Egy ország, ahol nemcsak nyaralni, de magyarnak lenni is jó

ZónánTúl

Egy ország, ahol nemcsak nyaralni, de magyarnak lenni is jó

Sok helyen jártam már külföldön, és az emberre előbb-utóbb rákérdeznek, honnan is jött. Ilyenkor, ha sikerül Magyarországot belőni a térképen, egy hosszabb beszélgetés – mondjuk egy vacsora – alatt már szóba kerülnek az olyan témák is, mint a nyelvünk eredete, az Aranycsapat vagy a felbomlott Szovjetunió, a kifejezetten érdeklődőkkel pedig már érintjük Trianont és az 1956-os forradalmat is. De mindig volt egy olyan érzésem, akármennyire is befogadó volt egy közeg, hogy ezek mégiscsak a mi könnyeink, ne várjam, hogy ők is átérezzék, mit élt át a magyar nemzet. Albániában azonban valami egészen mást tapasztaltam: ahol csak meghallották, hogy magyarok vagyunk, a minimum volt, hogy meghívtak minket egy albán rakira. De miért is?

A történelem összeköt 

Hiába halnak ki az érintett generációk, furcsa szokásokat tudunk tovább éltetni: képesek vagyunk például 150 évig nem koccintani sörrel egy azóta sem bizonyított legenda miatt (ti. hogy az osztrák tisztek sörrel vigadtak volna az aradi vértanúk kivégzését követően); de a lengyel-magyar barátságra is – ami valóban létezik több mint ezer éve – előszeretettel hivatkozunk mindenféle összefüggésben, pedig a lengyel nép körében azért korántsem csak mi vívtunk ki elég erőteljes szimpátiát.  

Ha a Balkán-térségre gondolunk, sajnos ritkán jut eszünkbe valami pozitív. Ez részben annak köszönhető, hogy a rendszerváltozás óta, főleg, mióta csatlakoztunk az Európai Unióhoz, igyekszünk magunkról levetkőzni még annak a látszatát is, hogy esetleg Magyarország nemcsak földrajzilag, hanem történelmét és a kultúráját tekintve is közel állna a térséghez. Mikor „lebalkánozza” valaki hazánkat, összeráncoljuk a szemöldökünket.

Mégis érdemes lenne végre a Balkánról nem úgy gondolkodni, mint ahol elmaradott nemzetek tengődnek, akiket be kell segíteni az „európaiak” közé.

Mert ez indokolatlanul lesajnáló, ráadásul az ismeretek hiányára is utal.

Nézzük inkább meg, mi az, ami az albánoknak rögtön eszükbe jut rólunk! Talán a legegyértelműbb kapcsolat Kasztrióta György – vagy ismertebb nevén Szkander bég – albán fejedelem és Hunyadi János magyar kormányzó egykori szövetségkötése. „Albánia Sárkánya” és a magyar „törökverő” gyakorlatilag csak egymásra számíthattak az Oszmán Birodalom elleni harcban. Bár végül kudarcba fulladtak közös terveik, az albánok ezzel mit sem törődnek, és nemzeti hősük mellett szívesen emlékeznek meg az egykori magyar jóbarátról. Szkander bég szülőhelyén és egykori hadiszállásán, Kruja városában tér és utca is viseli Hunyadi János nevét.

A másik jelentős történelmi szálat a jelenkorból indítanám: Albánia jelenlegi koronahercege, II. Leka Zogu negyedrészben magyar. Felesége, Elia Zaharia Zogu hercegné 2019-ben „A fehér rózsa” címmel mesekönyvet írt kedvese nagymamájáról, Apponyi Géraldine-ról, aki magyarként lett Albánia első királynője, és máig hasonlóan nagy tisztelet övezi az albánok körében, mint amiben a magyarok részesítik Wittelsbach Erzsébet egykori osztrák császárnét és magyar királynét, azaz Sissit.

Géraldine királyné, forrás: magyarmuzeumok.hu

Nyaralási célpontnak sem utolsó

A turizmus szempontjából Albánia egyértelműen a feltörekvő országok közé tartozik. Itt még megtalálható az a fajta körültekintő igyekvés és rugalmasság, melyet sok felkapott hely már elveszített. Tudni kell, hogy 2019-ben az országot földrengés sújtotta, és azóta hihetetlen energiával újítják fel épületeiket: nem ritka, hogy az egyébként itt is megtalálható, Dél-Olaszországra jellemző, kissé fakó, olykor romos házak sorát megtörik a frissen renovált, modern társasházak és szállodák.

 Jellegzetes épületek DurresbenJellegzetes épületek Durresben

Ha strandolási lehetőséget keresünk, biztos, hogy mindenki az ország déli részét fogja ajánlani, nem véletlenül. 

Ksamil strandja

 De azért Durres városától északra is fogunk találni ilyenek helyeket: 

Tengerparti szakasz Durrestől északra

Albániával kapcsolatban meg szokták említeni az olcsóságot is – mely egyébként az egész Balkán térségre igaz –, de én nem szeretek ezzel érvelni egy ország mellett, mert egyrészt ez változni fog – már változóban van! –, másrészt soha nem ez adja egy hely igazi értékét.

Muszlimok közt keresztényként

A 2011-es népszámlálás adatai szerint Albánia lakosságának több mint 58 százaléka iszlám vallású. Ennek elsősorban történelmi okai vannak: a több mint 500 éves török uralom alatt adó- és egyéb kedvezményekben részesültek azok a családok, akik a keresztényről áttértek a muzulmán hitre. Ha az ember szentmisén akar részt venni, kicsit többet kell keresgélnie, és érdekes látvány, amikor az utca egyik felén mecset, a másikon templom áll. Mindezt a legnagyobb békesség övezi: kintlétem alatt nem tapasztaltam semmiféle vallási ellentétet, és kérdeztem erről helyieket is, ők is megerősítették a meglátásomat.

 Durresi nagy mecset

Egészség kívül-belül

Rengeteg jó állapotban lévő, fitt idős embert láttam az utcán, és szerintem ez nem véletlen. A külföldiek most kezdik felfedezni Albániában annak az értékét, ami az ottaniak számára természetes: gyakorlatilag bio módon termelnek mindent. Nem jellemzi még az országot az ipari mezőgazdaság, ami az Európai Unióhoz való csatlakozással – ha megvalósul – sajnos változhat. Jelenleg azonban, ha kimegyünk a helyi piacra, nyugodt szívvel vásároljunk a finomabbnál finomabb gyümölcsökből és zöldségekből, nem fogunk csalódni.

 Helyi piac

Ami a konyhát illeti, hagyományos albán specialitásokkal nem nagyon fogunk találkozni, a Balkánra jellemző készételekkel viszont annál inkább. Ha „fast food”, akkor egyértelműen burek – rétestésztából készült, sósan vagy édesen töltött étel –, melyet minden sarkon megtalálunk. Ha pedig étterembe megyünk, mindenféle roston sült húsok, halak és rengeteg zöldség vár bennünket.

Nemzeti italuk a raki (szőlőpálinka), melyet bármikor képesek előhúzni, ha kedveskedni szeretnének. Alkoholfogyasztási szokásaikhoz hozzá kell azonban tenni, hogy az albánok nagyon keveset isznak. Ennek nyilván vallási okai is vannak, de kérdésünkre kaptunk egy ennél prózaibb, de annál meglepőbb választ is: egy albán férfi számára szégyen, ha az alkohol legyőzi őt – ezért, ha isznak is, azt mindig mértékkel teszik.

Annyi mindent lehetne még írni erről az országról, melyet én is csak most kezdek igazán megismerni. Egy dolgot azonban még mindenképp fontosnak tartok megemlíteni. A magyar büszke nép, szoktuk mondani. Legyen ez a cikk is bizonyíték arra, hogy a „Sasok földjén” élőkkel ebben is hasonlítunk egymásra.

 Fotók: Domonkos Gábor

Ajánljuk még: