Csodaszép főváros, tele magyar emlékekkel – Pozsonyba érdemes átugrani

Pozsony, Pressburg, Bratislava. Ugyanarra a városra vonatkoznak az elnevezések, ami nem véletlen: ezer éve többnemzetiségű terület a mai osztrák-szlovák-magyar határ vidéke, ahol a város elhelyezkedik. Történelmét alakították német-, magyar- és szlovákajkú emberek – hogy csak a legnagyobb számban itt élőket említsük –, és ez a kulturális sokszínűség a mai napig meghatározza a „kicsike nagyváros” becenevű települést.

Kicsit olyan, mint a mieink, kicsit más

Idén az élet átírta a terveinket. Három nappal a tervezett nyaralás előtt összetört az autónk, és miután megtudtuk, hogy mennyibe is fog kerülni a szervizelés, úgy döntöttünk: „low budget” programokat találunk ki, például egynapos kirándulásokat. Pozsonyba eljutni Pestről nagyjából annyi idő, mintha valamelyik magyar nagyvárost, Szegedet, Miskolcot, vagy Debrecent céloznánk meg. S bár az itthoni városokat is megéri szépen sorban végigjárni, a határátlépéseknek még akkor is különleges hangulata van, ha egy mind fizikailag, mind pedig kulturálisan ennyire közeli várost látogatunk meg. Így szálltunk mi is egy korai vonatra: a külföldre utazás izgalmával, még ha tudtuk is, este újra itthon hajtjuk álomra a fejünket.

Pozsony, bár a fővárosok közül az egyik legkisebb Európában, éppen olyan méretű, ami a magyar városok között – nagy bánatomra – hiánycikk: nagyjából félmillió lakosának már szüksége van igazi városi infrastruktúrára, így hát szuper tömegközlekedés szeli keresztül kasul, villamosvonalak és rengetek helyi busz viszi el bárhova a lakókat és a turistákat, miközben az egykori keleti blokk összes városának elmaradhatatlan paneldzsungelén kívül itt-ott hatalmas, modern irodaházak emelkednek magasba, még kijjebb pedig szélerőmű-rengeteg kelti a modernség benyomását. Jóval nagyobb, minthogy gyalog bejárjuk, ám közel sem olyan monumentális, mint a mi igazi világvárosunk, Budapest.

Egynapos kiránduláshoz ideális: Bratislava Card

Ahogy a legtöbb városnak, Pozsonynak is megvan a maga kártyája: ezzel a kiváltott időtartam alatt – esetünkben 24 órán keresztül, de léteznek más konstrukciók is – ingyenes a tömegközlekedés, és bizonyos múzeumok, helyszínek ingyenesen vagy jelentős kedvezménnyel látogathatóak. Hangsúlyozom, a város és környéke több napra is bőven adna programot, de ha egy rövid vizit a cél, érdemes kimondottan a kártya kedvezményei alapján bejárni Pozsonyt, mert a város esszenciáját ismerhetjük meg általa – fejenként nagyjából 10 ezer forintért.

 

Bár a kártya egésznapos ingyenes tömegközlekedést is biztosít, mi reggel még frissen, gyalog indultunk a történelmi óváros felé, hogy az első szimpatikus helyen eredetiben kóstolhassuk meg az otthon is népszerű süteményt, a pressburger kipfl-t, vagyis a pozsonyi kiflit (receptünk itt), és az egész közép-európai gasztonómiára jellemző, a pozsonyi cukrászdában

mesterien elkészített képviselőfánkot.

Ekkor már igazi nyüzsgő élet volt a belvárosban, a kávézók és a sörözők is tele voltak, mi pedig a kártya mellé adott magyar nyelvű brossúrával a kezünkben elindultunk, hogy ráérezzünk a város dinamikájára, és sétánk során betérjünk az útba eső kiállításokra.

Apponyi-palota, Mirbach-palota, Pállfy-palota

Úgy voltunk vele, hogy ami ingyenes, oda betérünk: nem minden kiállítás világszínvonalú, ám az épületek miatt megéri legalább átfutni három palotán, ahol egykori magyar nemesi családok emlékeivel is találkozhatunk.

Az Apponyi-palota ma a Városi Múzeum kiállítótereként a szőlőművesség világába ad betekintést, itt többek között egy érdekes ember életútját ismerhetjük meg: Hubert Henrik igazi pozsonyi identitású, magát magyarnak valló, de németül, szlovákul és angolul is kiválóan beszélő pezsgőgyáros egykor az egész országban ismert volt díjnyertes pezsgőiről. Békebeli étlapjai, menüsorai, feliratos szalvétái egy olyan korról és egy olyan társadalmi rétegről mesélnek, amiket a háborúk, a nemzetiségi feszültségek és a szocializmus időszaka teljesen eltörölt nemcsak Pozsonyból, de az egész térségből.

A Mirbach-palotába áttérve a két eredeti rokokó szoba a legérdekesebb, ezután mi inkább magát az épületet csodáltuk, s másnak is ezt javasoljuk: a kiállítás maga nem volt sem jól átgondolt, sem igényesen kivitelezett.

A Pállfy család több palotát is magáénak tudhatott Pozsonyban, azonban a legérdekesebb Pálffy János egykori, klasszicista stílusú otthona. Itt ugyanis egy ásatás során közel kétezer éves kelta település nyomaira, 9. századi szláv sírokra, illetve Árpád-kori gótikus épületek nyomaira bukkantak. Ma az ásatások egy részét, illetve a város gótikus emlékeinek szentelt tárlatot lehet itt megnézni, de a palotában kapott helyet egy modern képzőművészeti tárlat is.

Régi városháza, kilátás a toronyból

Az épület különlegessége, hogy nem városházának épült, hanem egy 14. századi alapokra épült magánlakot kezdtek el e célra használni, és idővel összekötni a mellette álló épületekkel. Ezáltal három különböző korszak nyomait viseli a

kissé eklektikus, izgalmas felépítésű épület.

Itt található a Városi múzeum legnagyobb tárlata, a várostörténeti kiállítás, amely Pozsony történetét egészen a neolitikumtól a XX. századig vezeti végig. Ez sem egy modern, interaktív kiállítás, de a történelem iránt érdeklődők rengeteg olyan eseményt fedezhetnek fel, amelyek a magyar történelem szempontjából is kiemelten fontosak. Már csak azért is, mert Pozsony nem csupán egy fontos városa volt a Magyar Királyságnak, hanem voltak időszakok, amikor a főváros szerepét töltötte be.

A város látképének fontos eleme a városháza tornya, ami egyben csodás kilátópont is. Mivel mi úgy döntöttünk, a meglehetősen drága UFO nevű modern kilátót ezúttal kihagyjuk, innen néztük csak meg a várost felülnézetből. Szerintem jól jártunk, hiszen az igazi szépségek az óvárosban vannak, és mi annak a kellős közepén voltunk a magasban. Egyébként az UFO-ról sem beszélnék le senkit, állítólag remek étterem van a magasban, és a Bratislava Card oda is biztosít némi kedvezményt!

Szőlészeti kiállítás, Hummel-emlékház

Mielőtt egy hangulatos étterem kiülős részén elfogyasztottuk volna az íncsiklandó sztrapacskánkat – amit csak a magyarországi tótok neveznek így, ha Szlovákiában kívánjuk meg, Bryndzové Halušky néven kell keresni – még két apró tárlatot néztünk meg az óvárosban. Egy szőlészeti kiállítást, ami egy hangulatos pincében található, illetve Johann Nepomuk Hummel emlékházát. A zeneszerző zongoravirtuóz pozsonyi kötődésű, a gyönyörű klasszicista épületben pedig korabeli zongorákat nézhetünk meg, és a Mozart-tanítvány muzsikus életéről is olvashatnak a klasszikus zene iránt érdeklődők. 

Szent Márton-dóm

A vár felé éppen útba esik a város legmonumentálisabb temploma. 1563 és 1830 között itt koronázták a magyar uralkodókat, többek között Mária Teréziát is, aki több uralkodóval együtt ebben a templomban is nyugszik. Erre emlékeztet a templom tornyán látható Szent Korona is. A gótikus templom sok mellékkápolnájába érdekes benézni, a különböző stílusú mini-szentélyek sokszor szebbek, mint a kétségkívül tekintélyt parancsoló díszes főhajó.

Pozsonyi Vár

A főváros fölé magasodó dombon több mint ezer éve vár áll: kezdetben középkori erőd, majd Zsigmond király idejéén gótikus vár, Mária Terézia alatt pedig fényűző palota emelkedett a Duna fölé. Itt található a Városi Múzeum központi épülete, több tárlaton is ingyen végigmehetünk a kártya birtokában. A vár története,

Mária Terézia élete,

illetve régészeti emlékek egész tára tekinthető meg itt, és persze a legfontosabb: újabb panoráma, ezúttal egészen más szögből. A szépen felújított várnegyed is bővelkedik bárokkal, fagyizókkal, kávézókkal: ha valaki már megéhezett vagy szomjazott a tömény programban, talál kedvére való finomságokat.

Kék templom

A mi kirándulásunk utolsó célpontja egy különleges ékszerdoboz volt. Lechner Ödön, a „magyar Gaudi” különleges, szecessziós épületeiből ugyan sokat csodálhatunk ma is, főleg Budapesten, de Miskolcon, Szegeden, Sárospatakon vagy épp Kecskeméten is, a Pozsonyba tervezett kék templom talán mind közül a legkülönlegesebb. Meghökkentő, bátor terve az akkor már világhírű alkotónak, hogy a teljes templom kék színű,

mind kívül, mind belül a kék különböző árnyalatai dominálnak, tetejét Zsolnay-cserepek díszítik.

Bár mindenki a színére utaló névvel illeti, hivatalos neve Szent Erzsébet-templom, ugyanis egyrészt Árpádházi Szent Erzsébet tiszteletére emelték, másrészt viszont egy másik Erzsébethez is köthető: Sziszi szimbolikus mauzóleumának szánták az építők. Olyan híres épületről beszélünk, hogy még a brüsszeli Mini Európa makettparkban is helyet kapott az Európai Unió legjelentősebb épületei között.

 

Egy napba ennél több nem fér bele, s a vége felé már jól is jött az ingyenes tömegközlekedés. Pozsonynak azonban vannak még látnivalói. Gyerekekkel szuper program az állatkert, illetve a Bibiana névre hallgató interaktív kiállítótér, de akár Botanikus kertet is nézhetnek azok, akik a honiakat már végigjárták. Az autóval érkezők pedig Szencre vagy éppen a Dévényi várba is ellátogathatnak. Akárhogy is, jól tesszük, ha nem felejtkezünk meg az apró, de annál több szépséget kínáló, egykori koronázóvárosról!

Fotók: Németh Zoltán