ZónánTúl

Egy világot teremtő háziállat, amit mégis megéri megenni: a pulyka története

Nagy utat tett meg a pulyka az amerikai középföldtől a világ meghódításáig: Kolumbusz érkezésekor már háziállatként tartották a mexikói indiánok, ma pedig már ünnepi fogásnak számít sokhelyütt a világban. Érdekes hiedelmek társulnak hozzá és szinte mindenhol a büszkeség, a kevélység megtestesítője. Vajon mire vághat fel ennyire ez a madár?

A magyar néphagyományban a pulyka a makacsságot, a veszekedést és a békétlenséget jelképezi. Az Állatszimbólumtár a lobbanékonyság és a hirtelen harag jelentéseket társítja hozzá.

Első híradásunk erről a nagytestű, furcsa fejű madárról Kolumbusztól való, aki 1503-ban számol be az „indiai tyúkról” – lévén a felfedezett földrészt Indiának hitte, majd 1522-ben Hernán Cortés a pávához hasonlítja leírásában. A 16. században kerül át Európába a pulyka, és 1568-ban meg is jelenik a keresztény ikonográfiában, Joachim Beuckelaer festményén: Krisztus Mária és Márta házában. A 16. század közepén már a gasztronómiában is átveszi a páva helyét, hiszen húsa finomabb és kiadósabb, és később a reneszánsz kori, állatszimbólumokban gazdag ikonológia is felfedezi a maga számára.

A haragtól felfuvalkodott madár és a nyaka körüli vörös bőrlebeny a pulyka legismertebb szimbolikus ábrázolása és jelentése, melyet már Joachim Camerarius német tudós is arra használt, hogy megmutassa: mit tesz az arccal a harag, hogyan torzítják el az indulatok a szép arckifejezést.

Fotó: Pixabay

MAGYAR MÚLT

A magyar irodalomban több helyen megjelenik a pulyka, rendszerint valóban a haraggal kapcsolatban. Miskolczi Csulyak Gáspár 17. századi magyar református lelkész A jeles vad-kert című munkájában a pulykát ugyancsak a pávánál említi, ekképpen: „az Indiai Páva, aki ma immár közöttünk is közönséges és Magyarul Indiai Tyúknak avagy Pulykának híjjuk, nem olly ékes ugyan reá nézve, mint a mi páváink, hanem igen haragos, főképen a’ kakas pujka”. Szigligeti Ede 1849-ben írt Liliomfi című társadalmi vígjátékában a hirtelen fellobbanó haragra utalva hangzik el, Kányai szájából: „Uram, most mindjárt elfut a pulykaméreg!”. Arany János a Jóka ördögében a zsémbes asszonyhoz hasonlítja a pulykát, Vas Gereben a Garasos arisztokrácia című regényében egy veszekedő házaspár pörét asszociálja vele, A régi idők című regényében pedig az udvarlókat jelképezi, akik az ablakból kapkodják ki a rozmaringot, azaz a fiatal lányokat.

Szólásaink, közmondásaink is őrzik a pulykához társított képzeteket: az „anyjuk után pipelnek a pulykák” mondást az idegenbe került fiatalasszonyok honvágyára mondták régen, az „olyan, mint a pulykatojás” kifejezést a szeplősökre értették, és az ország több vidékén is játszották a „szebb a páva, mint a pulyka” játékot, melyben a pulykát bosszantották a gyerekek. Hiedelmeinkben is szerepel, „ördöngős útitársként”, aki az éjszaka egyedül utazó embert bizonyos távolságból követi. 

INDIÁN TEREMTŐ 

Indián világmese is kapcsolódik a pulyka történetéhez. „Egy indián törzs szerint, amikor a föld keletkezett, de a kérge még puha volt, elküldték a pulykát, hogy nézze meg, mennyire szilárdult meg a föld, de figyelmeztették, nehogy leszálljon rá. A pulyka azonban figyelmen kívül hagyta az intő szót, leszállt a még iszapos földre, amelybe beleragadt, ezért vadul elkezdett verdesni a szárnyaival, hogy felrepüljön. A szárnycsapásokkal szétverte a földet, amelyből dombok, hegyek, völgyek keletkeztek. A maja indiánoknál a pulyka rendeli meg az esőt” – foglalja össze a Hiedelmek, hagyományok babonák a világ minden tájáról pulyka címszava.

A NÉVBŐL MINDEN KIDERÜL 

Elnevezését a kezdetekben az határozta meg, hogy a tyúkhoz, majd a pávához hasonlították: a francia és olasz nyelvben indiai tyúk, indiai kakas néven jelent meg, a spanyoloknál pávaként, az angolok pedig, akik török közvetítéssel ismerték meg a pulykát, a közvetítő néphez kapcsolták elnevezését – innen a turkey kifejezés.

Az észak-amerikai családok egyik legfontosabb ünnepén, Hálaadáskor tradicionális fogás az egyben sült pulyka.

Kevésbé közismert tény, hogy a Hálaadás első ünnepén 1621-ben még valószínűleg nem volt pulyka Plymouth telepeseinek és a helyi indiánoknak a közös étkezőasztalán, inkább szarvas, vadkacsa, és sok más minden képezte a fogások sorát.

 

Az Egyesült Államok is csupán 1863 óta tekinti nemzeti ünnepnek a Hálaadást. Ilyenkor az USA mindenkori elnökének a helyi pulykaszövetség néhány pulykát adományoz. Az 1940-es években bevezetett hagyományt az idősebb Bush elnök törte meg azzal, hogy ceremoniális keretek között megkegyelmezett a neki ajándékozott szárnyasoknak. A nemes cselekedetet azóta is követik az elnökök, ily módon fejezve ki hálájukat az egyébként tömegesen fogyasztott állatok húsáért.

Változatos és gazdag kulturális hagyománya van tehát a pulykának – immár nemcsak a tengerentúlon, de idehaza is. Mégis, Magyarországon évente átlagosan 4 kg pulykahúst fogyasztunk, ami szerénynek mondható az Egyesült Államokban becsült 8,5 kg-hoz képest, de európai viszonylatban jelentősnek számít. Minden okunk megvan rá, hogy szeressük ezt a tápanyagokban gazdag, vörös és fehér húst is tartalmazó szárnyast!

 A cikk megjelenését a Magyar Pulykaszövetség,a Baromfi Termék Tanács tagja támogatta.

Ajánljuk még:

Piros bugyi, összetört gránátalma – újévi szerencsehozó praktikák Törökországban

Bár Törökországban hivatalosan nem ünneplik a karácsonyt, a nagyobb városok egy része mégis ünnepi díszbe borul az év vége közeledtével. Fényfüzérek villognak az üzletekben, és sok helyen feldíszített fenyőfával, hóemberrel, Mikulással is lehet találkozni. Ráadásul ilyenkor minden butikban előtérbe kerülnek a piros fehérneműk, ugyanis egyre jobban terjed a szokás, miszerint Szilveszter éjjelén ezt kell viselni: akkor szerencsés lesz az új év.

 

Már követem az oldalt

X