Forradalom zajlik az olívatermelésben, és talán még hazánk is versenybe szállhat

Olívakrízis van Európában – akkor is, ha mi, fogyasztók ezt észre sem vesszük. Napjainkban az olajgyártó cégek dél-amerikai importtal pótolják az európai hiányt, miközben a többszáz éves ültetvények gazdái rettegnek a következő szezontól. A helyzet tragikus. Szakértők szerint

elég lehet még egy szélsőséges nyár, és a Földközi-tenger mentén megszűnhet az olívaolaj-termelés.

Pedig az olíva ízig-vérig európai – volt. Az világ olívaolaj-termelésének körülbelül 67 százaléka uniós termelőkhöz köthető. Az Európai Unióban közel négymillió hektárnyi területen találhatók olajfa ültetvények – az uniós kivitel a világ olívaolaj-exportjának mintegy 65 százalékát teszi ki. A fő célországok az Egyesült Államok, Brazília és Japán.

Eddig a világ olívaolaj-készletének közel felét Spanyolország állította elő, az évi hárommillió tonnából több mint 1,3 tonnát. A Nemzetközi Olívatanács jelentése szerint a globális termelés 2,4 millió tonnára esett vissza, ami egy komoly probléma, ugyanis ilyen termelési mutatók mellett lehetetlen kiszolgálni a piacot. Ez a spanyol mutatókon is jól látszik. Az idei év a korábbi milliós mennyiségektől eltekintve mindösszesen 750 ezer tonna spanyol olívát fog hozni, vagyis az elmúlt években megszokott megtermelt mennyiség közel felére esik vissza. Tavaly mindösszesen 660 000 tonna olívaolajat tudott piacra szállítani a spanyol mezőgazdaság, így az elmúlt két év volt minden idők legrosszabb szezonja a régióban.

Rafa Guzmán, az Asaja (Spanyolország legnagyobb gazdálkodó egyesületének helyi vezetője) azt nyilatkozta, hogy egyes területeken a termés 70-80 százalékkal csökkent, és vannak olyan termelők, akiknek még egy kiló olívabogyója sem termett. Guzmán szerint bár voltak már hasonlóan rossz évek a termelésben, olyan még sosem fordult elő, hogy két egymás utáni évben hozzanak ilyen rossz eredményeket.

A károk nemcsak a spanyolokat, hanem az összes európai termelőt érintik: a kedvezőtlen körülményeket Olaszország, Görögország és Portugália is megérezte, de még távolabb, Marokkóban és Törökországban is nagymértékben visszaesett a termelés. Görögország mindösszesen 200 000 tonna termésre számíthat az idei évben, ami harmadával kevesebb, mint a tavalyi mennyiség. Mindebben szerepet játszik a szélsőséges időjárás és az olívát támadó bakteriális fertőzések is. Olaszország legjelentősebb termesztő régiójában, Pugliában jégeső verte le a fákról az érett termést, miután az országban nagy pusztítást okozott az „olíva-ebola” becenévre hallgató rovarok által terjesztett Xylella fastidiosa bakteriális betegség is. Ez utóbbi az elmúlt években közel hatmillió fát pusztított el. 

A Nemzetközi Olívatanács kimutatásait böngészve egyértelműen kirajzolódik a negatív tendencia: a 2017/2018-as csúcsszezon óta folyamatos csökkenésben van a világ olíva termelése, és ez a csökkenés legfőképp az európai termelőket érinti.

Az olívatermelés pusztulásának okai

Az olívatermelés bölcsőjének, a Földközi-tenger térségének származik az egyik legnagyobb hátránya a globális felmelegedésből: ez a terület nagyobb mértékben melegszik fel, mint a globálisan mért átlag. Ma már közel 1,5 °C-kal magasabb az átlaghőmérséklete, mint az iparosodás előtti időkben. Egyre több a szélsőségesen meleg, hőstresszekkel kísért időszak, és egyre gyakoribbak az aszályos periódusok is. A terület nagy részén az évi csapadékmennyiség csökkenésével számolhatunk, amelynek nemcsak mennyisége, de eloszlása is aggályos. Bár az olajfa egy szívós, szárazságot és meleget jól toleráló növény, életciklusa érzékeny az éghajlati és időjárási viszonyokra. Ugyanakkor – szárazságtűrés ide vagy oda – ha nem áll rendelkezésre kellő mennyiségű víz, az olajfán kevesebb lesz a virág, ezek között több lesz az olyan, ami nem termékeny, így jóval kevesebb bogyóra számíthatnak a gazdák.

A nagyon magas, harminc fok feletti nyári hőmérsékleti értékek is negatívan hatnak a növény termőképességére, és negyven fok felett a fotoszintézisük folyamatában is zavar keletkezik. Az emelkedő átlaghőmérséklet következtében a tenyészidőszakok hosszabbak lehetnek, ami a virágzás eltolódásához vezet. A magas hőmérséklet és a megnövekedett párolgás felgyorsítja a bogyó érését és korábbi betakarítást tehet szükségessé, miközben az érettség még nem teljes. És van még egy érdekes tényező is: a hűvös napok száma. Az olívának ugyanis szüksége van egy bizonyos mennyiségű hidegebb időszakra. A növény növekedési és a pihenési időszaka közötti váltást a 14,5 °C alatti hőmérséklet váltja ki, aminek megléte elengedhetetlen a megfelelő terméshozás szempontjából. 

Világszerte közel kétezer fajta közül választhatnak a termelők, azonban a közelmúlt változásai olyan fajták irányába terelik a döntést, amelyek sokkal inkább ellenállóak a jelenlegi kihívásokkal szemben. Úgy tűnik, hogy az olívaolaj termelése komoly változások elé néz: az olívatermelés agrotechnikája reformok előtt áll, a világpiac átalakulóban, és még ki tudja, milyen meglepetésekre számíthatunk…

Újratervezés olívafronton

Az olívatermesztés csak olyan területeken valósítható meg, ahol nincsenek tartós téli fagyok – ám ezek egyre inkább tűnnek el Magyarországról is. Az éghajlatváltozási tendenciák igen izgalmas jövőt vetítenek elénk: miközben az afrikai és mediterrán területeken egyre nehezebb életben tartani az olívaültetvényeket, a termesztés felső területi határai eltolódtak, akár egészen az Atlanti-partvidék menti területekig. Nagy-Britanniában már évekkel ezelőtt létrehozták az első olíva ültetvény, és Magyarországon is kísérleteznek a termesztéssel. 2021-ben elkészült az első hazai termésből sajtolt extra szűz olívaolaj a Balaton-felvidék dűlőin termett olívabogyókból – egyelőre csak nagyon kis mennyiségben. 

Fogyasztói szemmel

2023 májusában 26 éves csúcsot ért el az olívaolaj világpiaci ára. Azóta további 32 százalékot emelkedett, ezzel minden idők legmagasabb rekordját hozva: májusban közel 6000 dollárba került tonnánként, a világpiaci ár most már meghaladja a 9000 dollárt. 

Az olívaszüret október elsején kezdődött, ezért még nem tudunk pontos számokat mondani az olívaolaj európai mutatóinak 2023/2024-es alakulásáról. Azt azonban már most tudjuk, hogy a tavalyi gyenge termés miatt az olívaolaj-készletek közel ötven százalékkal alacsonyabbak az egy évvel ezelőttihez képest, ami valószínűleg további áremelkedéshez vezet majd. Spanyolországban például az extraszűz olívaolaj ára az év eleje óta megduplázódott, szeptemberben pedig már elérte a kilónkénti több mint nyolc eurót. Luis Planas mezőgazdasági miniszter az Onda Cero spanyol rádiónak adott interjújában azt mondta, hogy az olívaolaj „luxustermék” lesz. 

Van hát min gondolkodnunk november 26-án, az olívabogyó világnapján. Tudjuk, milyen egészséges, finom, és sokoldalúan felhasználható alapanyagról van szó – reméljük, hogy azt is kitaláljuk, miképp lehet megtermelni a jövőben – vagy még jobb volna rájönni arra, hogyan tudunk olyan életet élni, amivel nem lehetetlenítjük el a minket tápláló élelmiszerek termelését.