Ez a ház tejeskávé habbal – A nyolcadik kerületben is vannak csodaházak!

ZónánTúl

Ez a ház tejeskávé habbal – A nyolcadik kerületben is vannak csodaházak!

A nyolcadik kerületi Szűz utcában, vagyis a Magdolna negyedben járunk. Ha a Horváth Mihály tér felé indulunk a Mátyás tértől, nagyjából félúton érünk a Szűz utcához. Az 5-7 szám alatt álló épület messziről kiragyog környezetéből. Mondjuk ez itt nem túl nagy teljesítmény: ha szegény Magdolna utca irányából érkezik az ember, ritka szomorú csücskét tapasztalja a városnak. De itt is megéri nyitott és érdeklődő szemmel sétálgatni. 

A Szűz utca itt zsákutca, szemben alacsony épület, egy óvoda áll, kertjében szép, nagy platán – oázis a városi dzsungelben. A szecessziós bérház magyaros hímzéses vakolatdíszeivel, hullámzó formáival, változatos díszítésű teraszaival még négyzetesre arctalanított tetőtéri ablakaival is kitűnik szürke szomszédai közül, és mivel a homlokzatot legutóbbi felújításakor halványszürke-fehérrel festette a kivitelező önkormányzat, igazi szín az éjszakában: tejeskávé habbal.

Persze a szecessziót megelőző korokban is álltak itt érdekes épületek. A Budapest Történeti Levéltárban őrzött dokumentumok szerint 1863-ban Pollack Ágoston toldást tervezett az itt álló, földszintes házhoz, majd 1871-ben Diescher József, a Vörösmarty Gimnázium tervezője asztaláról Thék Endre mester megbízásából asztalosműhely tervei kerültek ki, amely műhelyt már 1873-ban rendkívül modern gőzgéppel szereltek fel. Thék úr innen indította a későbbi évtizedek legsikeresebb asztalosüzemét, amely

1885-ben Magyarország legnagyobb gépesített bútor- és zongoragyára lett, ekkor már nem itt, hanem az Üllői úton.

Minden látogatásomkor megújul itt valami: első alkalommal az előtér falait festették újjá, az eredmény napfénysárga és fehér, jó ide belépni. Aztán lefestették mindkét lépcsőház ablakait, látszik, igyekszik a ház menteni, amit az elmúlt fél évszázad leginkább csak elhanyagolni tudott. Idén decemberre az udvar burkolata újult meg, és ami még ennél is fontosabb, a csatorna – ahogy egy kedves lakótól megtudtam.

Még fiatal kis fákat is ültettek, és melléjük padokat tettek ki, dacára annak, hogy ide soha nem süt be a nap.

A lakók büszkék szép házukra, amire még bőven van mit költeni, de máris mutatós. A barátságos fiatal pár, aki legutóbb beengedett, emlékeztetett: ne felejtsek el kilépni az udvarra, ha felnézek, ugye tudom, mit látok majd? Igen, a Kék Pillangót. Így, nagy betűvel írva, bőven megérdemli a szemfüles tervező, aki a pesti kőtengerbe úgy tervez házat, hogy annak egyébként szűk, kevés fényt befogadó belső udvarát ölelő falai fent egy hatalmas, tökéletes pillangót formáljanak. A lepke középvonala pedig egy keskeny híd a magasban a fő- és a melléklépcsők között. Napi használatban, városi kötéltáncosoknak. 

 Szuhai Barbara  

 

Megépítéséhez persze a puszta józan ész vezetett: a kezdetektől volt a főlépcsőházban lift, eredetileg szép és kényelmes, lehajtható ülésekkel, szemben a hátsó traktussal. Lift visz a legfelső szintre, onnan híd a hátsó szárnyba, és már csak lefele kell lépcsőzni. Itt található a házban „sóhajok hídjának” is becézett emeleti lélekvesztő. 

 
Szuhai Barbara

A tervező ismét, a szintén virágcsokor jellegű Thököly út 46. után nem meglepő módon ifj. Nagy István építész volt. Ő Lechner mesternek volt lelkes hódolója, magyaros mintáit viszont nem a drága majolikából, hanem a kevésbé tehetős befektetőknek is elérhető vakolatból mintázta háza falaira. Hasonló munkája a Dob utca 53, az oda bemerészkedők a lépcsőház üvegajtajain is megcsodálhatják a hímzett tulipánokat. Ifjabbik Nagy István Pestre járt egyetemre, de valamiért nem fejezte be, nem kapott építészdiplomát, csak építőmesterit 1899-ben. 1900-tól dolgozik önállóan, 1908-ig lechneri stílusban, 1909 után inkább a jugendstil felé fordult.

De itt a Szűz utcában még virágos korát éli.

A bejárat nagyon hasonlít a Thököly úti Szenes-házra – felnézni úgy látszik, a ház minden pontján érdemes – itt legyező formában néz vissza ránk egy nagy csokor virág. A főlépcső csigaformában tekeredik a legfelső szintre. Középen szokásosan dermesztően ronda lift pöffeszkedik. Biztosan hasznos, de ha tudták volna egy fokkal szebbre tervezni anno, mennyivel jobb lenne!

                  Fotó: Szuhai Barbara
 

Az utcára, illetve az udvarra néző lakások előtt tágas előtér szép, kovácsoltvas, szívekkel, indákkal formázott menórás korláttal. Emlékeztet ez is a Thököly útra, ott kovácsoltvas pillangók kényeztetik a szerencsés látogatókat, itt a homlokzat mögötti gangokon szívformájú virágok koronázzák az indákat. Az ajtók eredeti rácsozata is megvan még, újabban szép, sötétzöld festéssel. Minden részlet igényes, a melléklépcső szűk tereit bevilágító ablakok, a korlát díszeit is beleértve.

Mégis kinek a háza? 

Szinte minden, általam ismert és nagyra tartott olvasásra érdemes építészeti irodalom rendületlenül Rákosi Jenő színigazgató, újságíró, író, lapszerkesztő, főrendiházi- és  MTA levelező tagot említi a Szűz utca 5-7 alatti bérház építtető tulajdonosaként. Ennek azonban ezúttal ellentmond a kor legautentikusabb forrása, az Arcanum oldal Budapesti Lakcímjegyzéke. Eszerint a ház építésének évében a tulajdonos bizonyos Rákosi Jakab és felesége voltak.

 
Szuhai Barbara
 

A Lakcímjegyzék szerint Jakab úr bádogos volt, ami így száz év távlatából nem tűnik olyan tőkeerős vállalkozásnak, amiből egy divatos építésszel könnyedén fel lehet húzatni egy szép, kényelmes, nagy bérházat. Lehet, hogy Jakabunk ismerte a híres Jenőt, az sem kizárt, hogy rokonok lehettek, de hogy két különböző befektetőről van szó, az biztos.

Rákosi Jakab vállalkozása teljes házak karbantartásával foglalkozott, és nagy, állami beruházásokban is részt vett, többek között az anno Bomba, ma Batthyány téri vásárcsarnok építésében, a Keleti Pályaudvar fűtőházának bádogozásában, és a Szent László téri templom plébániájának bádogos munkái is az ő műhelyét dicsérik.

Innen ered a befektetett tőke, aminek első gyümölcse a Szűz utcai szép ház építése.

A család a Baross utca 38-ból költözött az akkori Szűz utca 5-be, ami csak az átépítéskor nyerte el a 5-7-es címet. Rákosi Jakab második ingatlanberuházása a Népszínház utca 47. volt, ott Kiss Gézával terveztette meg a 2-3 szobás, gáz-és villanyvilágítással, teljes komforttal megépített lakásokat. A Vas utca 3. alatt már 4-5 szobás „úri” lakások épültek, és persze műteremlakás a legfelső szintre szintén Kiss Géza tervei alapján. Rákosi Jakab leghíresebb, és legnagyobb beruházása pedig az 1929-ben tető alá húzott, százlakásos, a Bethlen Téri Színpadot is magába foglaló, Bethlen tér 3. alatti Rákosi udvar.

A Szűz utca 5-7 régi lakói egészen színes képet mutatnak. És ugyan nem színigazgató építtette, azért még színészt is találunk a listán: Faludi Antalt, a Nemzeti Színház büszke tagját, aki majd 1914-ben, 40 év színészkedés után nyugdíjba vonult, egyúttal – meghökkentő fordulattal – elszegődött hivatalnoknak a posta takarékpénztárhoz.

 
Szuhai Barbara

 

Egyéb művészből is akadt bőven: lakott itt Bornai Viktor szobrász, Tábor János festőművész, grafikus, Az Est munkatársa, Aradi Miklós festő, M. Murányi Stefánia festő és szobrász, Borszéky Frigyes festő, keramikus, Pap Emil festőművész, Fay Dezső, Romek Árpád festők. A legfelső szinten az építész Lechner mai címen Bartók Béla út 40. alá, a testvére, Lechner Gyula számára tervezett házához hasonlóan úgy rajzolt, hogy a két műterem a párkány fölé kerüljenek egy igen kellemes tetőterasz társaságában.

Az itt tanyázó művész-kolónia híres baráti összejöveteleiről volt híres, ahol a közeli Rigó utcában lakó, tragikus sorsú Gulácsy Lajos is szívesen fordult meg. Gulácsy Romek Árpáddal és Pap Emil festőművészekkel együtt volt Balló Ede tanítványa, innen jöhetett az ismeretség. A Rigó utcai nyomorúságos, egyszobás lakást zsarnokoskodásra erősen hajlamos, özvegy édesanyjával osztotta meg a skizofréniával egy életen át küzdő, magányos művész, akinek biztos felüdülést jelenthetett a közeli műtermek bohém társasága, ahol talán megszabadulhatott kissé kínzó félelmeitől, mielőtt öt évvel megvakulását követően végleg elmegyógyintézetbe került tizenhárom évvel később bekövetkezett haláláig.

                     Fotó: Szuhai Barbara
 

A „civil” lakók névsora is érdekes a huszadik század virágos kezdetéről. Itt lakott például Stefánusz Gyula „czinkográfus”, vagyis nyomdász, Bagi Gyula építész, dr. Vígh Viktor és dr. Reich Károly, valamint dr. Halmágyi Artúr ügyvéd urak, Bolgár Gyula mérnök, Bromberger Jakab rajzoló, Büky Aurél meteorológus asszisztens, Barla-Szabó Jenő dr., Almer Sándor dr. orvosok, Dankó Ödön iparművész, Klöckner Ede zeneműkereskedő, Mocsányi Károly alezredes, és a két kedvencem: Cserny Győző királyi erdőfelügyelő és Firtkó István fakoporsógyáros.

A Szűz utca 5-7 egy újabb példa arra, hogy emelt fejjel és nyitott szemmel érdemes közlekedni Pesten gyakorlatilag mindenütt. Minél kevésbé várná az ember, annál több rejtett csoda veszi körül. Az Arcanum oldalán gyönyörű fényképek láthatóak a fénykorról, azokat nézve kicsit szomorú a mai valóság, de a ház áll, és egyre szépül. Drukkolok, hogy legyen pénz a belső homlokzat, és a kovácsoltvas korlátok újjászületésére is.

Forrás: helyszínbejárás 2016, 2020 február és december és ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT

Ajánljuk még: 

EGER: A MÁTRA ÉS A BÜKK KÜLÖNLEGES KAPUJA
TÍZBŐL EGY KÖZTERÜLET VISELI BUDAPESTEN NŐK NEVÉT – 20 HÍRES NŐ, AKI ÁTMENT A (TÚL) SZIGORÚ ROSTÁN...
A GYERMEKMENTŐ, AZ ORGONAMŰVÉSZ ÉS A KESERŰVÍZ OTTHONA A GELLÉRTHEGYEN