ZónánTúl

Európa legnagyobb beltéri betlehemét és egy igazi adventi falut találunk a Balaton mellett – irány Vörs!

Van egy aprócska zsákfalu Somogy vármegye északnyugati csücskében, a Kis-Balaton hivatalos fővárosa, egykor a bödönhajó-készítés központja volt. Itt található Európa legnagyobb beltéri betleheme is, amelyet 1948 óta minden évben megépít a település közössége. Ilyenkor az 500 főt se számláló Vörs igazi adventi faluvá válik: karácsonyi vásárral, bábos betlehemes hagyományokkal, pásztorjátékkal, ünnepi kiállítással hívogat. 

1948-ban egy falubeli kezdeményezés hatására lebontották a vörsi Szent Márton püspök templom egyik oltárát, helyére egy kisebb betlehemet építettek. Háromnegyed évszázad múltán már több mint hatvan négyzetméteres betlehemet épít itt  a falu hívő közössége, tíz napon keresztül, csupa természetes anyagból, több köbméternyi fenyő, tujaág, moha és faanyag felhasználásával, minden évben megújítva azt.  A felállított fenyőfák, a házi készítésű, hófehér horgolt vagy csuhéból készült díszek, az izzósorok fényei, a virágok, ágak és gallyak, maga az ódon, alapjaiban sem túldíszített, s ettől sokkal inkább valódi épület a karácsonyi ünnepkör szépségét és meghittséget sugározza.

Bár az ember nem szívesen távozik ebből a környezetből, más nézni- és megélnivaló is akad a faluban. A templommal szemben találjuk egyből az apró karácsonyi vásárt, ahol főként a vörsiek által készített ünnepi díszek kaphatóak – a bevételt nemes célokra fordítják –, ám a tájra jellemző, helyi csemegékből sajnos nem lehet bevásárolni. Azonban jóféle sült hurka és kolbász vár, no meg a Balaton egyik legkiválóbb, főtt burgonyával, egyúttal szakértő technikával készülő lángosa, a forralt bort és az ízes almapuncsot pedig szépen gravírozott vörsi ádventi üvegbögrékből ihatjuk. Igen, így is lehet:

egy világtól elzárt, alig ismert kis zsákfaluban új hagyományt építeni, miközben megtartjuk és éltetjük felmenőink örökségét, és komolyan vesszük magunkat és szűkebb pátriánkat.

Az ünnep fényei és sokasága nem csak a nagyvárosok lakóinak járnak. Farkas Dezső alpolgármester, a vásár szervezője elmondta, hosszú távú cél a Kárpát-medence valamennyi elszakított országrészének betlehemeit életnagyságban megépíteni és bemutatni az idelátogatóknak. Akik nem kevesen vannak: évente több tízezer utazót vonz a betlehem. 

A hangulatot tetézi a bábtáncoltatók érkezése. A bábtáncoltatás hagyománya Vörsön és környékén régmúltra tekint vissza, a falubéli betlehemezők nem csupán járják a falut a betlehemi örömhírrel – a helyiek szerint már több mint száz éve –, de bábjáték keretén belül, falusi ruhába öltözött figurákkal, kis templomforma bábszínházban játsszák el a betlehemi pásztorjátékot, amely karácsonyi öröménekléssel párosul, így válik a falu életének részévé Jézus, ki megszületett. Hogy többet tudjon meg az ember Vörs és a Kis-Balaton környékének bábtáncoltatással kapcsolatos szokásairól, kulturális örökségünk e különleges darabjáról, egy kőhajításnyira kell csak a templom tornyától eltávolodnunk. A vörsi kultúrházban látható ugyanis a Marcali Múzeum Betlehemnek szép határán nagy fényesség támadott – Bábos betlehemes hagyományok Vörsön és környékén elnevezésű kiállítása, ami igazi csemege azok számára, akik minél többet akarnak tudni az egykori karácsonyok tradícióiról, a téli ünnepkör somogyi szokásairól. 

 

A Marcali Múzeum és a környékbeli települések lakói nem először helyezik a különleges népszokást, a bábtáncoltató betlehemezést a középpontba, idén külön programsorozat is épült rá a Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa programnak köszönhetően, amelynek kiemelt értékei a közösségépítés és a hagyomány. Az időszaki kiállítás a karácsonyi ünnepkör szokásait mutatja be: a Luca-napi szokásokat, a szentcsaládjárást, a regölést, az aprószentekelést, a háromkirályjárást vagy épp a karácsonyfaállítás helyi vonatkozásait. Somogyban az úri családokat, a városi polgárságot és a falusi értelmiséget követően, az 1930-as évektől terjedt el a parasztság körében ez a szokás. Kis fenyőfát függesztettek a mestergerendára, az asztal fölé, azt dióval, házi aprósüteménnyel, pattogatottkukorica-füzérrel díszítették fel.

Fotókon a vörsi advent:

A kiállítás bemutatja a karácsonyi asztalt is, amelynek elkészítése egykor a családi karácsonyok legjelentősebb szertartása volt. Az ünnep varázslatos ereje, áldása az asztalon és az asztal alatt elhelyezett tárgyakon keresztül hatott, s hat ennek misztikuma a teremnyi tárlat látogatójára is azonnal. E környéken az asztalt kettő vagy akár három abrosszal terítették le, felül a legdíszesebbel, a terítő alá pedig kaszakövet, fésűt, pénzt helyeztek. A díszes terítőt később vetőabrosznak használtak, hogy bő legyen a gabonatermés. Az asztal alá szénát, szalmát, szakajtóban szemes terményeket raktak – ezeket az ünnep után az állatoknak adták, hogy egészségesek és tápláltak legyenek, s jól szaporodjanak –, melléjük szerszámokat, gazdasági eszközöket, például kalapácsot, fejszét, lószerszámot, ekevasat vagy sarlót, hogy áldás legyen az azokkal végzett munkán.

A karácsonyi asztalra helyezett ételekkel pedig a család épségét, egészségét akarták biztosítani, s tehetjük ezt mi is:

legyen karácsonyi asztalunkon alma, dió, mézbe mártott fokhagyma, kenyér és bor, s lehetőleg szentelt ostyával egészüljön ki mindez.

A kiállítás különlegessége a Balaton környékén elterjedt szokás, a bábtáncoltató betlehemezés bemutatása. A játéknak általában hat szereplője van, egy katona vagy beköszöntő megy elől, két angyal viszi a betlehemet, utánuk három pásztor, más néven a „dadók” következnek. Énekszóval érkeznek a házhoz, ahol a beköszönő engedélyt kér a játék bemutatására. Tréfás párbeszédek zajlanak a dadók között, elmesélik, mi szépet álmodtak az éjjel: a háziakra vonatkozóan például jó egészséget, bőséget, az öreg dadó pedig Jézus születését. Ezután veszi kezdetét a bábok táncoltatása a templom formájú betlehemben, amelynek deszkaaljzata úgy van kialakítva, hogy a nyeles bábok mozgathatóak legyenek a körbefutó vájatban. A figurák párosával kerülnek színre, úgymint pásztorok, angyalok, kéményseprő és ördög. Az utolsó alak egyedül érkezik, adománygyűjtő céllal, érdekesség, hogy ez a karakter a környéken mindenhol más: Marcaliban egy menyecske, Balatonszentgyörgyön a dékán, Vörsön viszont a piros ruhás Lackó. Az érdekfeszítő tartalmú tablókon túl megkapó képeket láthatunk a kiállításon e népszokásról, valamint a környékbeli települések bábtáncoltató betlehemeinek másait. A tárlat 2024. január 27-ig látogatható, e hétvégéig tekinthető meg a legnagyobb hazai betlehem is. 

 

Félúton a kiállítás és a templombéli betlehem között még egy karácsonyi látványosság vár, a település kültéri betleheme, a Szent Márton betlehem, amely azt az élményt szeretné megmutatni, milyen a misztériumba belehelyezkedni. Egyúttal a tájegységre jellemző tárgyi építészeti elemeket jeleníti meg. A betlehem formájának előképe a vörsi talpasház, amely a Balaton-felvidéki Nemzeti Park kiállítótereként a Kis-Balaton hagyományos használati eszközeit, elsősorban a népi halászati módszerekhez kapcsolódó szerszámokat, a táj népi építészetét, a lápból élő pákászok életmódját mutatja be. Mire besötétedik, nem csupán e kültéri betlehem, de a vörsi házak jó része is fényekbe borul. A Balaton melletti zsákfalu leszálló sötétségében a világ végén érzi magát az ember. Különös érzés ez, nem olyan, mint a városok sötétje, nem olyan, mint a városok fénye.

Fotók: Herbák Dóra

Ajánljuk még:

A Szent Iván éji hagyományokra hangol az Embertánc – Kocsis Enikővel beszélgettünk

Sodró erejű történet arról, ahogyan nő és férfi áttáncol egy életet – a Fitos Dezső Társulat Embertánc című produkcióját láthatja ma a nagyérdemű a Nemzeti Táncszínházban. Mozdulatokból, dallamokból és színekből szőtt életmese ez a néptánc nyelvén, benne minden fontos tanulsággal, életbölcsességgel egy olyan világból, melyből sokat meríthetünk még. A hagyományos népi kultúra kimeríthetetlen szellemi hagyatékából kínál egy jó karéjnyit Magyarország legfiatalabb hivatásos táncegyüttese, a nyolc párból álló Fitos Dezső Társulat. Kocsis Enikő Harangozó Gyula-díjas táncművésszel és koreográfussal, az együttes művészeti vezetőjével az Embertáncról beszélgettünk.