljutottunk. Most rajtunk a sor: mióta a húgommal felnőttként megtapasztaltuk a külföldi utazás örömeit, igyekszünk néha a szüleinket is elvinni világot látni.

Felnőttként szülőkkel utazni  különleges élmény lehet, ha tudjuk, mire figyeljünk a szervezés során. A hétköznapi gondokat félretéve végre együtt lehet a család, és megtapasztalhatja a kikapcsolódás egy új formáját, miközben esély van közelebb kerülni egymáshoz, felnőttként is beszerezni olyan élményeket, amelyeket lehet még emlegetni a gyerekkoriak mellett. Ahhoz azonban, hogy a zökkenőmentes utazásra koncentráljunk, szükség van néhány kompromisszumra, amire talán nem is gondol az ember. Saját hibáimból tanulva összeírtam néhány pontot.

Együtt válasszunk úticélt!

Legelső alkalommal én találtam ki, hova menjünk, meg sem gondolva, vajon apámék szeretnének-e ott üdülni vagy sem. Én látni akartam azt a helyet, és gondoltam, alkalmazkodjon mindenki.

Önzőségem később nem bizonyult jó ötletnek, mert rájöttem:

  • a legtöbb idősebb embernek van egy vagy több régóta vágyott úticélja. Lehet, nem hangoztatják, lehet, még nem kérdeztünk rá, de itt az ideje! Talán történelemrajongók, akik különös érdeklődést mutatnak a második világháború iránt? Szeretik az operát vagy a kastélyokat? A múltban úgy emlegettek egy afrikai szafarit, mintha elérhetetlen cél lenne? Az ehhez hasonló érdeklődési körök olyan utazásokra ösztönözhetnek, amelyek nemcsak lenyűgözőek és szórakoztatóak, hanem vonzóbbak is, mint egy véletlenszerűen kiválasztott hely.
  • az utazási szokásaink különböznek. Fontos már az elején meghatározni, hogy kizárólag az éves fáradalmakat megyünk kipihenni és lustálkodni, vagy inkább az aktív nyaralás hívei vagyunk.
  • a leglátogatottabb helyek nem véletlenül népszerűek! Ne irtózzunk tőlük, ha a szülőkkel nyaralunk, számukra sokkal többet jelenthet megnézni például Rómát vagy a tengert Máltán, mint egy jelentéktelen, ámde különleges helyszínen kóvályogni, amit a mi sokat látott generációnk jobban értékel...

Kacagjunk az apróbb hibákon!

Mikor nem egyedül utazunk, érzékenyebbek vagyunk arra, ha valami nem úgy sikerült, ahogy terveztük. Ha szülőkkel utazunk, akkor pláne szeretnénk, ha minden pöpecül összejönne. Sajnos ez nagyon nehéz, hiszen nem létezik olyan nyaralás, amelyikbe ne csúsznának bakik. Rosszul néztük ki a buszjáratot, nem találunk egy látványosságot, elkapunk egy túlárazott éttermet – megannyi különböző kellemetlenségbe ütközhetünk.

Egy megoldás van csak: nem szabad túlstresszelni. A szülők általában megértik, főleg ha kacagva reagáljuk le őket, majd rögtön megoldást keresünk az idegeskedés helyett.

Tisztázzuk az anyagiakat!

Én folyamatosan vitázom anyukámmal, hogy ki fizessen, talán ez a jobbik eset. Ilyenkor úgy próbálunk közös nevezőre jutni, hogy megosztjuk a költségeket, így az egyikünk számára sem lesz annyira megterhelő.

Bármilyen kínos is lehet a pénzről folytatott beszélgetés a szülőkkel, fontos tisztázni már az elején ezeket a kérdéseket. Ha meg tudjuk lepni őket egy nemzetközi utazással, az nagyszerű, de ha nem fizetünk mindent, akkor beszéljük át az ötletet, bizonyosodjunk meg róla, biztosan megengedhetik-e maguknak az ottlétet.

Ne tervezzünk be minden percet!

Elismerem, hogy családos nyaraláskor különösen fontos nagyjából tudni, mi lesz a program: előre kinézni a buszjáratokat, megvenni a belépőket – hogy ne érjen meglepetés. Ezzel értékes időt nyerhetünk, de ne vigyük túlzásba. Mindenki szeretné a legtöbbet kihozni egy aktív nyaralásból, azonban vegyük figyelembe az egyéni igényeket.

Lehet, szüleink nem tudnak és nem is akarnak ugyanannyit gyalogolni, lépcsőzni, mint mi, és a fáradtság könnyen elronthatja az egész hangulatot. Ha valaki spontán pihenésre vágyik, az sem baj, a többiek még kutyagolhatnak tovább. Az is lehet, hogy egy látnivaló csak az egyikőtöket érdekli: nem baj, ha kis időt külön töltötök, sokkal jobb érzés mindenkinek, mintha folytonos panaszkodást kellene hallgatnia az illetőnek akkor, amikor szeretné a programot élvezni. Semmi ne legyen kötelezőn senkinek!

Egyáltalán nem rossz hozzáállás, ha a minőségi időtöltés előnyt élvez a mennyiséggel szemben. Emellett hiszek abban, hogy a legemlékezetesebb utazási pillanatok véletlenül történnek. A nem tervezett vándorlás váratlanul szép élményekhez vezethet, szóval haladjunk az árral, járjunk nyitott szemmel, vegyük észre a szépet magunk körül és élvezzük az együttlétet. 

Ajánljuk még:

Puccs sétapálcával – egy titkokat rejtő Baross utcai ház története

Baross utca, a végeláthatatlan. Ugyan nem főút, nem is túl széles, mégis meghatározó forgalmat bonyolít emberemlékezet óta, a Kálvin teret köti a Fiumei úttal. Józsefváros fő ütőerének elején járunk, épp a Wenckheim-palota mögött, de egy egészen más hangulatú, szomorkás, sötét sarokházban. Egy időben sokat jártam itt, főiskolai legjobb barátnőm lakott a másodikon. Lakásába soha az életben nem sütött be a nap, simán aludtunk délután kettőig az örökös félhomályban. Az előtérben derengett pár négyzetméteren a tán Zsolnay csempe szokatlan fényű halványzöldje, egyébként semmi nem maradt a századelő vélhetően virágosabb korából. Aztán házkutatásaim során egyre gyakrabban merült fel a Baross utca 28. címe. Gondoltam, utánanézek kicsit.

 

Már követem az oldalt

X