Alcsúti Arborétum
Az ország legrégebbi és legnagyobb területű parkja a természetkedvelők kedvelt kirándulóhelye, nem véletlenül. A fővárostól mindössze 40 kilométerre található Alcsúti Arborétum Tata és Székesfehérvár között van félúton, így ideális egy hétvégi kikapcsolódáshoz. Gyönyörű hóvirágmezői látogatók ezreit vonzzák minden tavasszal. Ezt személyesen is volt szerencsém megtapasztalni, és bizton állítom, hogy ehhez fogható tényleg nincs Magyarországon.
Hóvirágszőnyeg Alcsúton (Szombati Orsolya/Traveladdict.hu)Ameddig a szem ellát, mindenhol fehér virágok borítják a talajt.
A különleges növényeket, köztük a hóvirágokat még az 1800-as évek elején, József nádor kertészei kezdték el a főúri kertbe telepíteni. Ma pedig már a 40 hektáros területen 7 különböző hóvirágfajt láthatunk, és hazánk legnagyobb egybefüggő hóvirágszőnyegét. Az Alcsúti Arborétumba a hóvirágoktól függetlenül is érdemes ellátogatni az év bármelyik szakászában. Az egykori főúri angolkert a romantikus platánfák és sétányok mellett számos különleges épületet rejt. Itt állt hajdan az ország legnagyobb klasszicista kastélya, amely a 20. század közepén leégett, és ma már csak a timpanonos homlokzati rész maradt fent.
Érdemes elidőzni az öreg hídnál a patak partján, elsétálni az Ybl Miklós tervei alapján épített pálmaházig, vagy pedig rábukkanni az egykori medve- és babaházra. A múlt darabkái élénken mesélnek arról, milyen lehetett egykor az élet a csaplári erdőben.
Vácrátóti Botanikus Kert
Az aktuális kedvencem a vácrátóti arborétum, ahol egy rövid kirándulást tettem március elején. Az egykori kastélykert ugyan nem a legnagyobb területű, de közel 13 000 növényfajával a leggazdagabb botanikus gyűjteményt tudhatja magának hazánkban. Olyannyira, hogy még a Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai Kutatóközpontja is itt működik.
Pirosló hunyor, a népi gyógyászatban kehgyökérként hívták (Szombati Orsolya/Traveladdict.hu)
A sárga, lila és fehér színben pompázó virágok a park számos pontján felbukkannak, és szerintem nincs ember, akinek ne csalnának mosolyt az arcára. Csakúgy, mint azok a mesék, amelyekkel útszéli táblákon lehet találkozni az arborétum területén. Hadd meséljek el belőle egyet útravalóul:
Valamikor régen élt egy francia márki, aki azt kereste, hogyan tudna minél gyorsabban meggazdagodni. Egy jós azt mondta neki, akkor lesz gazdag, ha talál egy olyan fát, ami a temetők és templomok mellett nő, olyan a virága, mint a telihold tündöklése, és illata ellenállhatatlanul lengi be az éjszaka csendjét. A márki elindult világot látni, kétségbeesetten kereste a fát, hogy az gazdaggá tegyet őt, de sehol nem találta. Útja végül Indiába vezetett, ahol hosszas kérdezősködés után valaki egy templomkertbe küldte őt, azzal a jó tanáccsal, hogy telihold idején éjfélkor, amikor a virágillat elárasztja a kertet, rázd meg az ott pompázó fát és bőséges aranyat fog ontani neked.
A márki nagyon megörült a tanácsnak, és mindenben követte az útmutatást. Éjfélkor, a holdfényben a virágok pont úgy hullottak a fáról, mintha ragyogó aranytallérok lennének, édes illatuk megrészegítette a márkit. Hirtelen megértette, hogy mi az élet igazi gazdagsága: a holdfényes éjszaka nyugalmat árasztó csendje, az édesen illatozó virágok szépsége és a templomkert lelki békessége. Soha többé nem kutatta a földi meggazdagodás titkát.
A fotók a szerző tulajdonát képezik
